A halál és a halott körüli hagyományok és hiedelmek kialakulását és fennmaradását a halál tényének megmagyarázhatatlansága okozza talán. Számtalan kérdés vetődhet föl ezen a napon, egy azonban biztos: a temetéshez és a halottak emlékezetéhez kötődő hagyományok igen régiek, kultúránként, vallásonként, földrészenként változatosak, jelentőségüket és jelentésüket illetően is. A történelmi Magyarország területén ugyanakkor viszonylag kevés variánsa jött létre a halottak-napi népszokásoknak. Ilyenek a következők.

Családi vacsora a sír körül

Már a 2. századi emlékek is arról tanúskodnak, hogy a keresztények Európában nem virágot vittek a sírra, hanem mécsest vagy fáklyákat helyeztek el a sír körül. Ezzel fejezték ki: a lélek él, a lélek halhatatlan, és hiszik a test föltámadását. Az ókeresztény szövegek azt is hangsúlyozzák, hogy nem sírva, nem jajgatva kell búcsút venni a halottól, hanem zsoltárokat énekelve.

Ez lehet az alapja annak a jelenségnek is, amelyet egy erdélyi temetőben láttam halottak napján, ahol (elsősorban roma családok) a néma gyertyagyújtás helyett körbeülték elhunyt szerettük nyughelyét, bort vagy pálinkát, kenyeret, süteményeket adtak körbe, mint egy családi ünnepen. A közös vacsorát ilyenkor szimbolikus asztalközösségben a szeretett családtaggal (illetve annak emlékére) költik el, évről évre, miközben arcukat csak az emlékezet lángjai világítják meg.

Mit tehetsz ma? Nem kell kivinned az egész menüt a temetőbe, ha attól tartasz, hogy furcsán néznének rád. Készítsd el vacsorára elhunyt szeretted kedvenc ételét, és gondolatban oszd meg vele ezt a vacsorát.

A kolduskenyér

Amit akkor az erdélyi temetőben láttam, nem egyedülálló jelenség, régebben és ma is sokfelé megterítenek a halottak szellemének, gyakran a temetőbe is visznek ételt, főként Bukovinában. A maradékot pedig régebben a szegényeknek adták. Szeged környékén „kolduskalácsot” sütöttek: üres kalácsot, amelyet a szegényeknek adományoztak. A székelyek egy egész kemencényi kenyeret sütöttek, amelyet a templom előtt szétosztottak a szegények közt.

Mit tehetsz ma? Adj enni egy koldusnak, vagy szervezz közös kalácssütést, amelynek végeredményét osszátok szét a rokonság, a szomszédság vagy a tágabb baráti kör tagjai között – az önzetlenség életben tartása az utódok számára is legszebb néphagyománnyá válhat. A frissen sült kalács illata pedig átjárja az egész lakást, és óhatatlanul nagyanyáink szellemét idézi.

A gyertyagyújtás

A gyertyagyújtás keresztény olvasatát már említettük, a hagyománynak van azonban egy másik, ősibb eleme is: a néphit szerint ilyenkor a halottak hazalátogatnak – a gyertyák fényénél a „véletlenül kiszabadult lelkecskék” újra visszatalálhatnak a sírba, nem kísértenek, és nem nyugtalanítják az élőket.

Többfelé úgy tartották, hogy a mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, s amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. A hagyományos paraszti közösségek egy részében „a halottak hetén” munkatilalom van: nem szabad földet művelni, mosni, meszelni, káposztát sózni, hogy „ne zavarják a holtakat”, mindez bajt hozhat a ház népére.

Mit tehetsz ma? Gyújts gyertyát (akár a lakás minden helyiségében), és a gyertya fényénél gondolj szeretteidre. De ne szomorkodj, inkább arra szánj időt, hogy felelevenítsd: mennyi mindent kaptál tőlük, és mit viszel tovább magaddal mindebből.