Nyugdíjas testnevelő tanár vagyok (a tornatanár kifejezést nem szeretem), és bizony időbe telt megszoknom ezt a „nyugdíjas” státuszt. Olyan a csengése, mintha nem csinálnék semmit, csak pihennék. Pedig nekem a mozgás az életem, ezért választottam ezt a szakot; a testmozgás szeretetére neveltem a gyerekeket 40 évig. És attól, hogy visszavonultam, mindez nem változott meg. Kitaláltam magamnak egy edzéstervet; napi másfél órát mozgok, télen-nyáron, ha esik, ha fúj. Persze, az is igaz, hogy öt fiúunoka boldog és aktív nagypapája vagyok, és nem a hintaszékben ülve nézem, ahogyan kint fociznak.

A srácok 10-16 év közöttiek, nyáron két hétig nálunk, a nagyszülői házban, Hajdúszoboszlón nyaralnak. Eleinte próbáltuk „vetésforgóban” fogadni őket, de aztán rájöttünk, hogy nagyobb élmény, ha mind egyszerre vannak velünk: hihetetlen intenzív ez a két hét, de van annyi szülői, tanári tapasztalatom, hogy látom, érzem, hogy ezek lesznek azok a nyaralások, amire felnőtt korukban úgy emlékeznek majd vissza: „úristen, de jó volt! Emlékszel, amikor leszakadt alattam a cseresznyefa ága? Te pedig úgy nevettél, hogy segíteni is elfelejtettél…” Szerintem nagyapaként az a dolgom – vagy, ahogy manapság mondják, a misszióm –, hogy az unokáimnak boldog gyerekkoruk legyen.

Ez a két hét egy igazi digitális detox a fiúknak. Nálunk az a szabály, hogy csak vacsora után, este tízig mobilozhatnak. Amikor ezt közöltem velük, nagyon nem tetszett nekik. Szenvedtek, ingerültek voltak, veszekedtek. De én komolyan gondoltam a tilalmat: egyrészt nem üzletemberek ők, hogy lemaradjanak a szuperfontos hívásokról, másrészt a barátaiknak is meg kell érteniük, hogy senki sem lehet állandó ügyeletben, azonnal reagálva minden üzenetre vagy posztra. Különben is, milyen barátság az, amelyik nem bír ki egy néhány napos „adásszünetet”?

Ki kellett találnom valamit. Amikor nem megyünk a fürdőbe – mégiscsak az ország egyik legjobb fürdővárosában vagyunk – akkor a közeli füves kispályán 3-3 elleni családi rangadókat szervezünk. Ez azt jelenti, hogy az egyik csapatnak én is a tagja vagyok, bíró nincs. Nem hanyagoljuk el a bemelegítést és persze a „vérre menő összecsapások” utáni nyújtást sem. Ezzel együtt tudomásul kellett vennem, hogy az én 72 éves testem nem annyira rugalmas, mint a fiataloké, ugyanakkor azt sem akarom, hogy sajnálatból visszavegyék a tempót. A feleségem vett nekem a patikában egy orvosi recept nélkül kapható Actimove térdtámaszt. Mivel a gyógyászati segédeszköz boltban is árulják, másra számítottam, és kellemesen csalódtam. Nem tudom másképpen mondani, de ez menő! Szerintem kifejezetten jól néz ki, de ami ennél fontosabb, hogy a térdkalácsot szabadon hagyó térdtámasz jól ki van találva. Segít a hosszú ideje fennálló túlerőltetésből fakadó, vagy ismétlődő fájdalom esetén. 15 éve volt egy részleges térdkalács ficamom, kicsit félek, hogy nehogy kiújuljon, de egyre bátrabban mozgok. Úgy érzem, a legjobb terápia a megelőzés, és ez az egyszerűen felhúzható térdkalácsot szabadon hagyó térdtámasz pontosan ezt tudja.

Idén nyáron – ki ne hallott volna róla – Párizsban rendezik a nyári olimpiai játékokat. Nem minden sportágat követünk, inkább csak az esti összefoglalókat figyeljük, no meg persze a magyar sportolók fontosabb versenyeit. Napközben inkább mi vagyunk a sportpálya főszereplői. De este a tévé előtt együtt szurkolunk, és tippelgetjük, vajon hány érmet szereznek a magyarok, és hányadikok leszünk az országok rangsorában. Az nyer, aki a legközelebb jár majd a végeredményhez. Fontos a versenyszellem, de talán itt mégsem a győzelem számít: nekem elég, ha látom az unokáimat izgulni, örülni. Ugyanez az érzés, ha a pályán vagyunk: imádom, amikor iszonyatosan leizzadva, egymás szavába vágva, nevetve „kamaszkodnak”: élvezik, hogy erősek, fiatalok, legyőzhetetlenek.

Na, és a mobiltelefonok? Nem mondom, hogy elfelejtették, de megértették, hogy nem az okostelefon az univerzum közepe, hanem ők maguk. Ehhez nem kell más, mint a rendszeres mozgás, egy inspiráló keretbe helyezve, ahol megélhetik a szabadságot, a küzdelmet, a vereséget és a sikert is. Egyszóval az életet. És hogy nekem mire van szükségem? Arra, hogy még sokáig részese lehessek az ő örömüknek. Azt gondolom, hogy jó nagyapjuk vagyok, nem kell szégyenkeznem a focipályán sem. Hálás vagyok az életemért, és annak, hogy rátaláltam az orvosi recept nélkül kapható Actimove térdtámaszra. Szerintem ez nagyon sokaknak lehet segítség; négyféle méretben lehet kapni – nekem az M-es vált be –, könnyen mosható, és tetszik az is, hogy a használati útmutató mindössze néhány sorból áll. Kitalálták, megtervezték, működik.

Az orvosi recept nélkül kapható Actimove termékek gyógyászati segédeszközök. A kockázatokról olvassa el a használati útmutatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát! A cikk megjelenését az Essity Hungary Kft. támogatta.