Előfordul, hogy úgy érezzük: „ez nem az én napom.” Kiesik a reggeli kávésbögre a kezünkből, persze el is törik, lehetőleg minél apróbb darabokra. Miután a partfisnyéllel fejbevágjuk magunkat, elővesszük a porszívót, de ahogy a szekrényből kiemelnénk, nyelével megbillentjük a felette lévő polcot, és ránk zuhan az összes behajigált (vagy rosszabb esetben szépen behajtogatott) ruha, cipősdoboz, miegymás.

Jó esetben megtehetjük, hogy visszafekszünk az ágyba, és várjuk, hogy új nap virradjon ránk. Rossz esetben el kell indulnunk otthonról, és valahogy túl kell élnünk az előttünk álló hosszú órákat. Nem tudjuk, miért, de tény, hogy sokunkkal előfordult már hasonló. A következő esetek elszenvedői is minden bizonnyal már reggel érezték, hogy jó volna, ha a nap máris véget érne.

A jó öreg pezsgőrázás

Biztosan mindenkinek van többé-kevésbé kellemetlen élménye arról, ahogyan egy szülinapon, vagy egy szilveszter éjszakán valaki pezsgőt bont. A bátrak fel is rázzák előtte az üveg tartalmát, hogy jó nagy legyen a pukkanás. Ilyenkor a bölcsebbek mindig elmondják a bátrabbaknak, hogy ne egy embertársukra tartsák az üveg dugós végét, inkább bánja a csillár, mint valakinek a szeme. Úgy tűnik, ezt éppen annak a finn vőlegénynek nem mondta el senki, aki végül ünneplés helyett a felvágatlan esküvői torta mellől szállíthatta kórházba a pezsgősdugóval szemen talált menyasszonyt. Hogy végül lett-e a házasságból valami, nem tudni.

Nézd meg, hová ugrasz!

Jópofa dolog egy trambulin a kertben. Nyári estéken sütöget a család, a gyerekek önfeledten ugrálnak, soha semmi bajuk nem esik. Annak az ausztrál férfinak azonban más véleménye lehet az ugrálásról, aki gyerekei légies könnyedségén felbuzdulva, néhány sör után maga is úgy gondolta, beszáll a játékba. Azóta tudja, hogy ha a trambulinon egyszer rossz helyre esünk, onnan nehéz visszahozni az egyensúlyi állapotot, mivel azonban az asztal gumiból van, megállni sem fogunk tudni… azaz csak két extra pattanás után, a földön, törött bordával.

Ne játssz a tűzzel!

Szüleink, tanáraink mindig figyelmeztettek gyerekkorunkban, hogy a tűz nem játék. Van azonban, hogy senki nem akar játszani vele, a tűz mégis vágyik egy kis mókára. Egy osztrák, gyerekeket táboroztató férfi már jól ismeri a tűz és a szél együttes hatásait, és már azt is tudja, hogy ne üljön túl közel a tábortűzhöz, amikor a gyerekeknek gitározik. Még szerencse, hogy a tábor egy tóparton volt.

Vigyázat! Üveg!

Ritkán gondoljuk azt, hogy a tisztára suvickolt ablak vagy üvegajtó is balesetveszélyes lehet (szegény legyeknek mindegy, ők a piszkos üvegnek is folyton nekimennek). Mást mondana erről az az amerikai férfi, aki éppen a háza teraszán üldögélt, amikor meglátta a szobában kislányát, és berohant volna, hogy jól megölelgesse. A patyolattiszta üvegajtó azonban megakadályozta szeretete felhőtlen kinyilvánításában. Orrtörés lett az eredmény, de az üvegajtónak legalább nem esett baja.

Nem tudjuk, mi az igazán veszélyes!

Ha megkérdezünk valakit, mitől kell jobban félni, a cápától vagy a kókuszdiótól, minden bizonnyal azt fogja hinni, hogy beugratós kérdéssel próbáljuk csőbe húzni.

Ilyenkor aztán elmondhatjuk, hogy éppenséggel a kókuszdió a jó válasz. Érdekes tény ugyanis, hogy a fejekre hulló, nehéz kókuszdiók évente durván 130-150 halálos balesetet okoznak, azaz nagyjából tizenötször többet, mint a cápatámadások. Ha tehát a halálos balesetek kockázatát csökkenteni akarod, inkább merészkedj be a mély vízbe vérző kislábujjal, mint hogy kókuszfát ültess a kertedbe.