Azonban soha nem adta föl a vágyát sem a tanítás, sem a fotózás iránt, bár ezek megvalósítása még jó pár évig váratott magára. A gyerekkorában megélt érzelmi elhanyagolás megerősítette a – bizonyára egyébként is meglévő – bizonyítási igyekezetét. Talán ettől is vált örök útkeresővé, 40-50 pluszosként is „bátor újrakezdővé”.

Kezdetben arra gondolt, hogy az egészségügy jelentheti számára a saját utat. Nem így lett, de élete fontos állomásának tartja, hogy – immár 37 évesen, két gyermek, család, munka mellett – a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola levelező tagozatán megszerezte az egészségtan tanári diplomát. Igaz, az élet úgy alakította, hogy csak egy évig tanított, azt is a családi vállalkozásban végzett munkája mellett.

Az évek pedig hozták sorra a tennivalókat a vállalkozásban, a gyerekek körül, az otthonteremtésben... Eközben egy dologra kevés ideje és figyelme jutott: saját magára. Már a negyvenes éveiben járt, amikor úgy gondolta, most már nagyok a gyerekek, s nem rabol el tőlük időt, ha szán figyelmet magára is, és vásárolt egy komolyabb fényképezőgépet. Akkor még konkrét szándék nélkül, egyelőre csak hobbinak, tanulásnak.

Talán a fokozott önigazolás igényéből adódó túlvállalás okozta, hogy napjaink egyik legrettegettebb betegsége két helyen is megjelent a szervezetében. Ma azonban már úgy látja: a szerencse mellé állt a bajban, néhány remek orvos személyében talált segítőkre. Nekik köszönhetően állapota jó irányt vett, a megélt nehézségek tapasztalatai pedig megerősítően hatottak saját fejlődésére is.

„Megerősödött bennem az a szemlélet, hogy az életet addig kell jól, hasznosan és tartalmasan megélni, amíg van hozzá egészségünk! Rájöttem arra is, hogy a világ olyan színes, amilyen színessé varázsoljuk magunknak. Két dolgot azonban ki kell zárni a gondolatainkból. Az egyik az, hogy mit szólnak mások. A másik pedig, hogy mi is a születési dátumom..., mert ha jól vagyunk, és van hozzá erőnk, energiánk, akkor miért ne tegyük meg azt, azokat a dolgokat, amire vágyunk.”

Ezzel a életszemlélettel látja el ma is tennivalóit, szükség esetén segíti két, immár felnőtt fiát, irányítja a saját, két önálló tevékenységét. Merthogy a fényképezés mellett immár ötven pluszosan kialakított, berendezett egy ingatlant, és apartmankiadással kezdett foglalkozni a fényképezés mellett.

Figyelem és szeretet

A mozgás naponta jelen van az életében. Az eddig is gyakorolt fitnesz és gerinctorna mellé nemrég megtanult fallabdázni, s ha csak teheti, rendszeresen kirándul, túrázik, kerékpározik. Örömmel és sokat olvas, szívesen jár kiállításokra, koncertekre, színházba. Újabban pedig egy női vállalkozói egyesületben szorgoskodik, s élvezi az új társaság, az új arcok, az új barátságok élményét.

A hivatásos szolgáltatói munkája mellett Bea gyakran fényképez a saját örömére is. Egyesíti az utazás szeretetét a szakmával: több, kifejezetten fotósoknak szervezett úton vett részt. Iránban tett utazását tartja a legnagyobb élményének: mintha csak az Ezeregyéjszaka világában járt volna. A kenyai kirándulás óta pedig az az érzése: valamit ott hagyott Afrikában...

Eltalálni a tanításhoz

Ezekből az utazásokból pár éve, szintén az ötvenes évei elején, előadásokat, képes úti beszámolókat állított össze. Sikerélményt hozott a számára, jól érzete magát előadói szerepben, a hallgatóság részéről is pozitív visszajelzéseket kapott. Ma úgy látja: szívesen kiegészítené egyébként is sokirányú tevékenységét az óraadással. Több intézménybe elküldött álláskereső levelei egyelőre visszhang nélkül maradtak, de mindinkább úgy érzi: ahogy kerülő úton, de mégiscsak eljutott a fotózáshoz, úgy egyszer el fog találni a tanításhoz is.

Stúdiójának egyik szobája dekorációs kellékekkel van tele. A stúdiót maga dekorálja, szívesen csinálja ezt is, kedvét leli a szépítésben. Figyel arra is, hogy a fotózás mellett kellő törődés jusson a vendégekre, és ha úgy adódik idő, a velük való beszélgetésekre is. Arra törekszik, hogy szolgáltatása a legteljesebb legyen. Túl a hivatásos szakember szakmai minőségén, emberi gesztust is adjon és kapjon: figyelmet és szeretet.