Katalin 53 évesen pozitívan éli meg a mindennapjait, szerinte minden pillanatnak valamiért be kell vagy be kellett következnie. A problémákat kihívásnak tekinti, melyekre mindig van elfogadható megoldás. Hiszi, hogy a jövőben további – lehet, még számára sem nyilvánvaló – kihívások is megtalálják, melyeket vár, és tudásának, tapasztalatának megfelelően él meg, és teljesít.

A diplomahalmozó

Van, amikor 150 vagy annál is több szöget szed ki egy székből, máskor ezer díszszöget kellett egyesével beütnie hat székbe. De kezdjük az elejéről a történetét! Kisgyermekként orvos vagy varrónő szeretett volna lenni. Pályaválasztását a jó tanulmányi eredménye, reál gondolkodása és szülői, illetve pedagógusi tanácsok határozták meg. Így közgazdasági szakközépiskolában érettségizett, majd a mai Corvinus elődjében diplomázott 1990-ben. „A pályaválasztásomat nem bántam meg, szerettem közgazdászként dolgozni” – szögezi le. Később több tanfolyamon szélesítette közgazdasági tudását, így adótanácsadói képesítés mellett okleveles könyvvizsgálóit is szerzett. A közgazdász, illetve adótanácsadói végzettségét még gyermektelen, házasságban élő nőként, okleveles könyvvizsgáló tanulmányait majd oklevelét már két gyermeke mellett kapta meg. Később, ahogyan ő fogalmaz: már jócskán benne a korban, 2012-ben másoddiplomás képzés keretében ügyfélszolgálati szakközgazdász diplomát is szerzett.

Húsz évig pénzügyi területen dolgozott. Munkaviszonya megszűnése után egy éles váltással az energetikai iparban helyezkedett el ügyintézőként, majd egy év kitérő után visszatért a pénzügyek világába. „Hiszem, hogy mindkét munkakört meg kellett élnem” – mondja. Egyik napról a másikra helyezkedett el, ezért szerinte a korábbi, hosszú munkaviszonyát meg kellett volna gyászolnia, időt kellett volna adni magának ahhoz, hogy képes legyen újat befogadni. Nem ezt tette, úgy gondolja, ezért is maradt csak egy évet az energiaipar területén. Végül nem sikerült azonosulnia az „új” munkahelyén adódó kihívásokkal, feladatokkal, így elhatározta, hogy éles váltással mással próbálkozik.

Meggyőződése, hogy kétkezi munkára mindig szükség lesz. Nem akart fodrász, műkörmös, varrónő lenni, az viszont tudta, hogy kétkezi munkás szakmájának meghökkentőnek kell lennie. Alkotni mindig szeretett. A kárpitos szakma választása egy evolúciós folyamat vége volt, és a közösségi média inspirálta.

Hobbi szinten már korábban is foglalkozott régi bútorok felújításával, festésével, így választása szintén a bútorok felújításának világára, a kárpitozásra esett. A képzésre két évig várt. 2017-ben, akkor 49 évesen, ismét iskolapadba ült. Osztályukban egy fiú és öt nő volt az arány. 2019-ben tett sikeres szakmunkásvizsgát.

Pályára állás

Ötvenkét évesen, 2020. január elsején lett főállású egyéni vállalkozó. Fárasztó, de örömteli a munkája.

Ötven fölött újrakezdőnek lenni számára kettős érzés volt: a vágyakozás és a kétség egyaránt szerepet játszott. Valóban meg tud majd élni ebből a foglalkozásból? Erre mindig a volt mestere mondatai jutnak eszébe: „megélni meg fogsz, de meggazdagodni nem”. További kérdései voltak saját magához: lesz-e rá igény? Meg tud majd felelni az elvásároknak, és ezen belül a saját elvárásának is?

A mester azt javasolta, hogy kezdetben munka mellett kezdjen kárpitozni, és ha már akkora az ügyfélköre, akkor gondolkozzon el a váltáson. Katának az volt a válasza, hogy erre nincs idő, inkább teljes munkaidőben próbálja meg. „Ehhez azért egy pályázati lehetőség adta meg a pénzügyi hátteret, vállalkozóvá válás támogatása formájában” – mondja.

Felidézi az első munkáját, ami nagyon meglepte. Boldog volt, hogy megkeresték, és dolgozhat. Megjegyzi, hogy még most is örömmel tölti el egy-egy megkeresés. A lelki vívódásaira is választ kapott és kap mindennap.

És igen, elcsodálkoznak egy nő kárpitoson, de szerinte a nők empatikusabbak a férfiaknál, van olyan ügyfél, aki igényli is ezt. Katából fiatalos és modern felfogású kárpitos lett.

A királylány felöltözött

De hogyan fogadta a váltás szándékát a környezete? Az első perctől fogva támogatta a családja minden tagja, válaszolja mosolyogva. Szerinte nélkülük nem jött volna létre a váltása. Férje és két fia tevékenyen részt vesz Kata munkájának teljesítésében. Ők az önkéntes bútorszállítók, a kárpitbontók. Ők is ismerkednek a kárpitosmunka rejtelmeivel…

Kata Facebook oldalát böngészve feltűn, milyen szeretettel ír a munkáiról. Például: „A királylány felöltözött: a megrendelő szövetválasztása ismét eredeti fényébe emelte a régi bútorokat.” Kata több helyen is megemlíti a számára megunhatatlan retrót. Például egy kis fotel tulajdonosai mesélték neki, hogy a felújításra átadott darabon több mint 40 évvel ezelőtt is ültek már. Régi bukléborítását a felújítás során lecserélte egy mai, színben is divatosra, és reméli, hogy tulajdonosai még további negyven évig használni fogják.

Izgalmas munkáját is felidézi: egy szecessziós garnitúra teljes megújítását végezhette el az után, hogy a fa rész az asztalosnál már új külsőt kapott. Egy kedves házaspár hozományként készíttetett foteljei is nála újultak meg. A fotel bontása során Kata rátalált elődje üzenetére: „Készült 1977. III. hó Kopasz István nyugdíjas idején.” Munkája elvégzése után azt kívánta a tulajdonosoknak, hogy legalább még egyszer ennyit használják egészségben.

Kata egyelőre fürdik friss népszerűségében, abban, hogy megtalálják szebbnél szebb munkák. Természetesen fejlődni szeretne a szakmában, hiszen minden bútor más. További lehetőség a bátor újrakezdő asszony számára egy kárpitos mesterlevél megszerzése.

Kortársainak azt javasolja, ne halogassák, csak pozitívan álljanak a váltás lehetőséghez. „Rövid az élet ahhoz, hogy ne azt tegyük, amit szeretünk” – vallja. A mai napig csodálkozik az akaraterején, azon, hogy mire is képes. És boldog, mert még időben jött rá, hogy van élet a szeretett munka, munkahely után is.