A keresztény kultúrában ezen a két napon keresik fel hívők és nem hívők a temetőket, hogy halottaikra emlékezzenek. Ezért sokan úgy gondolják – tévesen –, hogy halottak napja október 31-ére esik. Ismerjük meg az ünnep eredetét és hagyományait!

Mindenszentek

Bármilyen meglepően hangzik, mindenszentek ünnepét nem mindig november 1-jén ünnepelték. A halottak kultuszát szolgáló ünnep a 4. századból ered, amikor még a pünkösd előtti első vasárnapra esett. Ez magyarázza, hogy a görög naptárban a mai napig szentek vasárnapjaként tartják számon. Az ünnep a 8. században került át november 1-jére, mivel ez a kelta év kezdete, és egybeesik a samhain nevű ősi kelta ünneppel. A kelták úgy tartották, hogy a samhain pogány ünnepen vándorolnak el az előző év halottai a holtak birodalmába, s békés utazásuk érdekében ételt és állatokat áldoztak a szellemeknek.

A mindenszenteket Jámbor Lajos császár ismerte el hivatalosan, így 835-től vált az egész kereszténység ünnepévé, Magyarországon 2000-től újra munkaszüneti nap. A sírok meglátogatásához és rendbetételéhez nálunk legtöbben a krizantémot választják, mivel fehér és színes változatai az ünnep környékén nyílnak. A mécses vagy gyertya, melyet az elhunytak emlékére gyújtunk, szimbolikus jelentésű, hiszen a gyertya fénye az örök világosságot jelképezi. Ezenkívül több népi babona is kötődik hozzá; eleink hittek abban, hogy az hal meg hamarabb, akinek a gyertyája előbb alszik el. Bizonyos vidékeken harangoztak a halottakért, míg máshol a családi lakomán terítettek az eltávozott rokonoknak.

Halottak napja

A halottak napja a nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került, aki miután megkapta a minden pogány isten tiszteletére épült római Pantheont, 609. május 13-án Mária és az összes vértanúk tiszteletére szentelte fel azt. Ezt követően a sevillai Izidor püspök rendelte el szerzeteseinek, hogy a pünkösd utáni napon a halottakért misézzenek.

A mai formájában ismert, a Mindenszentek napját követő napon – vagyis november 2-án – tartott halottak napját, mint ünnepet Szent Odiló clunyi apátnak köszönhetjük, aki 998-ban vezette be azt ünnepnapként, ami a bencéseknek köszönhetően így már széles körben elterjedhetett. Hivatalos egyházi ünneppé a 14. században vált. Ezen a napon a hátramaradtak vezekléssel, imával, szent misével fohászkodnak halottaik üdvéért. A népi babona szerint a sírok rendbetételének oka az elővigyázatosság, nehogy a halottak visszakívánkozzanak az életbe, vagy ne találjanak vissza saját sírjukba. Bizonyos helyeken még ételt is vittek a temetőbe.

Halloween

Az angolszász kultúrkörből átvett halloween szokásait napjainkban egyre többen követik itthon is. Bár a halloweent sokak a kommersz horrorfilmekkel és a csokiért házaló gyerekekkel kötik össze, az ünnep eredete és hagyománya egy tőről fakad a halottak napjával, és ugyanolyan messzire nyúlik vissza. Szó szerinti fordításban a mindenszentek előtti estét jelenti, és nem meglepő módon szintén a samhain kelta ünnepből eredeztetjük. Máig tartja magát az a hiedelem, hogy október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között, és a halottak ilyenkor visszavágynak földi életükbe. A kelták úgy védekeztek ez ellen, hogy házaikban eloltották a tüzet, barátságtalanná és hideggé téve otthonukat, továbbá – hogy végképp megzavarják a gonosz erők működését – szellemnek öltözve parádéztak az utcákon. Éjszaka hatalmas ünnepséget csaptak, tüzeket gyújtottak, áldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk a napszezon végét és a sötétség kezdetét jelképezte. Reggel a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy távol tartsa az ártó szellemeket.

És miért éppen töklámpás világít ilyenkor minden ház ablakában? A monda szerint egy ír ember, Jack átverte az ördögöt, amikor eljött érte, hogy elvigye. A leleményes kovács felcsalta őt egy fára, majd a fa törzsére keresztet vetett, így az ördög nem tudott lemászni, s muszáj volt alkut kötnie az emberrel. Megegyeztek, hogy Jack lelke sosem jut a pokolra. Ám hiába a jó üzlet, iszákossága és csínytevései miatt a férfit halálakor a mennyországba sem fogadták be. A kovács így örökös bolyongásra ítéltetett, az ördögnek azonban megesett rajta a szíve, és odadobott neki egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, amit Jack egy kivájt répába tett. Később a répát felváltotta a mai napig használatos tök.

Ahol zenével és tánccal várják vissza a lelkeket

A mexikói halottak napja, a Día de los Muertos – európai szemmel talán meglepő módon –, a halottakra hatalmas ünnepséggel emlékezik. A hagyomány szerint november 1-jén és 2-án az elhunyt hozzátartozók eljönnek a túlvilágból, de a mexikóiak ez ellen nem tesznek semmilyen „óvintézkedést”, sőt feldíszített sírral, kedvenc ételeikkel, italukkal várják őket vissza.

Az utcákat és a temetőket speciális, papírból kivágott díszekkel, csontváz és koponya alakú cukorkákkal, virágokkal díszítik. Családtagjaik számára oltárt építenek, amelyre a halottak kenyerét (pan de muertos) helyezik. Az ételt gyakran szintén koponya vagy csontváz alakban készítik el. Kihagyhatatlan kelléke az oltárnak az elhunyt hozzátartozó fényképe. Bármennyire úgy tűnik is, az ünnep nem bizarr halottimádás: a mexikóiak ugyanúgy félnek a haláltól, mint más kultúrák, a Día de los Muertos éppen ennek a félelemnek a kinevetéséről, megszelídítéséről szól.