Biztosan sokan tapasztalták már, hogy bizonyos emberek társasága kifejezetten kellemetlenül hat rájuk. Ez több egyszerű ellenszenvnél. Lehet, hogy a találkozás során fel sem tűnik az illető negatív befolyása, ám utólag furcsa érzések jelentkeznek. A pszichológiában ismertté vált az energiavámpírok fogalma. Ők valósággal elszívják mások életerejét. Ez nem misztikus képzelgés, hanem okokkal és bizonyítékokkal alátámasztott jelenség.

Elveszik, amiből hiányuk van

Az energiavámpír tulajdonságú emberek nem megfontoltan ártanak a környezetüknek. Többnyire saját személyiségükben vannak hiányok, melyeket kompenzálni próbálnak – sajnos nem a megfelelő módon. Köztük is többféle típus létezik. A mártír-vámpírok jellegzetessége, hogy a lelkük mélyén szeretetre vágynak, és addig ügyeskednek, míg bűnösnek érezzük magunkat, ha nem figyelünk rájuk. Egy másik, gyakori típus a narcisztikus személyiség. A fontossági sorrend náluk úgy fest, hogy először, másodszor és harmadszor is ők legyenek előtérben, majd valahol messze szerepel a többi ember. Fő céljuk, hogy középpontba kerüljenek.

A domináns energiavámpírokról leginkább az erőteljes, hangos, nagy termetű személyek jutnak eszünkbe. De egy filigrán, halk szavú ember is lehet ilyen! Úgy manipulálják a társas kapcsolatokat, hogy végül visszavonulunk, és az ő véleményük, akaratuk győzedelmeskedik. A háttérben kisebbségi érzés bújhat meg, melyet úgy ellensúlyoznak, hogy szavaikkal szinte megsemmisítik az áldozatukat. Hozzájuk képest kevésbé uralkodó típusú, ám módfelett zavaró a szándékosan krízishelyzeteket provokáló személy. Ha minden rendben van körülöttük, ők akkor érzik rosszul magukat. Szerepvesztettek lennének, akikre semmi szükség. Ezért konfliktusokat szítanak, vitát keltenek, majd a megmentő alakját öltik magukra, hogy hősként kerüljenek ki a helyzetből.

Honnan ismerjük fel, hogy áldozatok vagyunk?

Az energiavámpírok nagyon jól tudják, kiket tudnak leginkább hatásuk alá vonni. A magas érzelmi intelligenciával rendelkező, együttérző, de kissé gyenge önérvényesítő képességű emberek könnyen áldozattá válhatnak. Főként, ha nem tudják meghúzni a határaikat, melyeken túl már nem engednek be akárkit az életükbe. Ha a következő jeleket érezzük magukon, megerősíti az energiavámpírok közelségének gyanúját:

•    az illetővel történt találkozás után fellépő gyomorfájás, émelygés
•    lüktető fejfájás, szívtájéki szorítás
•    idegesség, frusztráció, düh érzése
•    rémálmok az adott személlyel kapcsolatban
•    szorongás, szégyenérzet különösebb ok nélkül
•    kényelmetlen érzés a szóban forgó személy társaságában

Ezekkel az emberekkel többféle módon állhatunk kapcsolatban. Lehetnek a szüleink, a testvéreink vagy más rokon. De a tanárok vagy munkatársak körében is megtalálhatjuk őket. Az sem biztos, hogy közeli ismerős, lehet, hogy egy eladó a boltban, ahol vásárolunk, egy szomszéd, vagy egy gyakran látogatott ügyintéző. Eleinte elképzelhető, hogy barátkozni próbál velünk – hiszen minél közelebb kerül hozzánk, annál nagyobb eséllyel élhet vissza a jó szándékunkkal.

Gyakran meg sem tudjuk fogalmazni, mi az, ami az adott személlyel szemben negatív érzéseket kelt bennünk. Egyszerűen csak megpróbálnánk elkerülni, és ha mégis találkozunk, az egész napunkra rányomja a bélyegét – hacsak nem tanuljuk meg, hogyan kezeljük őket.

Védekezési stratégiák

A legegyszerűbb megoldás az volna, ha örökre elkerülnénk az energiavámpírként azonosított embereket. Ez azonban nem mindig lehetséges, főként, ha rokoni vagy munkatársi viszonyban vagyunk. Megelőzési módszernek is beválik, ha fejlesztjük önbizalmunkat, így kevésbé bizonytalaníthat el bárki. Egyszerű módszer, hogy esténként minden apró eseményt felsorolunk magunkban, amiben sikert értünk el aznap.

Az önmagukat középpontba helyező, mások felett ítélkező emberekkel szemben legjobb védekezés a meglepetést kiváltó kedvesség. Ők arra számítanak, hogy domináns viselkedésükre félrevonulás vagy visszatámadás lesz a reakció. Ha néhány elismerő szót kapnak cserébe, ez annyira megdöbbentheti őket, hogy el is felejtik eredeti szándékukat.
A narcisztikus, magukat különbnek gondolóknál maradjunk teljesen közömbösek. Az elmaradó válaszviselkedés nyilvánvalóvá teszi szemükben, hogy nem vagyunk , áldozatok. A mártírtulajdonságú energiavámpírok önsajnálatába soha ne vegyünk részt aktívan! Ne próbáljuk megerősíteni őket abban a helyzetben, hogy szánakozunk rajtuk és elismerjük, mennyivel többet tesznek másokért, mint mi. Ne is licitáljunk azzal visszavágva, hogy bezzeg nekünk is mennyi teher nyomja a vállunkat. Inkább azokat a tulajdonságaikat méltassuk, amelyekre ők eddig nem voltak büszkék. Így a saját öntudatuk növekszik, és nem lesz szükségük arra, hogy ellensúlyozzák vélt hiányosságaikat.

Ha megerősítjük magunkban a tudatot, hogy valójában az energiavámpírok önmaguk áldozatai, akkor sokkal könnyebb lesz érintkezni velük. Nem kell arra törekedni, hogy meg is kedveljük őket, elég, ha feszültségek nélkül elviseljük a jelenlétüket.