A természeti csapások ellen nehéz védekezni, és a mai napig tömegesen szedik áldozataikat a cunamik, tájfunok, szélviharok, lavinák. A következőkben olyan elképesztő eseteket gyűjtöttünk össze, amikor egy-egy embernek csodával határos módon sikerült megúsznia egy természeti katasztrófát.

Vonatban a víz alatt

2004 decemberében cunami csapott le az Indiai-óceán egy hosszú partszakaszára, többek között Srí Lankán. Ez a cunami felelős a történelem legnagyobb vonatszerencsétlenségéért is, melyben 1700 ember halt meg. A jelentősen túlterhelt szerelvényt ugyanis a cunami első hulláma ledöntötte a sínpályáról, a víz pedig elárasztotta a vagonokat.

Egy colombói vendéglős, bizonyos Daya Wijaya Gunawardana is a vonaton utazott, két fiával együtt. Amikor az óriási vízfal lecsapott a partra, a vagont, amelyben ültek, nem csupán ledöntötte a pályájáról, de négyszer meg is forgatta a tengelye körül. Hogy Daya Wijaya ezt túlélte, már egy kisebb csodának számít, ám ez még csak a megpróbáltatásai kezdetét jelentette. A vízzel elárasztott, holttestekkel tömött vagonból ki is kellett jutnia, de mindenekelőtt meg kellett találnia a fiait. Majdnem egy órán át küzdött a sikoltozó, pánikba esett emberek és halottak között, míg végre megtalálta gyermekeit, és a vonat egyik ablakát kitörve mindhármuknak sikerült kimenekülniük a vonatból. Épp az utolsó pillanatban, mivel ekkor lecsapott a cunami második hulláma. Bár a szökőár szinte mindenkit megölt a vonaton, Daya Wijaya mindkét gyermekével túlélte a katasztrófát.

Életre ítélve

1902 májusában Martinique szigetének egy városában egy szökött fegyenc, megunva a bujkálást, feladta magát a hatóságoknak. Louis-Auguste Cyparist a helyi börtönbe, egy alagsori cellába helyezték. A férfi kiadós börtönbüntetésre számíthatott. Ami ezután történt, arra viszont egészen biztosan nem gondolt, mint ahogy azt sem tudhatta, hogy élete legjobb döntését hozta meg, amikor feladta magát.

Egy hónappal korábban a városban, St. Pierre-ben különös jelenségeket észleltek. A közeli vulkán felől kénes szag terjengett, és kisebb földmozgásokat is regisztráltak a térségben. A lakosság egy része menekülőre fogta volna, ám a polgármester, Louis Moutett mindenkit a városban tartott, amihez a katonaság segítségét is igénybe vette. A helyiek szerencsétlenségére ugyanis a választásokat pár hét múlva kellett megtartani, a polgármester pedig nem szerette volna, ha politikai karrierje egy kis földrengés miatt meginogna. Még szakértőket is felkért (és valószínűleg lefizetett), akik megnyugtatták a helyieket: aggodalomra semmi ok, a vulkán nem fog kitörni. Néhány héttel később a vulkánból tűzoszlop emelkedett a magasba, az izzó láva pedig perceken belül elérte a várost. Nem csupán St. Pierre-t perzselte fel az izzó folyadék, de a kikötőben álló hajók is lángba borultak – nem volt menekvés.

Cyparis, az alagsori börtönben ülő fegyenc is kisebb égési sérüléseket szenvedett, amikor némi láva lecsorgott az alagsorba, ám túlélte a vulkánkitörést. További négy napot töltött a cellában, mielőtt kimentették volna. A katasztrófában a város teljes lakossága, 28 ezer ember életét vesztette, kivéve Cyparist és egy helyi cipészmestert.

Hibernált ember

2012-ben két svéd hómotoros valami különöset fedezett fel a hó alatt: egy mélyen betemetett autót. Azonnal segítségért siettek, és miután megfelelő mélységig lefúrtak a hóban, és kibontották a kocsit, hamarosan elkezdődött a mentés. Az autó hátsó ülésén ugyanis egy hálózsákba bújt ember feküdt, akit a mentést követően azonnal kórházba szállítottak.

A kép illusztráció

Miután stabilizálták az állapotát, beszélni is tudtak az illetővel, a 45 éves Peter Skyllberggel. Az orvosok megdöbbenésére a férfi két hónappal korábban került autójával a hó alá, tisztázatlan körülmények között. Nem csupán az volt a kérdés, hogyan került a jármű a hó alá, de maga a túlélés ténye is rejtélyesnek tűnt. Mivel a férfi két hónap alatt nem evett semmit, csak havat, emberi számítás szerint már meg kellett volna halnia. Az emberi szervezet körülbelül egy hónapot bír ki étkezés nélkül, és még ha ennél valamivel többet feltételezünk is egy különösen szívós emberről, két hónapot semmiképp nem élhetett volna túl. Több elmélet is született ezzel kapcsolatban: egyesek szerint a hideg miatt valamiképp lelassult a szervezet működése, ezzel kevesebb energiára volt szüksége. Mások szerint ez lehetetlen, a férfi nem mond igazat, és igenis ennie kellett a hó alatti csapdában is. A rejtélyre máig nem adtak minden kétséget kizáró magyarázatot.