Amikor néhány évvel ezelőtt a gyomorgyűrű feltűnt a modern orvoslásban, sokan megkönnyebbülten sóhajtottak fel: vége a rengeteg haszontalan fogyókúrának és évekig tartó önsanyargatásnak! Egy pofonegyszerű, rövid műtét, és minden megoldódik. Pedig a dolog korántsem ilyen egyszerű. Egyrészt a gyomorgyűrűműtét abszolút nem mindenki számára érhető el, másrészt pedig a beültetése sem garantálja 100 százalékos biztonsággal a tartós súlyvesztést, legalábbis önmagában nem.

De mi valójában a gyomorgyűrű? Nem más, mint egy kör alakú szilikonszalag, amellyel a gyomorszájat „fogják össze”, azaz veszik szűkebbre. Csökkenti a felszívódó kalóriák mértékét, és így könnyebbé válik a kilók leadása is. A gyomorgyűrű gyakorlatilag olyan, mint egy nadrágszíj, amellyel a gyomrot két részre osztják: egy kisebb felső és egy nagyobb alsó részre. A gyűrű felső peremében állótartály található, amelybe a műtét után kívülről folyadék fecskendezhető be vagy éppen szívható le belőle, így a gyűrű feszességét is állítani lehet a műtétet követően.

Az alkalmasság kérdése

Azt hihetnénk, hogy a gyomorgyűrűműtét bárkin elvégezhető, akinek van rá elegendő pénze (egy gyomorgyűrű ára a félmillió forintot is elérheti). Ám számos olyan tényező van, ami kizárhat valakit a műtétre jogosultak köréből: ezek közül a leglényegesebbek, ha a beteg kiskorú, ha elmúlt 65 éves (korengedménnyel ez 70 éves korig kiterjeszthető), krónikus emésztőszervi betegségben szenved, terhes, drog- vagy alkoholfüggő, allergiás a szilikonra, vagy pszichésen instabilnak ítélik. Ha azonban ezek egyike sem áll fenn, akkor is léteznek még további kritériumok, amelyeknek meg kell felelnie egy reménybeli gyomorgyűrű-tulajdonosnak. Legalább 5 éve meglévő túlsúly, 40 kg/m2 feletti BMI (testtömeg-index) szükséges, valamint az elhízáshoz más betegségnek is társulnia kell (cukorbetegség vagy magas vérnyomás), kimutathatónak kell lennie, hogy a beteg évek óta próbál lefogyni, motivált és kitartó, illetve hogy a túlsúlya miatt depresszió fenyegeti. Látható, hogy nem véletlenül hangsúlyozzák a szakorvosok: a gyomorgyűrűműtét nagyon komoly beavatkozás, nem szabad meggondolatlanul dönteni róla.

A műtét menete

A gyomorgyűrűműtétet laparoszkópos eljárással végzik, azaz a hasfalon ejtett résen keresztül, katéter segítségével. A beteget elaltatják, az előző napon egy falatot sem ehet, inni is csak estig ihat (a műtét napján már szigorúan semmit). Az újonnan „kialakított” gyomorrész 25-30 ml űrtéttel rendelkezik, amely a későbbiek során tágulni fog. A lábadozási időszak nagyjából 1-3 nap, azonban a műtétet követően elengedhetetlen az állandó és folyamatos konzultáció a beteg és az orvosa között, már csak azért is, mert a gyűrű szűkítésével és tágításával kapcsolatban kizárólag az orvos adhat tanácsot, valamint néhány kontrollvizsgálatra is szükség van. Amit sokan elfelejtenek: a betegnek a gyűrű behelyezése után teljes életmódváltáson kell keresztülmennie, ha azt szeretné, hogy a beavatkozás hatékony legyen, és ő egészséges maradjon. Szigorúan tilos például keményebb héjú gyümölcsök, zöldségek, kenyér, húsfélék, élesztővel készült tésztafélék, nehezen rágható ételek fogyasztása, ezenkívül a szénsavas üdítőket is mellőzni kell.

Érvek és ellenérvek

Az esztétikai álláspontokon kívül a gyomorgyűrű mellett viszonylag sok érv szól, közülük a legmeggyőzőbb, hogy ma már a kiválasztás, a műtét és az utókezelés is rendkívüli körültekintéssel zajlik, így (a beteg együttműködése esetén természetesen) a kockázat minimálisra csökkent. Az esetek kis százalékában más megoldás nem is nagyon kínálkozik. Sokan azonban inkább kényelmi szempontból választanák ezt a lehetőséget, ami nemcsak azért helytelen, mert ahhoz kicsit drága és túl komoly műtétről van szó, hanem mert ugyanezek a betegek csodát remélnek a gyűrűtől. Pedig a tévhitek között a legelső éppen ez: ahogy írtuk is, a gyűrű önmagában nem képes valakit „lefogyasztani”, ehhez radikális életmódváltásra és nagy fokú kitartásra van szükség. A gyűrű (önmagában) nem iktatja ki a jojóeffektust sem, a műtét még ma sem számít rutinnak, és nem csak a gyűrű beültetése után kell elkezdeni figyelni a táplálkozásra – hogy csak néhányat említsünk a leggyakoribb tévhitek közül. Sok esetben az sem igaz, hogy nem létezik más alternatíva, csak legfeljebb a beteg nem tájékozódott elég alaposan, sőt az sem, hogy a gyűrű olyan, mintha ott sem lenne, és a viselése feljogosít a habzsolásra. Villámgyors hatást se várjunk, bármilyen hangzatosan hirdetik is az internetes szalagcímek (az orvos valószínűleg nem is kecsegtet majd ilyesmivel). Mivel a téma még mindig hemzseg a félinformációktól és tévhitektől, a döntés előtt érdemes időt fordítani a megfelelő mértékű tájékozódásra – hátha létezik más megoldás is, csak eddig nem vettük észre.