A húsvét napjainkban a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, mivel a Biblia szerint – pénteki keresztre feszítése után – Jézus ekkor, a – harmadik napon, azaz vasárnap – támadt fel. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.

Keresztény és zsidó hagyományok

Ez az időszak egybeesett a zsidó pészáh, vagyis az Egyiptomból való szabadulás ünnepével. A pészáh-ra, a szabadulás emlékére valamilyen tökéletes állatot kellett levágni, általában bárányt (ezt páskabáránynak is nevezik). A bibliai utolsó vacsorán Jézus minden bizonnyal tradicionális pészáhvacsorát fogyasztott el tanítványaival, ezen a ponton esnek egybe a zsidó és keresztény hagyományok, a húsvéti bárány pedig a keresztényeket is a szabadulásra, de elsősorban Krisztus áldozatára emlékezteti.

A nagyhét virágvasárnappal kezdődik, következő nagyobb állomása pedig nagycsütörtök, ahol a keresztény világ Jézus utolsó vacsorájára emlékezik. Az utolsó vacsora minden bizonnyal a már említett tradicionális zsidó pészah lehetett, amelynek évszázadok óta hagyományozódó szimbolikája és összetett dramaturgiája van: minden fogás vagy étel a zsidó nép Egyiptomból való kivonulásának egy-egy állomását jeleníti meg. Jézus is egy ilyen vacsorán mondhatta el azokat a mondatokat, amelyek ma a keresztény egyházak úrvacsoravételekor elhangzanak. Míg a zsidó családok ma is ünneplik a pészahot, a keresztény úrvacsoravétel ma már nem hasonlít az eredeti, úgy nevezett utolsó vacsorához, bár számos gyülekezetben szokássá válik annak korhű rekonstruálása, a vacsora asztalközösségben történő elfogyasztása.

Nagycsütörtököt nagypéntek követi, a keresztény húsvét ünnepkörének a gyászhoz kapcsolódó momentuma, amikor még az oltárterítők színe is feketére vált. A gyász és az emlékezés jeleként ekkor régen semmilyen szilárd táplálékot nem vettek magukhoz az emberek, és sokan ma sem esznek húst ezen a napon (régebben egyébként annak is hagyománya volt, hogy éppen a nagypéntekre emlékezésképpen péntekenként egész évben nem ettek húst a keresztények). 

Húsvét (egészen pontosan húsvét vasárnapjának hajnala) Jézus feltámadásának ünnepe, az azt megelőző időszak, a Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. (Erre utal a magyar húsvét szó is: a hús magunkhoz vételének első napja.)

Húsvéthétfő a hazai hagyományok szerint is az az időszak, amikor a keresztény ünnep mellett a különböző termékenységi jelképek kerülnek előtérbe, egyesek szerint ilyen lehet a locsolkodás is. A szokásról már 17. századi írásos emlékek is fennmaradtak. Mások szerint a víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, amely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás) megmaradt a városokban napjainkig.

Megint mások szerint a szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

Mi volt előbb: a nyúl vagy a tojás?

Ez az időszak ugyanakkor a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A húsvét a pészahhal ritkán esik egybe – mivel a Hold járása szerinti naptár és a két változó ünnep számításától függ –, egybeesett viszont a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott, pogány termékenységi ünnepekkel, amelyek elemei a megtisztulás, az újjászületés is. A húsvéti nyúl vagy nyuszi a húsvéti ünnephez kötődő figura, a Mikuláshoz hasonlóan a gyermekfolklór része: a gyermekek „hisznek” a húsvéti nyúlban, amely tavasszal, általában húsvétkor titokban, mint a Mikulás, ajándékot hoz nekik.

Tipikusan nyugat-európai hagyomány, azonban a kontinens keleti felében, Magyarországon is régi tradíció. Magyarországon és többek közt az Amerikai Egyesült Államokban általánosan ismert hagyomány a húsvéti fészek készítése az ajándék és a húsvéti tojások számára. A húsvéti nyúl egyes források szerint a 16. századi Németországban vált a keresztény ünnepkör részévé, itt készítették az első kosárfészket és később az első édességből készült nyulat.

A fészekrakás valószínűleg abból eredeztethető, hogy a nyugati kultúrákban ábrázolt nyúl általában a Lepus fajhoz tartozik, amely abban különbözik más nyúlfajoktól, hogy nem üregben él, hanem fészket rak, kicsinyei nyitott szemmel születnek, teste nagyobb és a füle hosszabb. A tojás, ahogy a nyúl is, már az ókor óta termékenységi szimbólum: mivel a nyulak nagyon sok utódot nevelnek, a tavaszi napforduló idején a Föld megnövekvő termékenysége jelképének tartották őket.