Naponta ezerszám érkeznek tudósítások elszánt kutatócsoportokról, megszállott orvosokról, akik főállásban kutatják az emberi test titkait. Fantasztikus felfedezésekről olvashatsz, melyek kimondhatatlan nevű enzimekről szólnak, elképesztő horderejű kutatási eredményekről kapunk híreket az orvostudomány számunkra ködös területeiről, de a saját testünket illetően még mindig rengeteg a rejtély. Az alvás céljáról és folyamatáról rendkívül hézagosak az ismereteink, csakúgy, mint a csuklásról, az ásításról vagy mondjuk a pislogásról.

A következőkben három ilyen félinformációkkal és babonákkal övezett jelenségről lesz szó, melyet mindenki ismer, mégsem tud róla senki.

A csuklás

Mivel nincs rá egyértelmű válasz, rengeteg hiedelem létezik a csuklásról. Az egyik babona szerint ha csuklasz, valaki éppen rád gondol vagy emleget, a másik szerint azért van, mert megszállt az ördög.

Biológiai szempontból azonban ezért a mulatságos hangért, amelyet gyakran teljesen spontán módon adunk ki, a rekeszizom a felelős. Ez az izom normális esetben belégzéskor kitágul, kilégzéskor pedig összehúzódik, hogy segítse a tüdő mozgását. Amikor azonban hirtelen nagy mennyiségű levegő áramlik a tüdőbe, a rekeszizom önkéntelenül összerándul, a gégefedő lezárul, és ez okozza a jellegzetes hangot, amely egyénenként változó: van, aki egészen hangtalanul, mások kifejezetten hangosan csuklanak. Sok minden kiválthatja: ha túl gyorsan eszel, és egyszerre nagy adag levegőt nyelsz, túl sok alkoholt iszol, erősen sírsz vagy nevetsz. Általában pár perc után elmúlik – csak egyedi esetekben fordul elő, hogy állandósul, ilyenkor valamilyen komolyabb rendellenesség áll a háttérben.

A csuklás mögött sokáig funkciót vagy valamiféle okot, üzenetet kerestek, és mint minden megmagyarázhatatlan jelenségre, erre is többféle hipotézist alkottak. Az egyik azzal a ténnyel áll kapcsolatban, hogy a csecsemő már az anya méhében csuklik. A magyarázat szerint azért, mert így próbálgatja, mozgatja a még nem használt légzőszerveit. A másik az őshalak példáját hozza fel, amelyeknek kopoltyújuk és tüdejük is van: ők akkor csuklanak, amikor vizet préselnek át a kopoltyújukon, hogy a víz ne menjen a tüdejükbe.

A viszketés

A viszketés is azon rejtélyes testi jelenségek közé tartozik, amelyeket babonák öveznek: ha az egyik tenyered viszket, pénzt adsz, ha a másik, pénzt kapsz, ha a szád viszket, megcsókolnak, ha a talpad, táncolni fogsz. A viszketésnek lehetnek közvetlen okai: bőrbetegségek, ekcéma, gomba, a bőr szárazsága, allergia stb. Ámde nem csak akkor jelentkezik, ha kifejezetten a bőrben van a baj: cukorbetegség miatt, terhességkor, gyógyszerek mellékhatásaként, drogfüggőknél elvonási tünetként, pszichológiai faktorok hatására, vagy már csak az egyszerű gondolattól, hogy egy bogár mászik a hátunkon. Ezeknek a problémáknak nincs sok közük a bőrhöz, ezért rejtély, miért okoznak viszketést.

Azt biztosan tudjuk, hogy a viszketés érzetét a bőr irharétegében lévő idegvégződések ingerlése váltja ki. Az idegvégződések idegrostokban folytatódnak, ezeken keresztül jut el az érzet a gerincvelőbe, onnan pedig az agyba. A viszketést sokáig a fájdalommal rokonították, de vannak a bőrben olyan idegrostok, amelyek kizárólag a viszketést közvetítik az agyba – a kettő tehát nem lehet rokon. Pedig van köztük kapcsolat: hiszen miért vakaródzol? Éppen azért, mert a fájdalommal elnyomhatod a viszketést. Arra sincs magyarázat, miért ennyire az egyéntől függ, mennyire viszket, és hogyan viseli. Egyikünk egész éjszakán át dobálja magát tőle, míg a másik egy mozdulattal elfojtja a kellemetlenséget. Mindez azt mutatja, hogy nem egyszerű reflexről van szó – egyesek csak úgy, mindenféle ok vagy tünet nélkül szeretnek órákig vakarózni a fürdőszobában.

A sírás

Három különböző típusú könny létezik: az egyik, amely azt biztosítja, hogy a szem ne száradjon ki. A másik a reflexkönny, amely valamilyen külső hatás, irritáció esetén jelentkezik. A harmadikat, amely minket most a leginkább izgat, csak úgy nevezik: érzelmi könny – ez nagy öröm vagy bánat hatására jelenik meg. Erre is több magyarázat született, ám egyértelmű válasz nincs.

Darwin szerint ilyenkor vészjeleket adunk le, segítséget kérünk, másrészt pedig a könny megkönnyebbülést okoz, megnyugszunk tőle. A csecsemő nem tud másképp kommunikálni, csak a sírással: ezt viszi magával az ember egészen felnőttkorig. Darwin a könnyeket a szem körüli égő érzéssel magyarázta, amely szerinte szomorúság hatására keletkezik – ezt az égést hűtik le a könnyek. Később kémikusok olyan hormonokat találtak a könnyben, amelyek egyértelműen a stresszoldásért felelősek. Nők könnyeiben pedig olyan hormonokat véltek felfedezni, amelyek a tejtermelést serkentik, és erős hatással vannak a szorongásra. Úgy látszik, a tudomány abban megegyezik, hogy a sírás mögött pszichológiai okok állnak, de hogy miért éppen könnyezünk a szomorúságtól, arra egyelőre nem született megoldás.