A csípős vagy puffasztó hatású, liszt- vagy tejtartalmú ételekről számtalan tévhit kering a köztudatban. Az egyre gyakrabban diagnosztizált intoleranciák, táplálkozási allergiák kapcsán is tartja magát néhány hamis elképzelés.

Aki sok csípőset eszik, gyomorfekélyt kap. Tévhit!

A csípős étel önmagában fekélyt nem okoz ugyan, de meglévő fekély esetén fogyasztása valóban fokozhatja a panaszokat. Gyomorfekélynek nevezzük, ha a gyomornyálkahártya folytonossága megszakad, legalább 5 mm kiterjedésű területen.

A gyomorfekélyek egy részét egy baktérium, a Helicobacter pylori okozza, de bizonyos fájdalomcsillapítók gyakori szedése is vezethet a gyomor falát borító nyálkahártya elvékonyodásához, vérzések kialakulásához. A csípős ételeknek viszont nem sok közük van a problémát okozó baktériumhoz.

Kerüld a puffadást, mellőzd a babot. Tévhit!

A bab a valóságban korántsem okoz annyi panaszt, mint gondolják. A bab a lencséhez és sárgaborsóhoz hasonlóan a szárazhüvelyesek családjába tartozik, melyek jellegzetessége, hogy jóval több energiát és rostot tartalmaznak, mint a zöldségek nagy része. Emellett kiváló forrásai a B1-vitaminnak, a káliumnak és a magnéziumnak.

A hüvelyesek triszacharid nevű összetevője gázképződéssel bomlik le a bélrendszerben, ennek viszont egy egyszerű trükkel elejét veheted. A szárazhüvelyeseket a főzést megelőzően 8-12 óráig érdemes hideg vízben áztatni, az első főzővizet leönteni, majd fedő nélkül főzni. Ízesítésként hozzáadott kömény, édeskömény a puffadást is segíthet elkerülni.

A lisztérzékenység könnyen felismerhető. Tévhit!

A cöliákia, a gluténnel szembeni intolerancia gyakori tünetei a liszttartalmú ételek fogyasztása kapcsán fellépő hasfájás, puffadás, hasmenés. A tapasztalt szakember azonban a kevésbé ismert jelek alapján is felismerheti az intő jeleket: vashiányos vérszegénység, depresszió, csontritkulás is lisztérzékenységet jelezhet. A tipikus panaszok elmaradása mellett, tünetszegény esetben előfordulhat, hogy a betegség diagnózisára már csak a súlyosabb szövődmények kialakulása után kerül sor. Kezeletlen esetben a lisztérzékenység a bélnyálkahártyán komoly elváltozásokat okozhat, az így létrejött felszívódási zavar pedig vérszegénységhez, vagy gyermekeknél a fejlődés elmaradásához vezethet. Fontos tehát minden panaszt komolyan venni, gyanú esetén a lisztérzékenység vérvizsgálattal szűrhető, de biztonsággal csak bélbiopsziával igazolható.

Laktóz-intolerancia esetén egyáltalán ne egyél tejterméket. Tévhit!

Fontos, hogy a tejcukor-érzékenységet (laktóz-intolerancia) megkülönböztessük a tejallergiától. A tejallergiás beteg számára valóban semmilyen tejtartalmú étel fogyasztása nem javasolt. Laktóz-intolerancia esetén azonban néhány készítmény – joghurt, kefír, túró, sajtok – az étrendbe illeszthető. Ötéves kor felett a laktáz enzim termelődése a szervezetben csökken, ezért gyakrabban jelentkezhet hasfájás, puffadás a tejtermékek fogyasztását követően. A panaszok laktózmentes készítmények, illetve a laktáz enzim pótlását biztosító, patikában beszerezhető gyógyszer fogyasztásával orvosolhatók.

Csak a tej- vagy liszttartalmú ételek jelenthetnek gondot.  Tévhit!

A lisztérzékenység, tejallergia vagy laktóz-intolerancia mellett a hisztamintartalmú ételek is kellemetlen tüneteket okozhatnak. A hisztamin lebontását a diamino-oxidáz nevű enzim végzi. Akinél ez az enzim csökkent mértékben termelődik, hisztaminban gazdag étel fogyasztása után allergiaszerű tüneteket tapasztalhat: fejfájás, kiütések, viszketés, hányás, hasmenés, hasi fájdalom. Hisztaminban gazdag élelmiszerek a vörösbor, a sör, a sörélesztő, a kagyló és a halak többsége is. Ezenkívül ide sorolható a paradicsom (különösen a konzerv, paradicsompüré, ketchup), a spenót, a kolbász és a sonka, különösen a szárított termékek is. A csokoládé, fermentált szójatermékek, szójaszósz, illetve minden fermentált zöldség és a savanyú káposzta is hisztaminban gazdag. Egyes ételek fokozzák a szervezet saját hisztamintermelését. Ilyen a nyers tojásfehérje, kagyló, eper, paradicsom, hal, csokoládé, ananász és az alkohol.