A régi tárgyak, bútorok Katalint örökké megfoghatatlan bűvöletben tartották. A lakberendezés kislány korához köthető „szerelem”: baldachinos ágyról álmodott, imádta a függönyök, csipkék világát, a századforduló szecessziós stílusának florális irányzatát. A rózsaminta varázslata a mai napig magával ragadja!

A kereskedelmi szakot végzett lány akkor kezdett ruhákat varrni a BURDA-ból ellesett kínálat alapján, amikor a német divatlap még ritka kincsnek számított nálunk. Akkor varrt függönyöket és párnákat, amikor mások éppen depressziósak lettek a semmittevéstől: a gyes idején. És akkor fogott márkás német ruhák forgalmazásába, amikor a kereslet éppen felfutóban volt.

Az igazi iskola

Az életút fontos állomása volt a Szentgyörgyhegyen megvásárolt, eredeti formájában magánerőből jól-rosszul összetákolt kis házikó. Ennek felújítása, berendezése lett Békefi Katalin számára az igazi iskola. Ma úgy emlékszik: minél többet dolgozott a házukon, annál mélyebben fedezte fel, majd találta meg önmagát ebben a foglalatosságban. Az első felújítandó bútorukat is saját célra vásárolta az utazásaik során. Időközben pedig Pasaréten és a Naphegyen is lakott, ahol a környék villalakásaiban még tetten érhető volt a múlt, a régiség megőrzésének igénye.

Időközben két lánya mellé született egy kisfia, férjével pedig munkavédelmi nagykereskedéssel kezdtek foglalkozni. Hamar kiderült: szükségük is van a több lábon állásra, hiszen megérkezett az a bizonyos tálalószekrény, s vele a kezdetben csupán költséges hobbinak tűnő bútorfelújítás. Szerencséje is volt: férje kiváló partnernek bizonyult a lassan hivatássá változó hobbijában.

Békefi Katalin lépésről lépésre tanulta meg a bútorfestést: a festékek összetételét, az adott stílusok színét. Festékeit ma is maga keveri ki. Folyamatosan kutatva a különböző technikákat, anyagokat. Egy külföldi oldalon fedezte fel az eredetileg angol fejlesztésű „kréta” festéket, amellyel minden lakberendezési tárgynak vissza lehet adni a megkopott színét úgy, hogy közben megtartja a bútor egyedi jellegét és patinás stílusát. A Fény utcai piacon, rokoni segítséggel szerzett zöldségesládákon próbálta ki a kopástechnika hatásait. Azon a bizonyos régi tálalószekrényen nagy felületen lehetett ezt a speciális anyagot és a stílusában hozzá illő technikát gyakorolni. Hosszú, fáradságos, de élvezetes munka után ez a tálalószekrény lett első referenciamunkája. Ezt követte egy kedves barokk asztalka rendbehozatala. Előbb baráti kérésekre, később már megrendelésre is dolgozott.

Látványos berendezés

Kezdettől nem elégedett meg csupán a bútorok újjáélesztésével: mindig is földíszítette, saját ízlése szerint, látványosan berendezte a megújított tárgyait, legyen szó egy szekrényről, egy fiókról vagy egy asztalról.

Állítja, hogy a saját kertből válogatott rózsacsokortól, egy lazán földobott csipkétől vagy egy nyitva hagyott régi könyvtől egyszerre életet kap minden darab. Úgy álmodja meg a teljes látványt, mintha minden egyes darabot saját magának tervezne. Itthoni és külföldi – főleg olaszországi – „kincsvadászata” során maga választja ki a megmunkálandó bútorokat, maga hozza haza, újítja fel, s férje segítségével személyesen szállít el minden egyes tárgyat az új tulajdonosnak. Igy aztán nem is könnyű az elválás... Ám könnyít a helyzeten, ha látja, milyen környezetbe, milyen emberhez jut el a munkája. Ahogy –túl a világhálóra feltett saját készítésű képeken és videókon – a munkája iránt érdeklődők is ellátogathatnak a házuk padlástérében múzeumi színvonalon kialakított bemutatótermébe.

Kopott elegancia

Saját stílusáról azt vallja: minden irányzatot, minden színt képvisel. Nemcsak régiből újat, de újból régit is képes varázsolni! Állítja, és néhány példával bizonyítja is: akár egy tömegcikknek szánt laminált bútorból is lehet rusztikus darabot formálni. Örül, hogy egyre több fiatal érdeklődik ha nem is pont az antik, de az újjáélesztett stílusok iránt. A korábbi korok bútorai átmentik a régmúlt idők, otthonok melegét, bizonyítják a fa időtállóságát, és megmutatják a vele végzett munka értékét. A kopott eleganciának fordítható shabby chic stílust érzi igazán közelállónak egyéniségéhez: a használt bútorok, a visszafogott színek, a gazdagon redőzött textilek, a kopott felületek világát.

„Hiszem, hogy a régi, kopott, megviselt bútoroknak lelkük van, amit a korpuszukkal együtt újra széppé lehet varázsolni. Így újfent megmutathatják valódi arcukat, formájukat és ezáltal – eredeti funkciójukat visszanyerve – ismét használatba lehet venni őket. Az átalakulásnak ez a folyamata léleképítőként hat rám.”

Bár szakmai iskolát nem járt, sokat tanult egy neki dolgozó idős asztalostól meg egy toscanai mestertől, akinek a munkásságát hosszú ideig csupán a világhálón, szinte „titokban” követte. Mígnem aztán egy olaszországi útján vette a bátorságot, és ellátogatott hozzá. Úgy látja, Dario mester fogadókészsége, figyelme, kedvessége, szaktudása és a szakma iránti szeretete az egész jövőjét meghatározó élmény.