„Megy a Zsuzsi vonat, kattognak a kerekek” – hangzik a jól ismert gyermekdalocska. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a Zsuzsi vonat nemcsak a mondókában kattog, hanem a valóságban is, Debrecen végtelen határában. Méghozzá igencsak régóta, a Zsuzsi Erdei Vasút Magyarország legrégebbi keskeny nyomközű vasútja. Az 1882-ben átadott vasút a Debrecenhez tartozó Gúth erdeiben kitermelt fa szállítására épült. A vasúton kezdetben kettő fatüzelésű gőzmozdony üzemelt, közülük az egyik mozdony viselte a Zsuzsi nevet. A vasúthálózat aztán hol bővült, hol szűkült, míg az 1968-as közlekedési koncepció halálra nem ítélte az egyébként nagy személyi forgalmat lebonyolító vonalat. A megmaradt 16,6 km-es szakasz végül 1978-tól DKV Úttörővasút néven, 1990-től DKV Erdei Vasútként tavasztól őszig szállította a kirándulókat. 1995-ben aztán újabb nehézségek álltak a vonat útjába: a fenntartó nem tudta vállalni az üzemeltetését.

Ezúttal egy civilszervezet mentette meg a kisvasutat, akik a látogatókat azóta Zsuzsi Erdei Vasút néven szállítják a debreceni pusztába, erdőkbe – persze kisebb-nagyobb anyagi nehézségek közepette. És ez csak egyetlen adalék a ma már főleg turisztikai céllal üzemeltett erdei vasutak történetéhez!

Mitől kicsi a kisvasút?

A kisvasút valóban, méretében különül el a nagytól, mert a nyomtávolsága kisebb, mint a normál 1435 mm-es nyomtáv, lehet 1067, 1000, 760, 750, 600, 580 vagy 500 mm. Ezekből a számokból is látható a kisvasúthálózat legnagyobb problémája: nem egységesek, egyik mozdony a másik vonalon nem használható, sőt az árut nem lehet átemelni, hanem át kell pakolni, különösen akkor, ha „nagyvasúton” folytatódik az útja. A kisvasút építési költsége azonban kedvezőbb volt, mint méretes társaié, ezért az 1870-es évektől nagyon sok helyen építettek ilyen pályát. Az így kialakult hálózat elérhetetlenek tűnő nyersanyaglelőhelyeket, tanyákat, uradalmakat kötött be az országos vérkeringésbe. Az építtetők szeme előtt akkor még az áruszállítás hatékonysága állt, de ezek a vasutak egyre nagyobb szerepet töltöttek be a személyszállításban. Az ötvenes években még bővült a korábban több ezer kilométernyi keskeny nyomközű vasúti vonal, sőt a 60-as években nagy erőkkel folyt a hálózat dízelesítése. Végül, a Zsuzsi vonathoz hasonlóan, az ország számos, jól kihasznált vonalának karrierjét az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció törte ketté. Az 1990-es évekre szinte teljesen megszűnt az árufuvarozás, a tanyavilág elnéptelenedett, viszont a megmaradt vonalakat újfajta igény élesztette fel, amely a turisztika irányából érkezett.

Ma összesen 380 km hosszan utazhatunk Magyarországon kisvasúton. A megmaradt személyszállítást is végző vonalak a 600 mm nyomközű Almamelléki Állami Erdei Vasút és Kemencei Erdei Múzeumvasút kivételével 760 mm nyomtávolságúak. A többi vonalon téglagyárakból, bányákból robognak a mozdonyok a nagyobb állomások felé.

Magyarország kisvasútjai zámtalan programmal csalogatják a turistákat, hiszen a kirándulók nélkül megszűnne létjogosultságuk. A kisvasut.hu weboldalon Magyarország 26 kisvasútjának történetéről, programjairól, aktuális menetrendjéről tájékozódhatsz!

Gyermekvasút

Ritkaság számba megy az olyan vasútvonal, amelyet elve turisztikai látványosságként építettek. Erre a legjobb példa az egykori Úttörővasút, amely generációk gyermekkorát tette vagy munkatársként, vagy utasként színesebbé. Az állam vezetősége 1947-ben döntött úgy, hogy a MÁV üzemeltetésében egy olyan vasútvonalat hoz létre, amelyen gyermekek látják el a szolgálatot. A pálya első szakasza rohamtempóban és persze társadalmi munkában készült el, 1948-ban már úttörők kísérték az első utasokat a Virágvölgyig. Utoljára, 1951-ben a hűvösvölgyi vontatási telep épült fel. Az Úttörővasút azok közé az intézmények közé tartozik, amelyek a rendszerváltás, és azt követő gazdasági megszorítások sem tudtak eltörölni: MÁV Zrt. Széchenyi-hegyi Gyermekvasút néven ma is 20 km/h-s sebességgel roboghatunk a Széchenyi-hegy és Hűvösvölgy útvonalon.

Kisvasút a múzeumban

A kisvasút eredeti szerepe, az elszórt tanyák, a nehezen megközelíthető települések lakóinak életében betöltött jelentősége mára a múlté. Ha nemcsak a természetet szeretnénk élvezni a lassan robogó vonatokból, hanem igazi időutazáson is részt kívánunk venni, arra is lehetőségünk nyílik – igaz normál nyomtávon – a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. A Skanzen Vonat több mint két kilométeres sínpályával Európa leghosszabb múzeumi normál nyomtávú vasútvonala. A másodosztályú ülések kárpitozása, a harmadosztályú fapadok, a csomagtartók, a zománcozott feliratok a harmincas évekbe röpítenek, miközben a múzeum különböző vidékeket, korszakokat idéző tájegységeibe utazhatunk.

Vasúttörténelem a városban

És ha már időutazás, akkor nem feledkezhetünk meg a Vasúttörténet Parkról, különösen azért mert az eredetileg Északi Fűtőháztelep néven ismert létesítmény idén ünnepli száztizedik születésnapját. A rákosrendezői pályaudvar közelében az 1909 és 1911 között épült 70 ezer négyzetméteres területen laktanya, műhelyek és egyéb kiszolgáló létesítmények mellett egy 22 állásos és egy 34 állásos fordítókorongos körfűtőház állt. A kisebbik fűtőház a II. világháborúban annyira megsérült, hogy már nem lehetett megmenteni, a nagyobbik viszont eredeti formájában maradhatott meg. Igaz, a gőzmozdonyok háttérbe szorulásával funkciója valamelyest megváltozott, főként a járműjavítás került előtérbe. Ehhez azonban nem volt szükség nagy átalakításokra a fűtőházban, azt ugyanis már eleve úgy építették meg, hogy minden mozdonyállás alatt szerelőakna volt, és kialakítottak egy úgynevezett keréksüllyesztőt, amelynek segítségével gyorsan ki tudták cserélni a gőzmozdonyok kerekeit.

A különös értékű terület idővel korszerűtlenné vált, és itt is a turizmus, a múlt emlékeinek megőrzése kínált mentőövet, amikor 11 évvel ezelőtt megnyílt a Vasúttörténeti Park. A fűtőházban és a park területén ritka mozdonyok és vasúti kocsik, valamint tárgyi emlékek leltek otthonra, amely jól szemlélteti egy-egy korszak technikai színvonalát, a fejlődést.
A körfűtőházban állomásoznak a nosztalgiamozdonyok, köztük az ország legöregebb, működő gőzmozdonya 1870-ből és a legendás Árpád motorvonat a harmincas évekből.
A fűtőház egyébként gyakran rendezvényeknek – például autós bemutatóknak, koncerteknek – is helyszíne, de a két szélső állás ma is ugyanazt a funkciót tölti be, mint 100 éve: itt fűtik fel a nosztalgiaszerelvényeket húzó gőzösöket.