Csak összehasonlításképpen: jelenleg évente 8000 ember hal meg ebben az egyetlen daganatos betegségben. Egy kisvárosnyi embertől – közülük sokuktól életük legtermékenyebb időszakában – úgy kell búcsút vennünk, hogy ha néhány évente rászánnának a szűrésre fél napot, jó eséllyel gyógyítható lenne a betegségük. Dr. Kirschner András, a Swiss Clinic alapítója a közgyógyellátásban éppúgy szerzett tapasztalatot, mint a magánegészségügyben. A megelőzés jelentőségéről, a kódolt mintákról és az értékrendek választásáról beszélgettünk.

Úgy tűnhet, hogy sokat beszélünk a szűrővizsgálatok kérdésköréről, de amikor arra kerül sor, hogy be kellene jelentkeznünk a rendelőbe, valahogy elpárolog az elszántságunk. Önnek mi a tapasztalata?

Néhány éve szerződtünk egy Magyarországon is jelen lévő nagy nemzetközi hotellánc dolgozóinak szűrésére. Ez idehaza 2000 alkalmazottat jelent, ami számukra ingyenes, házhoz – vagyis a munkahelyre – megyünk, és egy átfogó vizsgálatot végzünk: labor, ultrahang, belgyógyászati kivizsgálás, EKG az esetleges szív- és érrendszeri kockázatok feltárására és egy szűrés néhány daganatos megbetegedésre vonatkozóan. Minden érintetett háromszor keresünk meg telefonon, időpont egyeztetés végett. Első évben 880-an tettek ígéretet, hogy eljönnek, 800-an valóban meg is jelentek. Ekkora létszámnál jellemzően 7-10 százalékos arányban találunk valamit, ami lehet, hogy egy ismert betegség elhanyagoltságára utal, de lehet egy új diagnózis is. Akit kell, azokat ilyenkor tájékoztatjuk a további teendőkről, részletezve a lehetséges alternatívákat, a kór valószínű kimenetelét, a gyógyítás módját. A fenti történet egy évvel később folytatódott, amikor ismét találkoztunk az érintettekkel, és azt tapasztaltuk, hogy a felfedezett tünetekkel rendelkezők 20 százaléka, a hangsúlyos figyelmeztetés ellenére egyáltalán nem tett semmit: nem ment el a javasolt vizsgálatokra, nem változtatott az életmódján, nem kért újabb vizsgálatokat, még akkor sem, ha arra egy korán felfedezett daganat miatt lett volna szükség. Előfordult, hogy a kontrol vizsgálatot követően már a rákbetegséget kellett elkezdeni kezelni.

Önsorsrontók vagyunk?

Egy vastagbélben felfedezett polip még nem rák, az időben diagnosztizált elváltozás jó eséllyel kezelhető, és megakadályozható a tényleges megbetegedés, de ez anélkül nem megy, hogy a páciens aktívan közreműködne a gyógyulásában. Ha meghirdetünk egy szűrőprogramot, és esetleg önrészt is kérünk, azon a megszólítottak 10 százaléka vesz csak részt. Ez az arány a magyar társadalom egészére tágabb értelemben is érvényes: csupán 10 százalékunk követ hosszútávú, előrelátó életstratégiát, ami többek között arról szól, hogy ne csak pénzügyi megtakarításaink legyenek, hanem figyeljünk a megfelelő étkezésre, ne hízzunk meg, mozogjunk és vigyázzunk az egészségünkre. A szülőktől transzgenerációs örökségként azt kapjuk, hogy majd akkor megyünk orvoshoz, ha valami nagyon fáj. „Ej, ráérünk arra még!” – vélik sokan, de ennek a gondolatmenetnek halálos a kimenetele.

Rossz a helyzet.

A mammográfiára levélben behívottak 20-25 százalék veszi komolyan a szűrés szükségességét; ennyien jelennek meg. A tudatosságot a gyerekkortól kell fejleszteni: fizess adót, tiszteld a törvényt, cselekedj másokkal összhangban. A munkatársaim egy kis részénél is látom azt a fajta döntéshozatali mechanizmust, amikor is pár tízezer forintos különbségért kilépnek tőlünk, aztán később mégis inkább visszajönnek. Sokan percemberként viselkednek, impulzusvásárlásokat csinálnak, a Covid válság közepén a carpe diem jelszavával autót cserélnek. Ilyen az idegrendszerük alaphuzalozása, nem tekintenek a testükre és a lelkükre olyan befektetésként, amiről gondoskodni kell. Ugyanez vonatkozik a gyereknevelésre is: nem fordítanak elég energiát mentális és érzelmi szinten az utódaikra annak érdekében, hogy a gyerek kiemelkedhessen a tömegből és sikeres legyen. Természetesen ez nem vonatkozik mindenkire, de a veszély nagy: sokaknál látom, hogy ha napi 30 perc interakcióra sor kerül a szülő és a gyerek között, akkor az már jó érték, miközben a mobiltelefonon keresztül ömlik a fiatalokra a felesleges és káros marhaság az internetről napi 4-6 órán keresztül. Ennek egyenes következménye az, hogy az értékrend nem megfelelően vagy torz módon alakul ki. Nem akarom azt mondani, hogy régen minden jobb volt, hiszen az emberi természet miatt a történelem sok aspektusból ismétli önmagát. Nem vállalva a kritikus gondolkodást, az önálló véleményt és az ezzel járó konfliktusokat, a társadalom 80 százaléka belesimul a mainstreambe. Ezen oktatással lehet változtatni, és a szülők felelőssége és idő és energia befektetése elvitathatatlan.

Végezzünk el egy gondolatkísérletet! Mi lenne, ha 50 év felett mindenkit leszűrnénk daganatos betegségekre.

Nem kell gondolatkísérletet végeznünk, az osztrák szomszédaink kitaláltak és meg is valósítottak egy teljes népességre kiterjedő programot. 2013-ban bevezették a kötelező kolonoszkópiás szűrést, ami a vastagbél és végbél endoszkópos vizsgálati módszere. Tíz év alatt elérték, hogy a vastagbél okozta halálozás évente zéróra csökkent. Az 50 évesnél idősebbeket vizsgálva kiszűrték a polipot, megállítva a rákhoz vezető folyamatot. Nem minden daganatot lehet megelőzni, de a méhnyakrák, a petefészekrák, a vastagbélrák, a pajzsmirigy rák és a tüdőrák egy része szűrőprogramokkal idejekorán hatékonyan szűrhető, és nagy mértékben vagy teljesen gyógyítható, míg kései diagnosztika esetében a páciensek szinte biztosan meghalnak.

Mit jelent ez számokban?

Emberéletben számolva évente 8000 honfitársunkat veszítjük el vastagbélrákban. A haláluk előtti utolsó években évente fejenként 60-70 millió forintba kerül az ő ellátásuk a társadalombiztosításnak, végső soron az országnak, valamennyiünknek. Ennyibe kerülnek a műtétek, a kemoterápia, a krónikus kezelés, a transzfúzió, miközben ez egy vesztes meccs. Nem csak a pénz miatt, de amiatt is, mert a betegek életminősége drasztikusan romlik. Magyarországon egy adott időszakban 30-40 ezres tömegről van szó. Évente 8000 beteg meghal, de újak lépnek a helyükre, holott ennek nem kellene így lennie. A felsorolt betegségek gyógyítására fordított 400 milliárdból 300 milliárdot meg lehetne spórolni, ha ki tudnánk terjeszteni a szűrővizsgálatok rendszerét. Mindenki jól járna: a társadalom egésze, a biztosítók, és persze a betegek is, ráadásul a pénzen túlmenően rengeteg minőségi, produktivitással, örömmel teli évet nyernénk.

A Swiss Clinic három intézetében hány szűrést végeznek évente?

Évente 4000 menedzserszűrést, aminek 70 százalékát a munkaadók fizetik, ezen felül 20 ezer embert vizsgálunk laborral, nyaki ultrahanggal a pajzsmirigy esetleges megbetegedéseire és dermatoszkóppal a bőrrákra vonatkozóan.

Sokan azt gondolják – fejben vizualizálva a szűrővizsgálatot – hogy egy fájdalmas beavatkozásról van szó.

A vastagbél tükrözésen kívül az összes szűrés fájdalmatlan, a vastagbélrák szűrést altatásban teljesen fájdalommentesen hajtjuk végre. Az tény, hogy évente egyszer időt kell rá szánni és ha a munkáltató külön nem fizeti ki nálunk, akkor sok fáradtságba kerül kijárni a beutalókat és végrehajtani a szűrést. Ez nyilván sok embert elriaszt.

Mit javasol az ötvenen túli olvasóknak, melyek azok a szűrővizsgálatok, amelyeket érdemes időről-időre elvégeztetni, és mit érdemes ezekről tudni?

Évente-kétévente javasolt a belgyógyászat, EKG, labor (vérkép, vércukor, vas, vesefunkció, májfunkció, vizelet, vérkép, húgysav, vérzsírok vizsgálata és a TSH-mint pajzsmirigy funkció), hasi vagy nyaki UH vizsgálat, nőgyógyászati vagy urológiai szűrés, szemészeti vizsgálat és bőrgyógyászat. Nőknél az emlőrák szűréshez mammográfia. 2-3 évente javasolt kardiológia szív UH és terheléses EKG. Dohányosoknak kis dózisú magas felbontású mellkas CT kontrasztanyag nélkül, és 5-10 évente kolonoszkópia szükséges.