Az alkoholmámoros, hosszúra nyúlt éjszakák nehezen választhatók el az írók, költők képzeletünkben élő képétől, de a művészemberek a valóságban is szívesen nyúltak olykor a pohár után. A tejes brandytől a Krúdy-fröccsig három külföldi és öt magyar író – olykor egészen rendhagyó – tradícióit ismerheted meg.

Ernest Hemingway és a mojito

Az öreg halász és a tenger írója legendásan nagy ivó volt. Élete utolsó felében, amikor Havannában élt, már hajnali ötkor talpon volt, és írni kezdett. Közben persze nem vetette meg az ihletet adó nedűket; délelőtt 11 körül átvonult kedvenc bárjába, a Floridába, ahol koktélokat szürcsölgetett.

Egy csomó italt említenek Hemingway kedvenceként – például a daiquirit is –, de ami leginkább az ő nevéhez köthető, az a mojito, melyet kubai évei alatt előszeretettel fogyasztott. Saját változatot is kifejlesztett a rumból, citromból és cukorból készült italból. Idézet: „Az ivás egy módja a nap befejezésének.”

Bohumil Hrabal és a sör

A népszerű cseh író, a Sörgyári capriccio, a Táncórák idősebbeknek és haladóknak és a Szigorúan ellenőrzött vonatok szerzője – ahogy azt remekműveiben is megörökítette – kora gyerekkorától szoros barátságba keveredett a csehek nemzeti italával. Nem is kell messzire mennünk, hogy megértsük a különleges szenvedély okát: Hrabal ugyanis egy sörgyár mellett nőtt fel. Idejét legszívesebben a prágai Arany tigris sörözőben töltötte italozgatva. A későbbiekben komplex elméletet dolgozott ki a másnapossággal kapcsolatban. Legendás mondása, mely szerint „Közép-Európában jobb nem kijózanodni…”, sokak számára szolgált példaként.

Gerald Durrell furcsaságai

Nem gondolnánk a nagy természetbúvárról, rengeteg kedves ifjúsági könyv szerzőjéről, hogy alkoholproblémákkal küzdött, pedig első felesége részben emiatt vált el tőle, és későbbi betegségét is – májrákban szenvedett – az italnak köszönhette. A hajlam azonban öröklődhetett: édesanyja is hajlamos volt alkohollal kúrálni depresszióját. Fián a hatvanas évek végén uralkodott el teljesen a betegség. Ügynöke visszaemlékezett rá, hogy Durrell nyolckor már brandyt fogyasztott reggelire sok tejjel.

Petri György és a bor

A Horatiusnak rossz napja van és számtalan más remek vers félelmetesen tehetséges költője a magyar irodalom nagy alkoholkedvelője. Az ital segítségével volt csak képes elviselni a nyomasztó hétköznapokat. Eörsi István mondta róla: „Petrivel, amíg össze nem esett, Hegelről lehetett beszélni.” Petri pedig így gondolkodott szenvedélyéről: „Az ismert kivételek ellenére mítosz, hogy az alkohol inspirál, az írásban segít. A létezéshez kell mint szorongás- és feszültségoldó…”

Ady Endre és a konyak

Ady, a kor szokásainak és a maga felvette szerepnek megfelelően egész életében folyamatosan ivott – mikor mit. Hiteles tanú igazolja, hogy Csinszkával kötött házassága idején egy üveg konyak, három liter bor és száz cigaretta volt a napi adagja.

Művészi hatékonyság szempontjából ő azonban a másnaposságra esküdött: „Két fajtájú mámora van a bornak... Az első mámor olyan, mint akárkié, kitüzesít bennünk minden örökhajlandóságot s nagyon hatalmasak vagyunk. Ezután jön az éjszakavégi, hajnali alvás, furcsa sok ébredéssel... S mikor alkonyul, egyszerre csak, bárhol járunk, nyugtalan s tovább is nyugtalannak maradó agyunkat, szívünket befogja a mindenség. Ez már egészen művész-érzés... Hangsúlyozom, ez másnap este jön, a legnagyobb emberi érzékenység, ez a szinte legnagyobb titkokat is kiadó egy vagy két óra. Ehhez nincs köze az alkoholmérgezésnek, a mámornak, ez az idegek perverz bűvészmutatványa.”

Krúdy fröccse

Szindbád legendás alakjának megteremtője nagyra értékelte a jó borokat és az ínycsiklandó ételeket. Nála érzékletesebben senki sem tud megjeleníteni egy amolyan régifajta, komótos étkezést, szinte látjuk, ahogy rezeg a velő a velős csontban. Természetesen a jó étkezésekhez jó borok is dukálnak.

Krúdy nevéhez egy fröccsfajta megalkotása fűződik, amely olyan tömény, hogy a fröccs elnevezést inkább a vicc kedvéért aggatták rá, a méretek pedig egyszersmind Krúdy örök szomjáról is tanúskodnak. A róla elnevezett fröccsben ugyanis 9 deci bort kell 1 deci szódával keverni. (A fröccs szót egyébként Vörösmarty Mihály találta ki, mert nem tetszett neki Jedlik Ányos spriccerje. Vörösmarty maga is nagyivó volt, mint ahogy erről átéléssel zengett bordalai is tanúskodnak.)

Krúdy örök érvényű gondolata az alkoholizmusról így hangzik: „Az embernek csak az első lépést kell megtenni a züllés útján, a második lépés már természetszerűleg következik.”

Pilinszky János és a vörösbor

A mélyen vallásos, sziklaszilárd tartású Pilinszkyről előbb gondolná az ember, hogy következetes absztinens volt, mint hogy részeges. Pedig nem vetette meg az italt. Igazi szenvedélye azonban a cigaretta volt: napi 30-40 szálat is elszívott.

A bor iránti rajongását több idézet is őrzi: „Ha körülnézel a pincében, vajon gondolsz arra, hogy isteneket őrzöl hordóidba zárva? Minden borospince a halhatatlanság szigete.”

Moldova György ferencvárosi koktélja

A magyar irodalom egyik legtermékenyebb írójának különleges receptje a ferencvárosi koktél, amelyet H. Kovács történeteiből című könyvéből ismerünk: „egy rész rum és két rész rum, de jól összerázva”.