A jóindulatú méhizomdaganat megléte nem rövidíti le, „csak” megkeseríti, esetleg ellehetetleníti a miómás nő életét, ám a betegség állandó orvosi kontroll és megfelelő kezelés mellett jól karbantartható, illetve akár véglegesen gyógyítható.

Ehhez azonban fontos időben felismerni a jelenlétét, illetve ha már kialakult, orvosi vizsgálatokkal – időről időre – követni a betegség súlyosbodását, a mióma méretének változását. A mióma mérete ugyanis – már a megjelenésekor is – meglehetősen tág határok között mozoghat: a borsószemnyitől egészen a gyermekfejméretűig bármekkora lehet.
Az extra kiterjedésű mióma szinte teljesen elfoglalhatja a méh üregét, amit súlyos tünetek jelezhetnek.

A mióma „színterei”

A mióma okozta panaszokat ugyanis befolyásolja, hogy mekkora a daganat, de az is, hogy hol helyezkedik el. Amennyiben a méh falában van, úgy gyakori és hosszan tartó vérzést, súlyos menstruációs panaszokat okozhat, és a ciklus közbeni vérzések is gyakoriak.
A méh üregében és a méhűr felé növekvő mióma megváltoztatja az uterus alakját és méretét, erős, vagy a két menstruáció közötti időben pecsételő, szivárgásos vérzéseket provokál.

A méh külső felszínén lévő mióma a méhhez közeli szerveket – húgyhólyagot, végbelet – nyomhatja, sűrű vizelési ingert, székrekedést, has-, derékfájást előidézve. A mióma sajnos okozhat meddőséget is.

A mióma időben történő felismerése (évenkénti nőgyógyászati szűrővizsgálattal), majd megfelelő kezelése azért is fontos tehát, mert ez a magában „ártalmatlannak” tartott daganat nemcsak a női ivarszerv(ek), hanem más szervek (máj, vese, húgyhólyag, petefészek stb.) működésében is zavart okozhat, s a napi életvitelre is negatív hatással van.
Jóllehet, nem minden női daganat rosszindulatú, mégis nagyon fontos az orvosnak szemmel tartania ezeket a „jóindulatú” elváltozásokat is, mert a betegségben érintettek egészségi állapotát, általános közérzetét károsíthatják.