Czimer-Szendrei Judit Debrecenben él a családjával. Már harmincöt éve közgazdászként dolgozik Magyarország második legnagyobb városában. Művészi tevékenysége 2015-ben, ötvennégy éves korában indult.

Folyamatosan képzi magát, tanul és dolgozik. „Küzdeni, küzdeni, küzdeni!” – vallja Kovács-Fridrik Lilla. Gyermekei már felnőttek: fia gépészmérnök, ikerlányai közgazdászok.

Egész életemet végigkísérte az alkotás iránti vágy – vallja Kovács Zsóka. Álma az volt, hogy selyemfestő legyen, és szabadon, minden kötöttség nélkül alkothasson saját stúdiójában.

Úgy kezdődött, hogy édesanyám szenvedélyét folytattam, ő imádott idehaza horgolni – meséli Kontra Elvira arról, hogy miért is tudott beleszeretni a horgolásba. A napernyő készítését már egy idős asszonynál ismerte meg, akitől elleste az ernyőhorgolást…

Volt egyszer egy kisvárosban egy kislány, apja földműves, anyja bolti eladó. A kislány tanult, érettségizett, szülei tanácsára gyors- és gépírói szakmát szerzett, és közben a helyi művelődési ház színjátszó körébe járt. Titokban pedig írt.

Az ötvenen túli nők tudják csak igazán, hogy mit akarnak! Vagy nem! De legalább keresik, kutatják az útjukat… Egy láthatatlan és megfoghatatlan erő űzi őket, miközben érzik, valami még hiányzik az életükből, még nem értek semminek a végére.

Két diplomával közel három évtizeden át dolgozott az egészségügyben, illetve iskolában oktatott. Megálmodója, létrehozója és tulajdonosa a Most jó Szalonnak. Minden szolgáltatását szenvedéllyel, teljes szívvel kínálja a hozzá fordulóknak.

2022 augusztusában töltötte be hetvenhatodik évét az egykori pedagógus, akinek a legnagyobb ajándék az volt, hogy nyáron megjelent Álomvilág című kötete, ez a sajátos önéletrajzi mű.

Dr. Tkacsik Márta elméleti matematikusként végzett a kassai Safárik Egyetemen, egyedüli lányként a csoportjukban, és ez az elején komoly számkivetettséggel járt. Mégis, vagy csak azért is, már 21 évesen megszülte első lánygyermekét, és még nem volt 23, amikor ledoktorált matematikából. Majd nemsokára megszületett a második lánya is.

Elismert, a szakma által is magasan jegyzett szín- és stílustanácsadó Madarász Vica, aki több mint kétszáz ügyféllel büszkélkedhet. Ehhez azonban mernie kellett váltani és vállalkozni.

A „de” ellentétes kötőszó neki mentegetőzést jelent: magyarázkodást, hogy valaki valamit miért nem csinál. Róna Mártát viszont mindig az érdekli, miért igen!

Magot árulni csomagolva, egyszerű kiszerelésben, mellé lekvárt vagy szörpöt, egészséges ételeket, akár kimérve is. Ez volt az újdonság, amit a nyíregyházi vállalkozó, Havacs Attila kifundált. A nejét is rábeszélte: feladtak mindent, azt az életet, amelyben a három gyermeküket sikeresen felnevelték!

A többdiplomás Pető Katalin régóta gondolkodott azon, mit is csinálna szívesen, ami már nem adminisztráció és nem szellemi munka. Mind a mai napig meggyőződése, hogy kétkezi munkára mindig szükség lesz, ezért egy két évig tartó képzést és szakmunkásvizsgát követően kárpitosműhelyt nyitott.

Nyugdíjba vonulása óta – egy rövid kitérőt követően – közösségi örömtáncoktatást tart. Több évtizeddel ezelőtt a korabeli Államigazgatási Főiskolán diplomázott, most Pécsett a művészeti alapfokú tánctagozat 1/d osztályának „kisiskolása”. Nagy Marikának mindeközben két fiú gyermeke van, és három unoka boldog nagymamája.

Akkor érezte Nagy Marianna, hogy kezdheti a saját dolgait is építeni, amikor a kisebbik gyereke elmúlt húszéves. Szerinte nincsenek olyan reménytelen helyzetek, amelyekből valamit ne lehetne összerakni. Viszont bárhol, bármikor vannak olyan helyzetek, amelyekből valamit ki lehet hozni.

Ötvenévesen, hét és fél év után, nagyvállalati környezetből lépett ki Rákóczi Zsuzsa, jó presztízsű, elismert munkát hagyott ott… Egy nap mégis úgy érezte: elég volt a napi ingázásból, inkább régi, dédelgetett álmát szeretné megvalósítani: tréneri múltját felturbózva kezdte felépíteni felnőttképzéssel, tréningekkel foglalkozó cégét!