Erika középiskolai évei alatt Mayer tanár úrral járt honvédelmi versenyekre, azokat már akkor is nagyon szerette. Elég jól tudott futni, ezért is nevezték be versenyekre. A Spartanhoz hasonlóan ott is voltak különböző, katonai jellegű akadályok, például gránátdobás, egyensúlygyakorlat, lövészet. Sokszor meg is nyerte ezeket a versenyeket. A középiskola befejezése után már csak néha indult egy-egy futóversenyen, de keveset edzett, ezért nagyrészt a mezőny végén kullogott.

Nem tartja magát erősnek, és azt állítja, nem fut túlságosan jól. Ennek azonban ellentmond a vele egy korcsoportban versenyző Szántó Katalin, aki szerint Erika nemcsak erős, hanem szinte utolérhetetlenül gyorsan fut.

2018 óta a Magyar Közút Zrt-nél dolgozik. Korábban művelődésszervezés szakon szerzett diplomát. Még 1992-ben elvégezte a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen a testépítő és erőemelő szakot, majd a TRX és Boot Camp képzéseket is. 2011 óta edzőteremben tart rendszeresen foglalkozásokat. Hétvégenként a tanítványait azzal motiválja, hogy terepen futnak, általában a Velencei-hegységben két-három órát.

Egy új világ

Az akadályfutás világával 2017-ben ismerkedett meg, azonnal magával ragadta. „Addig csak hobbi szinten sportolgattam, néha futottam egy kicsit, de felnőttként soha nem indultam versenyeken” – mondja. Az első versenyén, 2017-ben Kazincbarcikán az edzésére járó vendégeiből, 17 főből állt össze a csapat. Végig segítették egymást. Egyszerre indultak, megvárták, míg mindenki teljesíti az akadályokat, és egymás kezét fogva ugrottak át a célvonalon. „Ezek a versenyek nem csak a futásról szólnak, le kell küzdenünk az akadályokat és önmagunkat is” – magyarázza. Az akadályok leküzdéséhez komoly fizikai erőre és technikára van szükség. Kíváncsiak voltak, hol is tartanak az edzettségben, ezért kerestek egy kemény kihívást. Hát megtalálták!

Amint célba értek, Erika azt érezte, hogy szeretné magát egyedül is kipróbálni, segítség nélkül is végig akart menni az akadályokon. Kíváncsi volt, mire képes csak a saját erejéből. Azonnal benevezett a következő versenyre. A megelőző napokban másra se tudott gondolni, csak erre. Meg tudta csinálni, korosztályában a középmezőnyben végzett. Úgy érezte, ez az a sport, amire mindig is vágyott, futás és akadályok. Futni mindig szeretett, az akadályok pedig új kihívást jelentettek számára.

A legjobb szeretne lenni. Futott terepen, erdőn-mezőn, erősített, gyakorolta az akadályok technikáját. Az intenzív felkészülésnek a következő évben meg is lett az eredménye, 2018 tavaszán a dobogó legfelső fokára álhatolt.

Ezzel az eredménnyel kvalifikálta magát a Spartan Race Európa-bajnokságra. Még többet edzett, még többet futott, erősített. Abban az évben Európa nyolcadik legjobb akadályfutója lett… Nem volt elégedett az eredménnyel, dobogón szeretett volna állni. 2021-ben sikerült elérnie célját, a Svájcban rendezett versenyen, 51 évesen ő Európa második legjobbja. Tavaly a Spártában megrendezett Spartan Race Világbajnokságon az ötödik. Csodálatos érzés volt a világ legjobb akadályfutóival versenyezni.

Rendszeresen vesz részt külföldi versenyeken. Gárdony város Önkormányzatának is köszönheti, hogy eljut a nemzetközi megmérettetésekre. Minden évben támogatják a kiírt sportpályázatból, például idén ez teszi lehetővé szereplését az Andorrai EB-n.

Család, barátok, versenytársak

Két fia van Erikának és egy hároméves unokája, Hanna. Nagyon jó a kapcsolata a gyerekeivel. Sokat találkoznak, sok közös programot szerveznek. 2008-ban elvált, hat éve stabil párkapcsolatban él Botonddal. A családja mindig támogatta. Már szinte felnőttek voltak a fiai, amikor igazán sok versenyre kezdett járni, így nem vette el tőlük az időt. Kisebbik fia, Szilárd két évig versenyzőként is elkísérte. „Fantasztikus érzés olyan versenypályán futni, ahol tudom, hogy a gyermekem is ott van valahol” – mondja. Sokszor elkíséri a párja, aki a pálya széléről szurkol. Vele nem tudta megszerettetni az akadályfutást. „Csodálatos tapasztalás tudni, hogy a célban vár a családom, a barátaim, a versenytársaim, akik nekem drukkolnak” – mondja mosolyogva. Tudja, hogy az otthon maradt ismerősei, rokonai, barátai, vendégei szintén nagyon szorítanak, ez az, ami erőt ad neki a nehéz pillanatokban.

A versenyek előtti és utáni idő is nagyon lelkesítő. A magyar rendezésű akadályfutásokra ugyanúgy igaz, mint a hazai és a nemzetközi Spartanokra, hogy a versenyzők együtt utaznak a helyszínre – Erika néhány, az edzésére járó vendégével, akik igazi jó barátai is – és ha külföldön vannak, közös szálláshelyet foglalnak. Együtt reggeliznek, vacsoráznak, megbeszélik az eseményeket, biztatják egymást, aki már átfutott a célon, az szurkol a még versenyben lévőknek: olyanok, mint egy nagy család.

Hegycsúcsok meghódítói

Erika mindig csodálattal nézte azokat a versenyzőket, akik a teljesítőképességük határait feszegették. Sohasem gondolta volna magáról, hogy le tud futni 26 kilométert a 3000 méter magas hegycsúcsok között. Soha nem szerette a hideg vizet, mégis gondolkodás nélkül belemegy a hegyi patakba, átússza a 4 celsius fokos tengerszemet, kúszik a sárban, átmászik a magas falakon, és leküzd minden akadályt. Sokszor megkérdezi magától, mit keres itt, több mint 50 évesen, de azt az érzést, amikor célba ér, leírhatatlannak tartja. Megcsinálta!

Az első alkalmak során, amikor edzőteremben dolgozott, nagyon izgult, hogy negyvenéves létére mint edzőt elfogadják-e a vendégek. Szinte minden gyakorlatot megcsinált velük, ezzel ösztönözve őket a kemény munkára. Hogy mit tanácsolna a kortársaknak, akik bele akarnak kezdeni valami újba? „Legyen önbizalmuk, bízzanak magukban, és merjenek belevágni valami újba, hiszen sokkal többre vagyunk képesek, mint gondolnánk! Egy igazán izgalmas kaland vár rájuk!”

Erikának élete a sport. A versenyzés nem csak azért fontos, hogy megmérettesse magát, hanem azért is, hogy példát mutathasson a tanítványainak, akik eddig is tisztelettel tekintettek a munkájára. Azt szeretné, hogy ők is a nyomdokaiba lépjenek, ehhez a nemzetközi sikerek még biztosabb alapot adnak. Most is sok célt lát még maga előtt, még több versenyt, még több sikerélményt. Talán megpróbálkozik egy 50 kilométeres ultra távval is, azon hetven akadály van: „Szeretném megmutatni, hogy a kitartásunkkal, elszántságunkkal és rengeteg munkával minden hegycsúcsot meg tudunk hódítani.”