Az urbex-turizmus egyre népszerűbb a kalandorok körében. A szó az angol urban exploration kifejezésből fakad, mely a város felfedezését jelenti. Ezúttal azonban nem akármilyen városokról van szó. Az urbex-turisták megszállottjai a régi, elhagyott, romos szellemvárosoknak, de előszeretettel kalandoznak a városi közművek munkaterületein, erőművekben, katakombákban, esetleg csatornákban.

Minél rémisztőbb, minél veszélyesebb az úti cél, annál jobb, ami természetesen együtt jár azzal is, hogy többségében e helyek látogatása nem csupán illegális vagy tilos, de nem is biztonságos. Mégis mi hajtja ezeket a felfedezőket? Tulajdonképpen nem más, mint a természetes kíváncsiság. Az urbexet sokan művészetnek tekintik, hiszen a kalandorok számára fontos, hogy a felfedezett helyeket meg is örökítsék.

Jogszerűség és biztonság

Érthető módon tehát az urbex nem a legbiztonságosabb hobbi, és senkinek sem ajánlott, hacsak nem tapasztalt és képzett kalandor. Az efféle helyeken a legfőbb veszélyforrások közé tartozik, hogy rohad a padló, mérgező hulladék hever szanaszét, esetleg kutyák őrzik a területet. Aki ilyen helyre merészkedik, fontos, hogy alaposan ismerje az adott környezetet, emellett megfelelő védőfelszereléssel rendelkezzen.

A másik nem elhanyagolható szempont, hogy a hasonló kirándulásokat illetéktelen behatolásnak tekintik, ami akár börtönbüntetéssel is járhat. A hivatásos urbex-felfedezők épp ezért mindig engedélyt kérnek a területre lépéshez, és szigorú magatartási kódexet követnek, amely megtiltja a vandalizmust és a lopást. A felfedezők célja, hogy dokumentálják az elfelejtett városrészeket, ezáltal pedig új értelmet adjanak nekik, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a magányos, elhagyatott terek is szervesen hozzátartoznak a városképhez, és a hanyatlásban is sajátos szépség rejlik.

A legfőbb úti célok

Az olyan elhagyott komplexumok, mint a kórházak, gyárak, uszodák, vidámparkok vagy vasútállomások, a legnépszerűbb urbex-célpontok, hiszen nagyszerűen fényképezhetők. A szellemvárosok, amelyek általában hivatalos turisztikai látványosságnak számítanak, ugyanakkor az urbex felfedezőknek is vonzó célpontok, különösen azoknak, akik nem szívesen vállalják a kockázatot.

Az urbex-rajongókat természetüknél fogva érdekli a morbiditás és a halál. Az egyik legkeresettebb célpont például számukra a Párizs alatti alagút- és bányarendszer, annak ellenére is, hogy a belépést súlyos pénzbírsággal büntetik. A hálózat egy része, az úgynevezett párizsi katakombák hivatalosan is látogathatók: a legfőbb látványosságuk a csontraktár. Az urbexbe ma már beletartozik a craning is, ami különböző magasságú építmények, esetleg daruk megmászását jelenti.

A legelszántabbak a csatornákba is lemerészkednek, amelyek egyébként a mérgező gázok miatt a legveszélyesebb célpontok közé tartoznak. Az urbex-jelenség a benne rejlő veszélyek miatt már a mozikészítőket is megihlette. Városi felfedezők címen került mozikba az a horrorfilm, amely néhány fiatal véres kalandját mutatja be a város rettegett helyszínein.