A magyarországi felnőtt lakosság 60 százaléka túlsúlyos, akik közül minden második ember elhízott. Az életkor előrehaladtával az arány tovább nő. Aggasztó eredmények ezek, hiszen az arány szinte folyamatosan növekszik, sőt: a fogyókúradömping ellenére a fiatalok közül is egyre többen, egyre hamarabb érik el a túlsúlyos állapotot. Ebben többek között az a veszélyes, hogy a tizenéves fogyókúrázók sokszor egy életen át küzdenek majd a súlytöbblettel és az ingadozással. És persze azokkal az egészségügyi problémákkal, amelyeket ezek okoznak, mert van belőlük bőven.

A kiemelten nagy kockázatú betegségek (amelyekre kifejezetten nagy esélyük van a túlsúlyosaknak) többek között a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri rendellenességek, az epekő, a magas vérnyomás vagy a visszeresség, a kisebb kockázatúak közé pedig a különféle daganatos betegségek, a hasnyálmirigy gyulladása. A nőknél az elhízás következtében kialakuló meddőség, valamint az akaratlan vizeletvesztés (inkontinencia) oka szintén gyakran vezethető vissza a túlsúlyra.

A túlsúly miatt szinte minden életszakaszban megjelenhet a vizeletcsepegés, azonban a terhesség, a szülés és a menopauza időszakaiban a leggyakoribb. Érthetetlen hát, hogy miért nem beszélünk erről az igen gyakori jelenségről nyíltabban, ahelyett hogy szőnyeg alá söpörnék az okokat és a kezelési módokat.

A húgyhólyag működése

Amikor a mindennapok során a húgyhólyag félig megtelik, az idegek jelet küldenek az agyba, hogy engedje ki a hólyag tartalmát. Ezt követően a vizelet a húgycsőbe jut, amelynek megfelelő záródásáról két izom gondoskodik: a belső záróizom, amely automatikusan kinyílik, ha a húgyhólyag megtelt, illetve a külső záróizom, amelyet az ember szabályoz. A zárva tartásért a medencefenéki izmok felelősek, viszont ha ezek meggyengülnek és elvesztik rugalmasságukat, akár a leghétköznapibb cselekedeteket – futás, nevetés, nehezebb súly megemelése, köhögés – is vizeletszivárgás kísérheti.

A legérintettebb életszakaszok: terhesség és menopauza

Az inkontinencia egyik leggyakoribb „áldozatai” a kismamák – közel 72 százalékukat érinti a vizeletcsepegés –, ugyanis a gyermekvárás időszaka nemcsak örömteli pillanatokkal, de számos hormonális változással is jár. Ez, valamint a méh hólyagra gyakorolt nyomása, a szülés fizikai megerőltetései mind-mind előidézhetik a medencefenéki izmok meggyengülését. A gátizom-tornagyakorlatok sokat segíthetnek, ha mégsem, orvoshoz kell fordulni, de a várt hatás bekövetkezéséig érdemes beszerezni pár speciális betétet vagy fehérneműként használható pelenkanadrágot, amelyek nemcsak felszívják a szivárgást, de az esetleges kellemetlen szagokat is semlegesítik. A nők többségénél a szülést követően megszűnik az inkontinencia, de az sem ritka, hogy a tünetek megmaradnak, viszont a szégyenérzet miatt csak az érintett nők töredéke fordul ilyenkor orvoshoz.

A változókor szintén olyan életszakasz, amikor a nők úgy érzik, hogy a testük teljesen átalakul, és olykor bizony nem „engedelmeskedik”. Mivel ez az időszak lelkileg is igen megterhelő, nagyon fontos, hogy amennyire csak lehet, csökkentsük a menopauzával járó kellemetlenségeket, és próbáljuk megelőzni, amit csak lehet, vagy legalább időben reagáljunk. Mivel ilyenkor a záróizmok megereszkednek, és a hormonális változások miatt a hólyag instabilabbá válik, az elhelyezkedése megváltozhat, gyakran előfordulhat ún. stresszinkontinencia. Vagyis hasprés hatására, köhögés, tüsszentés, nevetés során elcseppen a vizelet.

Mindkét élethelyzetben az előfordulási valószínűséget növeli a túlsúly! A túlsúly sokak életét megkeseríti, hiszen ahogy telnek az évek, nehezebben szánja rá magát az ember a testmozgásra, viszont ha a bevitt életek mennyiségén nem változtatunk, az előbb-utóbb elhízáshoz vezet. A túlsúly igencsak igénybe veszi a has és medencefalak izmait, ami könnyen inkontinenciához vezethet. A dohányzást, ha eddig nem is, most aztán végképp érdemes abbahagyni, hiszen a cigaretta okozta heves köhögés szintén elősegíti a vizelet elcseppenését.

Egyéb betegségek és az inkontinencia

Bizonyos húgyúti fertőzések a hólyag túlérzékenységét okozhatják, vagyis a hólyag olyan jelzéseket küld az agynak, hogy azonnal ki kell üríteni, pedig nem telt meg, ez szintén a vizelet elcsöppenéséhez vezethet. Ez azonban a fertőzés megszűntével rendszerint elmúlik.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nincs miért szégyellnie magát az embernek. Amíg nem fordul orvoshoz, és nem szűnnek meg a tünetek, addig sincs ok az aggodalomra, hiszen ma már egy-egy speciális betét vagy fehérneműként használható pelenkanadrág teljesen elkendőzni a tüneteket.