De mit csinált hatvan évig? „Gyerekkoromban rengeteg könyv volt otthon, én pedig rengeteget olvastam. De írni? Semmit, sohasem. Esszéket, verselemzéseket persze igen, de novellát, regényt nem.”

Gyöngyösön nőtt föl, ott érettségizett, a debreceni egyetemre azonnal fölvették. Magyar-történelem szakos tanárként végzett. Diákként ment férjhez. Diploma után, mivel matematikus férje ózdi, az észak-magyarországi városban vállaltak munkát. Első gyerek, más munkahelyek, más városok, második gyerek: végül a család Debrecenben horgonyzott le. Közben, 1986-ban, ugyancsak a debreceni egyetemen, megszerezte második diplomáját mint közművelődési és népművelési előadó.

Sikerek és veszteségek

Egy teljesen humán beállítottságú fiatalasszony, aki túllép önmagán. Merthogy időközben a férje céget alapított, és egy idő után ő is annak keretei között dolgozott. Ehhez kellett a harmadik diploma: a marketingkommunikációs szaküzemgazdászit a Szolnoki Főiskolán szerezte 1993-ban. A negyedik diplomájához, hogy szakközgazda is legyen, már mindössze két évet kellett tanulnia a Budapesti Gazdasági Főiskola pénzügyi és számviteli karán…

Ugyanabban az évben, 1995-ben vásároltak egy lézergravírozó gépet. Az országban nekik volt először ilyen: érdemesnek tűnt arra is saját céget alapozni, így lett ő is vállalkozó. Az üzlet olyan sikeresen működött, hogy 2005-ben az év vállalkozója címet is elnyerte.

Futja ennyi minden mellett másra? Család: férj és két gyerek. Munka: tanárságtól vállalkozóig. Tanulás: négy diploma. Ha mégis akadtak szabad percei, hát olvasott. De szigorúan csak az olvasás, semmi írás. „Az én történetem tulajdonképpen hétköznapi sztori. Ahogy mások, én is elértem azt a kort, amikor a múló évek nyomán jelentkező veszteségek megbéníthatják az embert, elvehetik az életkedvét, letargiába dönthetik. 2015-ben, harminchat évi házasság után elveszítettem a férjemet.” Aki három évig betegeskedett, és Erika – ez saját kifejezése – menedzselte a betegségét. A világ számos kórházával fölvette a kapcsolatot, ahol rákkal foglalkoztak. „Meggyógyítani nem gyógyították meg, de a tüneteket tompították…”

Ott maradt egyedül, hiszen a lányok akkor már Pesten éltek, és bár kapacitálták, költözzék a fővárosba ő is, mégsem tette. Egyrészt nem akarta a bánatával megfojtani az életüket, másrészt azt érezte, túl sok lenne még a környezetváltozás is. Debrecenhez kötötte a vállalkozás, a húga; nem eresztették az évtizedes barátságok sem. Kisebb lakásba költözött, nem tudott tovább az emlékekkel teli, régi házban élni. Sok mindent el is kellett adnia, ami az új helyre nem fért. Jöttek a szállítók, és azt érezte, széthordják az életét… 

Egy vasárnap délután

2016-ban, egy napos vasárnap délután az jutott az eszébe, hogy talán… írnia kéne. „Érdekes intuíció volt, mert amíg özvegy nem lettem, egy átlagos nő életét éltem, dolgoztam, közben feleség és anya voltam. Sok rohanás, állandó tennivalók…”

De az embereket mindig szerette figyelni, érdekelték a köztük kialakult viszonyok, kíváncsi volt tetteik mozgatórugójára, és sokszor elgondolkodtatta viselkedésük érzelmi vetülete is. Beiratkozott hát egy online kreatívírás-tanfolyamra. Élvezte minden percét, és végre megint volt miért felkelni! A bölcsészdoktor Mezővári Gyulától tanult.

Csönd és bánat. Aztán az írástól föloldódott benne ez az érzés. Az elmesélt történetekkel mintha kinyílt volna egy csap; újra tudott sírni és érezni.

A tanfolyam befejezéseként született egy novella, amely már abban az évben megjelent egy antológiában. „Szárnyakat adott! Egyre többet írtam, először csak novellákat, aztán 2018-ban, hatvankét éves koromban, a Könyvmolyképző Kiadónál megjelent az első regényem, az Adj esélyt! című, majd 2019-ben A Nap csókja.”

Az előbbi egy férfi magára találásáról szól. Az utóbbi egy nő útkereséséről.

Bálint Erika hivatalosan most szellemi szabadfoglalkozású. Aki ír. 

Nincs két egyforma nap

Akkor ül a gép elé, ha van mit mondania. Márpedig a fölgyülemlett élettapasztalat, a rengeteg olvasmányélmény, a többszintű mesterséggyakorlás, néha egy-egy váratlan élethelyzet ad témát. Mert persze tanult további tanfolyamokon: a Könyvmolyképző Kiadó online írói iskolájában dramaturgiát, párbeszédalkotást, leírástechnikát.

Az emberek érdeklik, akik helyüket keresik az emberi kapcsolatok hálójában. A lappangó, kimondatlan és földolgozatlan érzelmek. A kényes, de létező problémák. Szembenézések önmagunkkal, előítéleteinkkel. Az érdekli, miért nem tudunk jobban élni. „Egy közép-európai értelmiségi meddig mehet el önmaga felvállalásában? Tud-e a saját sorsán változtatni? Teljes életet kell élni, mert összeszorított szájjal nem lehet!”

Egy történetnek kialakul benne az eleje és a vége, tudja, honnan hová akar eljutni. Amikor belemerül, fölbukkan egy-egy új karakter… Ugyanakkor sosem történetközpontú: a cselekmény mozgatórugói a novelláiban, a regényeiben valójában a szereplői tudatán belül találhatók.

A nap bármely szakaszában tud dolgozni, két egyforma nap pedig nincs az életében. Sokat utazik a lányaihoz, hiszen mindeközben anya. Egyedül, de nem magányosan élő. Két kézirata vár megjelenésre. Az egyik egy harmincéves férfiról szól, akinek gyerekkori traumája nyomán a „nincs”, a „nem”, a „semmi” a vezényszava… A negyedik regénye egy nárcisztikus férj és felesége története.

„A hőseim többsége túl van az első fiatalságán, és bár végül mindig rátalálnak a maguk útjára, abszolút happy end soha nincs, ahogyan az életben sem. Mindenesetre mindegyik írásomban ott lapul a régi bölcsesség: ha bezárul előttünk egy ajtó, rögtön kinyílik egy másik. Csak észre kell venni, csak el kell indulni felé.”

Nem is egyszerűen ötvenen túl: neki hatvanévesen változott gyökeresen az élete.