Nagy-Britanniában a 17. század óta divat, hogy Valentin, azaz Szent Bálint napján apró ajándékokkal kedveskednek egymásnak az emberek. A szokás azonban változott, a következő évszázadban a britek nyomtatott barátságkártyákon fejezték ki az érzéseiket. Ahogy aztán terjedt a „szerelmesek napja”, úgy ragadtak hozzá a különböző kereskedelmi fogások: a németek már „előre gyártott” vallomással ellátott lapokat árultak, Amerikában pedig máig tartó ötletáradatot indított el az ünnep.

A rendszerváltoztatás után hazánkat sem hagyta hidegen a Valentin-, avagy Bálint-nap. Először értetlenkedve figyeltük a szuveníripar erre az alkalomra kínált remekeit, aztán döntöttünk: behódoltunk vagy ellenzőkké váltunk. Nem titkolom, én az utóbbiak egyre szűkülő táborába tartozom.

Tömegáru helyett magyar terméket!

Ha már a kereskedelem a szívügyekből szeretne hasznot húzni, miért nem talál a magyar hagyományban szerelemmel kapcsolatos szokásokat? Jaj, tudom! Nem lehetne eladni a világra zúdított távol-keleti tömegárut.

Pedig annyi alkalom kínálkozna. Ott vannak a hagyományos szerelemjósló napjaink. Luca-napkor árulhatnánk mirelit pogácsát vagy gombócot, amelybe a gyártók férfineveket rejtettek, vagy András-napkor jövendőmondó ólmot, amelyből a jövendőbeli foglalkozását lehetne megtudni. A virágüzletek Katalin-napkor kínálhatnának vízbe tett gyümölcságat, hiszen a régiek szerint, ha a növény karácsonyig kizöldül, a következő évben esküvőre lehet számítani. A vőlegény nevére úgy derült fény, hogy az ágaknak nevet adtak, és amelyik először kihajtott, olyan nevű legényre vártak. Inkább rendőrségi ügy lenne annak a régi szokásnak a felelevenítése, mely szerint a legények úgy láthatták a jövőjüket, ha ezen a napon lopott leányinget tettek a párnájuk alá.

András-napján a leleményes vállalkozók disznókat is utaztathatnának a városba, hiszen a hallgatózásos jóslás úgy zajlott, hogy a lány belerúgott az ólajtóba, és ahányat a disznó röffentett, annyi év múlva mehetett férjhez. Ezt a szokást akár elektronikus úton is népszerűsíthetnénk, az utcai tenyérjósgépek mintájára.

De ha nem is rugaszkodunk el a jelentől, hogy a múlt szokásaiban keressünk ötleteket, legalább válasszunk a minőségi magyar kézműves remekek közül, és azzal lepjük meg szívünk választottját!

Szerelmi ajándék a múltból

„Nem szeretnék virágot kapni azért, mert Valentin-nap van. Akkor vágyom meglepetésre, ha a kedvesnek önmagamért jutok eszébe, és azért hoz ajándékot, mert a szíve ezt diktálta.” – valják sokan. És persze ki örül a hasznontalan vackoknak?! Hol van az megírva, hogy a választottunk számára a világ bóvlijai közül válasszunk? Miért szükségszerű, hogy plüssszívecskékkel, rejtegetésre ítélt bögrékkel, cuki kulcstartókkal és végtelenül giccses üdvözlőkártyákkal köszöntsük azokat, akik szívünkhöz a legközelebb állnak?

A magyar néphagyomány bővelkedett szerelmi ajándékokban, igaz, a legények jellemzően fontos, a női munkával kapcsolatos, csodálatosan díszített használati tárgyakkal lepték meg egykoron a kedvesüket. Az első ilyen tárgy 1684-ből maradt ránk: egy datált, szív alakú mézeskalács-ütőfa, közepén kis lakattal. Ha figyelmesen végigsétálsz egy néprajzi kiállításon, biztosan megakad a szemed egy míves guzsalyon, mosósulykon vagy csigacsinálón, amelyet annak idején valaki vonzalma jeleként faragott. Vidd el kedvesedet egy múzeumba, és mutasd meg, mit ajándékoznál neki a fonóban!

Bóvli helyett élményt!

Egy pozitívuma azért van a Valentin-napnak: a párok ilyenkor talán kimozdulnak otthonról, és közös programot szerveznek.

Ha már meglepetés, nem érdemes inkább olyat választani, amelynek valóban köze van a szívhez? Netán a gyomorhoz? Egy kellemes vacsora, jó beszélgetéssel fűszerezve, vagy egy közös mozi biztosan nem kerül a porfogók közé. Ha te magad szeretnéd a vacsorát elkészíteni, keress egy jó receptet, akár oldalunkon!

Emlékezz a ti napotokra!

A szerelem nem köthető dátumhoz, hiszen az érzés, a fellángolás mindig az adott pillanat varázslata. Nem erőltethetjük, hogy a kalendárium egy bizonyos napján minden tökéletesen alakuljon. Inkább azokat az órákat érdemes megjegyezni, amikor a sors jóvoltából beteljesült a szerelem, és – ha rövid ideig is – maradéktalanul boldognak érezted magad. Jegyezd fel inkább ezeket a napokat, hogy emlékezeted bűvös tarsolyából előhúzva, bármikor táplálkozhass belőlük!