Kellett a véletlen is, a vakszerencse, amely sorsokat tart a kezében, dönt rólunk, olykor akaratunk ellenére. Szkrajcsics Margo Németországban találkozott Gaal Rytával, annyit tudott róla, hogy jó fotós. Ryta korábban Amerikában élt, fotóriporterként a Fehér Háznak is dolgozott. Margo pedig gyerekkora óta fotózni akart. Amikor megismerkedtek egymással, váratlanul felvillant benne, hogy most talán valóra válthatja régi álmát! Gyűjtötte az erőt: ha meg merné kérdezni, hogy foglalkozna-e vele, talán segítene rajta…

Margo változtatni szeretett volna itthoni sorsán is, már csak erre volt szüksége! Magyarország őt is jól „sejhajon billentette”: „Kereskedő voltam egész életemben, több élelmiszerüzletet vittem idehaza, nagyon jól ment… Mindnyájan meg tudtunk belőle élni. Családok élete múlt ezen, a dolgozóimé meg az enyémé is.” (A lányát egyedül nevelte.) De amikor bejött a trafiktörvény, akkor ő is tönkrement! Ahogy mondani szokás: szaladt fűhöz-fához, mindhiába, reménytelenül. Végül eladott mindent, feladta az otthonát, és kiment Németországba. Úgy gondolta, hogy vagy a vendéglátásban keresi meg a kenyerét, vagy valamilyen szolgáltatásban… A munka sohasem esett nehezére!

Nem ő akart tönkremenni

A XXI. század beköszönte sok ember életét borította fel. Többen próbáltak meg mindent újrakezdeni, szakítva a korral, felrúgva a korábbi játszmákat. Ez történt Margóval is, de ő szerencséjére találkozott Rytával… Aki így mesélt nekünk erről a pillanatról: „Egy nem mindennapi történetet oszthatunk meg az olvasóval, egy 63 éves hölgyről, aki nem csupán önmagát teremtette újra, hanem nők százainak adhatja vissza az önbecsülését…”

De erről majd később!

„Nem akartam tönkremenni, ezt nem én választottam!” – sokaktól hallottuk ezt akkoriban, most éppen Margótól is. Ezért vagy másért, Margo mégis húzta-halasztotta a benne furkáló nehéz kérdés előadását. A fotózásban akarta megtalálni az utat… Annyi mindent remélt ettől... Mégsem mert Ryta elé állni… Talán tartott az elutasítástól, az újabb csalódástól. „Változtatni akartam, de talán épp a változástól féltem?” Végül mégis Rytához fordult, és szorongva bár, de rákérdezett: nem karolná-e fel? Bármennyire hihetetlen, Ryta igent mondott neki.

Előtte – utána

Margo tanulni kezdett, ehhez zegzugos utat is választott számára a sors, de miért is lett volna éppen neki könnyű? Pont ekkoriban eltört a csuklója, rosszul esett…Kényszerszabadságra ment, s így járt föl Rytához. Magántanuló lett, Ryta meg tanította. „Vettem gépet, filmet, anyagot, és rábíztam az életemet!” Elvégre a tanára fehér házi tudósító volt, bejárt a Pentagonba is, tudta, hogyan mennek a dolgok arrafelé… Hát miért ne hallgatott volna rá?

Előtte - utána

Körülbelül egy éve tanul és alkot Margo a szigorú Ryta keze alatt. Szerencsére maradt még neki egy kis vésztartaléka, azt kellett beosztania, hogy járhasson Rytával fotózni. A tanítvány szavaiból fényesen kiviláglik, hogy nem retten meg az önálló utaktól. Sose rettegett, vele született a merészség! „Rytától nagyon sokat tanultam, először is a különleges látásmódot, amivel ma másképp tekintek a világra.” Kialakult közben a saját stílusa, ma is a szerint dolgozik. Olyan képeket készít most, amelyekkel fel tudja villantani az előtte–utána pillanatát is. 

Önállónak lenni

Margo fotói csakugyan egyediek. Aki először találkozik velük, maga is megütközik: van ilyen is? Ilyen is az élet? Pedig nem olyan, mint amit látunk! Vagy mi látunk rosszul, vagy az élet maga?

Valóban az előtte-utána reményét akarja Margo megörökíteni. „Én úgy érzem, hogy igen, ez az út kell mindenkinek, szívesen megmutatom a tudást!” Csak annyi önbizalma legyen mindenkinek, hogy nyugodtan elengedhesse a vezetője kezét! Egyszerre önálló lehessen ő maga is, ez a nagyszerű varázslat! Persze a tudás önmagában is új lépésre biztat.

Bebizonyította már, hogy azt a „mást” tudja megadni az embereknek. Mert a legtöbbnek pontosan a legfontosabb nincs meg: éppen az önbizalom hiányzik!

Most már van annyi fotója, önálló portréja, hogy az emberek elé tud állni és felmutatni, hogy kicsodák ők!

A története nem itt ér véget, ellenkezőleg, éppen itt kezdődik el! 63 évesen elkezdett tanulni, munka mellett végezte el a fotós iskolát, s jó néhány hónap elteltével professzionális portréfotósként kitűnő eredménnyel végzett.

A mese pedig folytatódik. Margo, fotostylist barátnője támogatásával, azóta nők százainak adja vissza az önbizalmát: semmi mással, csak a portréi segítségével! Hétköznapi nőkből csodaszép modelleket varázsol, mint professzionális fotós… Csodáljuk meg ezeket a képeket, az „ilyen volt – ilyenné lett” élményért!