Kertész vagyok, harminc éve végeztem táj- és kertépítészként. Solymáron, ahol lakunk nagyon sokan ismernek. Az én történetem úgy kezdődött, hogy fiatalabb koromban gerillakertészként a belváros több elhanyagolt területét, romos és szeméttel borított telkét is újjávarázsoltam néhány hozzám hasonló megszállottal, akik nem tudták nézni a város elhanyagolt sebhelyeit. Már majd húsz éve annak, amikor a fiaim az első ilyen izgalmas „küldetésre” velem tarthattak. Ezeken az éjszakákon, az adrenalintól és alkotói lelkesedéstől fűtött „zöldítések” alkalmával szerettek bele végérvényesen a kertészkedésbe. Először felmértük a terepet, megnéztük, hogy kell-e kerítést mászni, lesz-e telihold, milyen felszerelést kell magunkkal vinni, tudunk-e a helyszínen vizet szerezni. Egy körülbelül 100 négyzetméteres, közepesen elhanyagolt területtel nagyjából két-három óra alatt végeztünk. Volt persze, hogy dühösen ugató kutyák is ösztönöztek bennünket, de ezzel együtt megérte: előfordult, hogy másnap visszamentünk a rendbe tett telekhez, és hallgattuk, ahogy az arra járó helyiek tátott szájjal csodálkoznak. „Jé, ezt mikor csinálták? Esküszöm, tegnap itt csak gaz és kutyapiszok volt. De gyönyörű!” Soha nem árultuk el, hogy mi vagyunk a „tettesek”. Elég volt a tudat, hogy a magunk léptékével tettünk valamit egy szebb világért.

Ezekből a közös kalandokból szinte egyenes úton következett, hogy kertépítő céget alapítunk a fiaimmal. Számunkra a legizgalmasabb feladat és a legnagyobb öröm is egyben, ha egy családi otthont körülölelő természetes környezetet álmodhatunk meg. Egy olyan élő, zöld oázist, amely a szülők pihenését éppúgy szolgálja, mint a gyerekek önfeledt játékát a szabadban.

A kilencvenes évek elején nagyon sokan költöztek ki a zsúfolt városokból, és vettek telket, építettek rá házat valahol a zöldben. Tízezrek álma vált valóra a saját, igazi otthonnal, aminek persze a kert legalább annyira fontos része, mint mondjuk a konyha. A legtöbb ilyen új kert persze kicsi, és ebbe, a jellemzően 400-500 négyzetméteres területre kell belevarázsolni a kutya helyét, a díszkertet, a grillezésre kijelölt sarkot. A veteményes ma már nem divat, aki szeret „bogarászni” a kertben, az inkább dísznövényeket kér, legfeljebb egy-egy magaságyást. A mesterszint az, amikor tavasztól őszig folyamatosan nyílik valami, örömet szerezve kicsinek és nagynak, szemnek és léleknek.

Már a fiaim vezetik a családi vállalkozást, de a mai napig aktívan részt veszek a kertépítés legnehezebb fizikai fázisaiban is. Bizony ez sok emeléssel, guggolással és egyéb megterhelő fizikai munkával jár. A tenyerem kérges, de ez nem baj, sőt, büszke vagyok rá. A gondot inkább az ízületeim okozzák, főleg a térdem jelzi, hogy ha lehet, kíméljem. Van egy burkoló ismerősöm, aki gyakorlatilag egész nap térdel. Ő ajánlotta az orvosi recept nélkül kapható Actimove térdkalácsot szabadon hagyó térdtámaszt. Rákerestem a neten, és azonnal láttam, hogy gyakorlatilag nekem találták ki: krónikus térdfájdalmakra, degeneratív (kopásos eredetű) térdproblémákra, túlerőltetésből fakadó fájdalom szindrómák és ismétlődő fájdalom esetén javasolt a használata. Nálam valamennyi jelentkezik, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Az Actimove úgy működik, hogy stabil kompressziót nyújt. A térdtámasz térdkalácsot szabadon hagyó kialakítása sem véletlen: megakadályozza a túl erős kompressziót.

Ez egy gyógyászati segédeszköz, biomechanikus szakemberek úgy tervezték meg, hogy stabil rögzítést ad a térdnek. Spirálos kialakításának köszönhetően keletkezik a megfelelő kompresszió, amellyel a térdpanaszaimat csillapíthatom. A kineziológiai tapaszokhoz hasonló terápiás hatást nyújthat, melyek fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatása jól ismert. Nekem bevált; latexmentes, kényelmes, puha. Négyféle méretben kapható, és a patikus a lelkemre kötötte: akár mindkét térdemen hordhatom, de maximum három órán keresztül. A túlzott használat miatt az izomzat ugyanis legyengülhet, az izom stabilizáló, megtartó funkciója sérülhet. Vagyis ez egy nagyon okos és jól kivitelezett segédeszköz, de nem szabad túlzásba vinni a használatát. 57 évesen úgy érzem, még a legszebb férfikorban vagyok: van erőm, de már összegyűlt annyi tapasztalatom, hogy nem rajzolok vargabetűket, nem vállalok felesleges rizikót. Az orvosi recept nélkül kapható Actimove térdtámasz nélkül nem indulhat egyetlen munkanapom sem, ha esik, ha fúj, felveszem.

Az idők során sokszáz kertet építettem a fiaimmal. Van, amelyiknek jó gazdái vannak, és a kert szinte a család második otthona. Van, amit újraterveztünk, mert kirepültek a gyerekek, és már nem kell attól félni, hogy mi sérül meg, és persze olyan is, amit a felismerhetetlenségig átalakítottak. És ez így van jól: a kert egy élő dolog, folyamatosan változik. A legjobb az egészben, hogy egy kert átadása után a megbízónál már csak mi örülünk jobban: ma is csináltunk valamit, amitől egy kicsit szebb lett a világ. Pont, mint amikor még „gerillák” voltunk. Hogy csinálnék-e valamit másként? Boldog és büszke apa vagyok, a fiaimmal osztozhatom a kert iránti szenvedélyben és így jó kezekben tudhatom a családi vállalkozást akkor is, amikor nyugdíjba megyek. Szerintem amúgy sincs sok értelme a „mi lett volna ha” típusú kérdéseknek, talán egyetlen kivétellel: ha már fiatal koromban is létezett volna az Actimove térdtámasz, biztos, hogy az egész pályámat végigkíséri. Mindenesetre már a fiaimnak is vettem néhányat.

Az orvosi recept nélkül kapható Actimove termékek gyógyászati segédeszközök. A kockázatokról olvassa el a használati útmutatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát! A cikk megjelenését az Essity Hungary Kft. támogatta.