A kőbányai fiú kreativitása már iskoláskorában megmutatkozott: szünetekben szívesen rajzolt a táblára, s képregényeket tervezgetett – magának. Eredetileg autószerelőnek készült, de ma már nem bánja, hogy végül egy textilipari iskolában kötött ki. Miközben ott technikusi képesítést szerzett, a textilanyagokkal való foglalatoskodás felébresztette benne a művészi gondolkodást is. Úgy emlékszik: mindig azt csinálta, amit éppen felkínált számára az élet. Így lett alkalmazott, majd vezető egy gyorsétteremben, szállítómunkás, majd pénzügyi szakember egy banknál, s több italkereskedelmi cég promotere. Utóbbi munkájában már kifejezetten szükség volt az alkotóképességére és az emberi kapcsolatok iránti érzékére is.

Ötletes székek

Végül aztán, tizenkét éve, egy bank személyi sofőrjeként megtalálta az anyagi biztonságát, ám legbelül végig úgy érezte: valami mást is tennie kell… Akkori kedvese figyelmes születésnapi ajándéka jelentette az életében a fordulópontot: részvételt egy bútorfestő workshopon. A lehetőségért máig hálás egykori társának. Egyedüli férfi résztvevő volt a sok tanulni és alkotni vágyó hölgy között. Arra is rá kellett jönnie, hogy rengeteg festési technikát megtanulva sem érzi igazán magáénak a bútorfestést.

Egy szintén sikeres OKJ-s kárpitostanfolyam elvégzése után fordult az igazi iskolája, a világháló felé, ami aztán megadta számára a várt inspirációt. A neten talált rá a nagyvilágban is különlegesnek számító „különleges székekre, fotelekre”: a neobarokk jellegű, hímzett háttámlájú, egyedi látványú ülőalkalmatosságokra. Ebben a stílusban fedezte fel, hogy kreativitását egyszerre több formában is megvalósíthatja. Hiszen magának kellett megálmodnia mindent, s a festés mellett felújításra, kárpitozásra is szükség volt. Az ecseten és a krétafestéken kívül pedig szabókrétát, rugókat és kapcsokat is kellett használnia. Ami azonban leginkább vonzotta, az a stílus merészsége, szokatlansága és – bohémsága.

Az első darabokat baráti kérésre, megrendelésre készítette el, de nemsokára külső biztatás nélkül is megálmodta és megcsinálta a saját székeit, foteljeit. A saját örömére készült bútoroknak nagy keletje lett a Covid első időszakában.

Lelki béke

Ám a járvány második szakaszában már érezhető volt, hogy az emberek „fogják a pénzüket”. Az is kiderült, hogy a világ boldogabbik felén a népek gondtalanabbul és merészebben változtatnak a színeken, a formákon – az életükön. Részben a szerencsésebb anyagi feltételek, részben a rugalmasabb szemlélet miatt.

Törő Attilának az élete változása kezdetben nagy lehetőségnek tűnt, de aztán „jöttek a pofonok”: ma úgy látja, hogy az extravagáns, egyedi székeiből egyelőre nem tudna megélni. Azt az igényes munkát pedig, amivel megújítja – égeti, festi – a székeit, kevesen tudják, még kevesebben akarják megfizetni. Pedig ez még csak a legelső lépés, hiszen minden darabot kárpittal von be, a háttámlán egy festménnyel. A bútor fájának színét a képek meghatározó, de legkevesebbet szereplő szín adja. Saját konoksága is lehet az üzleti sikerének a gátja: az egyediségből és az általa megálmodott elképzeléséből nem hajlandó engedni. A maga lelki békéjét fontosabbnak tartja a megrendelő elégedettségénél.

Mégsem gondolja elvesztegetett időnek a mostanit: mindenkitől tanul. A világháló mellett például attól az idős kárpitosmester szomszédtól, aki tanácsaival segít neki a fejlődésben. Vagy azoktól a hímző népművészektől, akik a háttámla borítását készítik el neki, és azoktól a fiatal képzőművészektől is, akiknek a munkáit a székein felhasználja.

Bakfitty és Zsarátnok

Kenyérkereső foglalkozásnak egyelőre marad a gépkocsivezetés, időigényes hobbinak pedig a nagymamától örökölt, hatalmas kert a pilisvörösvári ház körül. Törő Attila szinte tudományos alapossággal termeszt tucatnyi paradicsomfajtát, számtalan zöldségfélét, virágokat és – chilit. Utóbbit különleges ízesítésben feldolgozza, s felcímkézett üvegekben tárolja. Régi magyar szavakat adva a saját termékei nevének: Bakfitty, Zsarátnok, Cefet, Kasu… Egyelőre csak baráti körben népszerűsíti ízeit. Aranykalászos Gazdaképző diplomával a zsebében mint őstermelő, egyszer majd akár hivatalos kistermelő is lehet. Mert arról csak nem mondott le, hogy valamikor a hobbijaiból: a székekből és a kertből éljen meg.

„Sokáig hagyom, hogy vigyen magával az élet. De aztán egyszer csak berúgom az ajtót...”