Tíz évvel ezelőtt megrázó hírek érkeztek a fukushimai atomerőműből. Azóta sokan újra és újra felteszik a kérdést: szabad-e, biztonságos-e atomenergiát használnunk? Az a tény, hogy rövid idő alatt egy atomreaktorban tízmilliószorosára emelkedett a sugárzás, a tengervízben pedig ezernyolcszázszorosra a sugárszennyezettség, alátámasztja a környezetvédők atomenergiával kapcsolatos félelmeit. Aggodalom ide, tapasztalatok oda, sajnos az érem másik oldalával is számolnunk kell: a Föld lakóinak energiaszükséglete az egyre csökkenő fosszilis energiahordózók mellett jelenleg nem elégíthető ki atomenergia nélkül.

Jelen tudásunk mellett nincs más lehetősége az emberiségnek, mint még nagyobb lendülettel folytatni a megújuló energiaforrások hasznosításának kutatását, és addig is bízni azokban, akik az erőművek biztonságát vizsgálják és igazolják.

Kis atomerőmű-történelem

Az első energiatermelést végző reaktort 1942 decemberében indították el, ahol a felszabaduló energiát csak mérték. Az Enrico Fermi vezetésével, többek között Szilárd Leó és Wigner Jenő munkájának köszönhetően létrehozott reaktor csak néhány percig működött, mivel a legfontosabb cél az elmélet gyakorlati próbája volt. Már az ötvenes években, Teller Edének köszönhetően kiderült, hogy az ilyen típusú erőműveket a „pozitív üregtényező” miatt legfeljebb plutónium előállítására volna szabad használni, energiatermelésre nem. Ezt az információt az Egyesült Állomok azonban sokáig hadititokként kezelte, miközben a Szovjetunió a jobb hatásfok, illetve az „egyszerűbb felépítés” miatt elektromos energia termelésére is szívesen használta, többek között Csernobilben.

A paksi erőműhöz hasonló nyomottvizes reaktorok ennél összehasonlíthatatlanul stabilabbak, azonban ezek sem mentesek a balesetekről (Three Miles Island). Még jobban bízhatunk az új generációs „passzív biztonságú” reaktorokban, amelyek a szakemberek szerint új távlatokat nyitottak biztonság és hatásfok terén.

A világon jelenleg 442 kereskedelmi célú atomreaktor működik 31 országban. A beépített 375 gigawatt kapacitás a világ áramtermelésének 16 százalékát adja. Az arány 1986, vagyis a csernobili katasztrófa óta nem változott, más szóval az atomenergia-kapacitás növekedése csak lépést tartott a világ áramfogyasztásának növekedésével. Az átlagon belül Észak-Amerikában és Európában az 1980-as évek vége óta gyakorlatilag megállt a fejlődés, nem számítva a mind újabb biztonsági fejlesztéseket és óvintézkedéseket. Sőt az elmúlt évtizedekben több reaktort végleg le is állítottak Bulgáriában, Litvániában, Szlovákiában, Franciaországban, Németországban, Nagy-Britanniában. Ugyanakkor jelenleg mintegy 52 reaktorépítkezés folyik a világban. Európában és a Közel-Keleten 15, Észak- és Dél-Amerikában 4, Ázsiában 33, ezen belül Kínában 14. Az 52 épülő reaktorban egyelőre nincs benne a Paks II. projekt.

Ha leállna….

A számok azt bizonyítják, hogy civilizációnk számára az atomenergia jelen pillanatban nem nélkülözhető. Az egymással rivalizáló gazdasági nagyhatalmak egyike sem engedheti meg magának, hogy lemondjon erről az erőforrásról, mert veszélyeztetné jelenlegi gazdasági pozícióját.

Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának akkori igazgatója – ma az ITM energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkára – az MR1 Kossuth Rádió műsorában a katasztrófát követően arról beszélt, hogy ha az összes atomerőművet leállítanák a világon, borzasztó sokk érné a villamosenergia-szektort. Az összes áramtermelés közel húsz százalékát ugyanis atomerőművek állítják elő. A drasztikus intézkedés egyrészt áremelkedést okozna, ráadásul fosszilis erőműveket kellene igénybe venni, miközben az atomerőművek nem bocsátanak ki széndioxidot.
− Az óvatosan nyilatkozó Németország kivételével szinte az összes érintett ország azt közölte, nélkülözhetetlen a nukleáris energiatermelés – folytatta Kaderják Péter. Ráadásul az Európai Bizottság 2050-re olyan alacsony széndioxid-kibocsátást szeretne elérni, ami nukleáris technológia nélkül elképzelhetetlen, vagy legalábbis nehezen megfizethető. Az atomerőművek versenyképességének fő oka a fosszilis alapú áramtermeléshez képest, hogy a co2-kibocsátásnak már ára van.

Ezért mi, átlagemberek, csak annyit tehetünk, hogy számba vesszük az atomenergia előnyeit és hátrányait!

Előnyök

1. Az atomerőművek lényegében nem szennyezik a környezetet üvegházhatást okozó anyagokkal. A teljes termelési láncban – az uránbányászattól az atomerőművi hulladék kezeléséig – az atomenergia kilowattóránként 2-6 gramm széndioxidot juttat a légkörbe, annyit, mint a szél- vagy a napenergia-termelési lánc, azaz kevesebb mint 1 százalékát annak, amit a szén-, olaj- vagy gázalapú termelési folyamat bocsát ki, az atomenergia és a nukleáris eszközök „világcsendőre”, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) adatai szerint.
   
2. Az atomenergia mellett szól viszonylagos olcsósága is, annak ellenére, hogy atomerőművet építeni minden lehetőség közül a legdrágább, és mind jobban nőnek a biztonsági és hulladékkezelési költségek is, amelyeket ma már évtizedekre előreszólóan beépítenek az atomerőműben termelt áram árába.
3. Az atomerőműben termelt áram ára azért viszonylag stabil, mert az árban csekély az urán árának aránya, vagyis még az energiaforrás nagy ármozgása sem hat különösebben a termelési költség egészére. Uránból nagyon kevés kell: egy kilogrammal annyi áramot lehet termelni, mint 20 tonna szénnel.
4. A világ bizonyított, még ki nem termelt uránkészlete közel ötmillió tonna a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) szerint, ez a mai ütemben 65 évi világfogyasztásnak felel meg. A készletek politikailag stabil, „megbízható” helyeken vannak, főleg Ausztráliában, Kazahsztánban, Kanadában, az Egyesült Államokban és Dél-Afrikában. Ehhez járulhat 10 millió tonnányi nem bizonyított, feltételezett készlet, sőt további több mint 25 millió tonna urán nyerhető ki foszfát- és palarétegekből. Így a mai ütemű fogyasztás akár több mint háromszáz évig fenntartható lenne. Az atomerőművekből származó fáradt üzemanyag újradúsítható, ami tovább növeli az atomenergia-termelés várható élettartamát.

Hátrány

Az atomenergia ellen szól az, hogy veszélyes – ennyiben teljesen érthető a környezetvédők aggodalma és tiltakozása. Egyetlen atomkatasztrófa által okozott pusztítás évszázados egyéb környezetkárosító hatással vetekedhet. A balesetveszélyen az sem változtat, hogy hosszú távon és statisztikailag az atomenergia a legtisztább, a legbiztonságosabb és a legolcsóbb mindazon források közül, amelyek általánosan használhatók áramtermelésre. Az égetés útján áramot termelő források – szén, olaj, gáz, biomassza – folyamatosan szennyezik a környezetet. Az energianövények termesztése részben felelős a rohamosan emelkedő élelmiszerárakért is.

Az atomenergiához hasonlóan tiszta módszerek – a víz-, a hullám-, az árapály-,  a szél-, a geotermikus és a napenergia – pedig nem is állnak rendelkezésre bárhol, bármilyen akaratlagos mennyiségben. Ezért a gazdaságok belátható ideig a legnagyobb fokú takarékosság mellett is aligha mondhatnak le az atomenergiáról.

Mi a helyzet Pakson?

Szakértők szerint a Paksi Atomerőmű kibírta volna a Japánban történt földrengést. Így nyilatkozott anno a katasztrófa kapcsán Hamvas István, az erőmű korábbi vezérigazgatója is. Igaz, a földrengést a japán erőmű is kibírta, de a cunamit már nem. Szökőárral viszont Magyarországon nem kell számolni. A paksi blokkok emellett megfelelnek az Európai Unióban működő atomreaktorokra vonatkozó, a jelenlegi legmagasabb szintű követelményeknek.