Merész vállalkozásba fogtak az alkotók, amikor úgy gondolták, színpadra állítják F. Scott Fitzgerald 1925-ben megjelent kultikus regényét. Hosszú éveken át érlelődött bennük a gondolat, hogy zenés átiratot készítsenek a műből. Olyat, amely azonban csak a cselekmény vezérfonalát, hangulatát igyekszik követni, és egyáltalán nem akarja másolni azokat a hollywoodi játékfilmeket sem, amelyek főszereplői például Robert Redford és Leonardo DiCaprio voltak. Ráadásul a próza mellett zenében, dalszövegben szeretné követni, érzékeltetni a drámai történetet.

A színpadi változat zenéjét Kovács Adrián komponálta, a szövegkönyvet Vecsei H. Miklós írta, aki ifj. Vidnyánszky Attilával a dalszövegeket is jegyzi; ifj. Vidnyánszky Attila egyben az előadás rendezője is.

Daisy szerepében Waskovics Andrea, a címszerepben Wunderlich József
(Fotó: Dömölky Dániel)

A középpontban a gazdaggá váló Gatsby és Daisy szerelme áll. A két ifjú elszakadt egymástól, Daisy férjhez is ment, de amikor évekkel később újra találkoznak, kapcsolatunkat már nem folytathatják ott, ahol az annak idején megszakadt. Körülöttük pedig ott éli világát mindenki a felszínes New Yorkban: barátok, ismerősök, ismeretlenek.

Vecsey H. Miklós így összegzi a máig ható, ma is sokatmondó történetet: „A nagy Gatsby a mi jelenlegi, őszinte állapotunk, egyúttal belátása annak, hogy szinte csak kérdésünk van magunk és a világ felé. Fitzgerald személyessége és megdöbbentő tisztánlátása a csillogásban komoly példaként áll előttünk akkor, amikor ellepik életünket a „smalltalkok” és az álarc hordás. Szeretnénk találni egy jó kérdést, ami zavarba ejt és kibillent minket ebből az állapotból. Talán, hogy most mi történik? Vagy, te hol vagy?”

A darab fontos eleme a zene. Kovács Adrián zeneszerző (és az élő zenekar karmestere) nem szabályos dalokat írt, hanem kifejező erejű hangulatzenét. Van, amikor csak pár másodpercre bukkan fel a muzsika, van, amikor hosszú percekig szól. De többnyire ezek sem szabályos, „slágergyanús” dalok, inkább elbeszélő jellegű énekek, aláfestő zenék. Zenés party – így szól a műfaji meghatározás is.

Pusztai Judit bulis jelmezei a felszínes csillogást emelik ki, Peter Sparrow forgószínpadba ágyazott díszletei megidézik New Yorkot. 

Ifj. Vidnyánszky Attila így jellemezte a színészekkel az alkotómunkát, még a próbafolyamat idején: „A legnagyobb és legfontosabb felismerésünk a műhelymunka ereje, amivel az új darab születik. Lehetőségünk van a próbafolyamat közben, az alkotótársakkal együtt kitalálni azt a formavilágot, amit máskor, az olvasópróbára készen kell letennünk az asztalra. Arra teszünk kísérletet, hogy a színház nyelvén keresztül mutassuk meg, hogyan ér el ma, most hozzánk Fitzgerald varázslatos hangulatú, megrendítő története. Kiváltságos a helyzetünk, hogy éppen a Vígszínház nagyszínpadán van lehetőségünk erre az alkotófolyamatra egy ilyen csapattal.”