Északkelet-Magyarországon, Nyékládházán gyerekeskedett. Az ötezer lelket számláló kisvárostól tizennégy kilométerre, Miskolcra járt gimnáziumba, az egri főiskoláért annak már négyszeresét kellett megtennie. Mivel történelmi könyveket alsós korától olvasott, hát történelemtanár lett. (Kedvenc korszaka az ókori Római Birodalom.) Egerben ismerte meg későbbi férjét, házasságukból két gyerek született, előbb egy lány, utóbb egy fiú.

A női szív csücske

Tanított, ám férjét Lábatlanba szólította a munkája.  Átköltöztek a Dunántúlra, ő pedig átnyergelt marketinges területre (időközben nemzetközi marketing szakon elvégezte a külkereskedelmi főiskolát.)

Csakhogy elváltak.

Hazaköltözött szülővárosába a gyerekekkel. Új élet. És egy új érzés: hogy lelke mélyén mindig önálló vállalkozásba szeretett volna fogni. „Évekig dolgoztam közalkalmazottként. Ha munkahelyet választottam, mindig az volt az első szempont, hogy minél hamarabb hazaérjek, lehetőleg ne idegesen, ne kimerülten. Sajnos egyre kevésbé jött össze.”

Munkahelyén nyomasztóvá vált a folyamatos feszültség, és benne egyre erősödött a vágy a függetlenségre. Arra, hogy saját elképzelései, időbeosztása szerint dolgozzék. Az érzésből gondolat kerekedett, de amíg saját közérzetét elviselhetőnek vélte, halogatta a döntést. „Lehetett volna folytatni, de csak nem lett jobb…” – emlékezik vissza a közelmúltra.

Csak körbe kellett néznie a városában, csak körül az otthonában, hogy rátaláljon a megoldásra. A nőnek mi a szíve csücske? A divat!

Kérdezték az ismerősök: járvány idején? Borsodban? Otthagyni a biztost? Erre csak azt mondhatom: sosincs ideális időpont arra, hogy a bizonytalant válasszuk. De ha nem próbálom meg, örökre ott marad bennem a kérdés: milyen lett volna, ha megteszem? Átgondoltam. Abból kell főzni, ami van.”

A cégalapítás nem egyszerű folyamat. „Mielőtt az első lépéseket megtettem volna, kerestem egy könyvelőt, hogy hozza egyenesbe a leendő vállalkozást. Tisztábban láttam a teendőket, a kiadásokat. Tanulmányoztam pályázatokat. Készítenem kellett üzleti tervet, terveznem arculatot, összeállítanom katalógust, árlistát…”

Két lábon állni

A házukban fölszabadított egy huszonöt négyzetméteres, külön bejáratú helyiséget. Beszerzett konzolokat, tükröket, technikai eszközöket. „Egy megszűnt butik berendezését, pénztárgépét fél áron vásároltam meg. Egy bezárt nőidivatáru-üzlet megmaradt készletét bizományban vettem át. Aztán már csak további ruhákat kellett beszereznem, hogy bővüljön a választék.” Egy szentendrei nagykereskedéssel állapodott meg: onnan is hoz árut. Merthogy igényes szalont szeretett volna, ahol elérhető áron lehet vásárolni. Miután pedig föltöltötte áruval a polcokat, a fogasokat, kereskedelmi és marketinges ismereteit hasznosítva szólt a barátainak, a volt kolléganőinek, ők az ismerőseiknek, ők a kollégáiknak, hogy nyílik a Velvet Divat Klub!

Az első napokban kíváncsiskodók, érdeklődők nyitottak be az ajtón. Aztán… néhányan már vásároltak is. Aki új ruhában indult dolgozni, attól idegenek kérdezték, hol vette, másnap meg ők is elsétáltak hozzá… Az üzlet biztatóan indult.

Tényleg önálló. És élvezi. Egyetemista gyerekek édesanyjaként érte el, amire régóta vágyott. Talán ezért képzeli másképp a kereskedői létet. Otthonosnak rendezte be a boltját, fotelt is állított bele, a vevőit üdítővel, aprósüteménnyel kínálja, hogy beszélgethessenek… Azt reméli, akik körülnéznek, szólnak másoknak is, hogy akár szót is lehet egymással váltani… „Jó olyanokkal beszélgetni, akikkel évek óta nem sikerült. Nem is gondoltam, hogy ennyire jó érzés, ha nem kell időre visszarohannom egy munkahelyre, délután négyig bent ülni…”

Mindemellett látja azt is, hogy a mai világban több lábon kell állni. „Az üzlet másik kínálata az irodaszer és a háztartási papír lesz. Erre járvány idején nagy az igény! Sikerült megegyeznem egy nagykereskedővel, hogy a papírárut bizományba kapjam. Az árajánlatot e-mailben továbbítom ismerős irodáknak, vállalkozásoknak.” Online marketingre készül. Egyelőre a vevő jön a boltba, ha viszont kicsit matekozik, fölépítheti a logisztikát. Mindebben javára válnak korábbi tapasztalatai, kapcsolatai, hiszen sokáig egy papírgyár marketingjével foglalkozott.

Második fiatalság

Huszonéves lánya, fia most belelát, hogyan indul minden kockázatával, fáradtságával együtt egy vállalkozás. „Ha olyan élethelyzetbe kerülnek, nem tartanak majd tőle” – bizakodik, mert a hajdani pedagógus azért megszólal benne… Bebizonyítaná a jövő nemzedéknek, hogy az ember nincs odaszögezve ahhoz, amit nem szeret! Néha csak egy lökés hiányzik… „Ha a gyerekeimnek meg tudom mutatni, hogy bármely életkorban meg lehet valósítani álmokat, akkor már nem volt hiába. És ha ebből más is erőt merít, az már igazi siker.”

Ő a példa.

Még valamimásra is: a lassan-lassan világszerte terjedő „slow living” (lassú élet) mozgalom jogosságára. Híve annak a gondolkodásnak, amely azt sugallja: váltsunk nyugodt tempóra.

„Természetesen vannak bizonytalanabb napok. Olyankor feltölt a szeretteim biztatása! Ennyi segítséget kapok. Mert arra mindig büszke voltam, hogy soha semmilyen támogatást nem kértem és el nem fogadtam.”

Hogy mitől olyan fiatalos, amilyen?  A mondja, a gyermekeitől, a terveitől és a sok-sok szeretettől. Most, hogy új útra lépett, nem bánja egy pillanatig sem. Végig fog menni rajta. Nem érzi, hogy ennyi idősen – ötvenkét évesen – késő lenne. Azt gondolja, most jött el az ideje. Olyannak tekinti az életkorát, mint egy második fiatalságot.