Szépség

Halálos divattrendek a múltból
A szépségért meg kell szenvedni. A történelem bebizonyította sokan még az életüket is kockára tennék a „nemes célért”!

Lehetünk sikeresek, egészségesek, gazdagok, mégsem vagyunk elégedettek. Sokan sosem békülünk meg a tükörképünkkel. Ilyenkor rendszerint a szépség- vagy a divatipar legújabb újításaihoz nyúlunk, melyek segítenek elérni a kívánt eredményt. Az elmúlt évszázadokban azonban számtalan példát láthattunk arra, hogy mi történik akkor, ha valaki túlzásba viszi a tökéletességre törekvést. Úgy tűnik, az emberek mindent megtennének, csak hogy felhívják magukra a figyelmet, és egy hamis illúzió révén csodálókat szerezzenek.

A fűző és a darázsderék

Ez a ruhadarab sokáig kötelező kelléke volt minden úrinő ruhatárának. A fűzők először az 1300-as években jelentek meg, és egészen a 20. századig rendkívül népszerűnek számítottak. A viktoriánus korban a fűző tekintélyt parancsolt, a tisztesség jelképe volt, a hölgyek ezzel hangsúlyozták nőiességüket. Azokat a nőket, akik nem viselték az említett fehérneműt, laza erkölcsűnek és szabadosnak tartották. Summer Strevens Fashionably Fatal című könyvében leírja, hogy a fűzők viselete gyakran vezetett szervi károsodáshoz, emésztési zavarokhoz, belső vérzéshez, légzési nehézséghez, ájuláshoz.

Egy 1874-ben összeállított lista szerint több mint 97 betegséget, köztük a hisztériát és a melankóliát is ennek a ruhadarabnak tulajdonították. A viktoriánus irodalomban visszatérő elem a hősnők eszméletvesztése, mely a fűzőnek és az általa előidézett oxigénhiánynak köszönhető.

1959-ban DuPont a lycra nevű anyaggal forradalmasította a fehérneműgyártást. Az új megoldások és fejlesztések kényelmesebbé tették ugyan a fűző viseletét, de hordása már nem volt kötelező. A szépségről alkotott felfogás is sokat változott. Az ideális női alak megteremtéséhez mára a diéta, a mozgás és a plasztikai beavatkozás nyújtja a leghatékonyabb eszközt. A fűző ma is megtalálható a női ruhatárban, jellemzően azonban valamilyen fétis vagy extrém viselet darabjaként.

A tűzveszélyes krinolin

A 18–19. században a krinolin biztosította a szoknyák harang formáját, emellett még hangsúlyosabbá tette a hölgyek darázsderekát. A hatalmas ruhadarab azonban jelentősen megnehezítette a nők életét, s emellett igencsak balesetveszélyes volt. 1861 júliusában Henry Wadsworth Longfellow észrevette, hogy felesége ruhája tüzet fogott. Azonnal a segítségére sietett, de már késő volt, a nő másnap belehalt sérüléseibe.


Oscar Wilde féltestvéreinek szintén a krinolin okozta a vesztüket: a lányok egy bálon túl közel merészkedtek a tűzhöz, ami végzetes balesethez vezetett. 1858-ban a The New York Times azt írta, hogy a krinolin átlagosan heti három halálesetet okoz. Volt olyan, aki a tengerben lelte halálát, mert a szélvihar befújta a szoknyával a vízbe, és a terjedelmes ruhában elmerült. 1870-re végül a nagyméretű, széles krinolin is kiment a divatból, a helyét pedig a hátrafelé terjeszkedő turnűr vette át.

Az őrült kalapos

Az őrült kalapos kifejezést már 30 évvel az Aliz Csodaországban megjelenése előtt is ismerték az emberek. A 18. és 19. század között ugyanis a kalapkészítők gyakran estek higanymérgezés áldozatául. A kalapokat gyárilag higannyal vonták be, ami viszont bejuthatott a bőrbe is, és ez okozhatta a zavart elmeállapotot. A tünetek közé tartozott a remegés, a kóros félénkség, valamint az ingerlékenység.  

Apró lábak divatja

A lábkötés hagyományát Kínában állítólag egy 10. századi táncos hozta divatba. Sokáig rendkívüli népszerűségnek örvendett, egészen addig, míg 1912-ben be nem tiltották. A lábkötés egyfajta státuszt jelentett, arról árulkodott, hogy az illető nőnek nincs szüksége a lábára a munkához. Tulajdonképpen a gazdagság jelképe volt. Minél kisebb volt valakinek a lába, annál szebbnek számított, a 12. századra az aranylótusz, vagyis a 10 cm-es női láb volt a szépségideál. A nőket szinte sosem lehetett látni meztelen lábbal, legtöbbször még a férjük elől is rejtegették eme testrészüket.

Egy normál méretű és egy kínai apró cipő. Nem csoda, hogy a túlzott kötözés miatt a nők lába teljesen eldeformálódott, legtöbben járásképtelenné váltak.

A brit fotós Jo Farrell néhány éve érdekes fotósorozatot készített az utolsó elkötött lábú kínai nők életéről. Farrell a fotókkal a szépség világának kegyetlenségeire próbálta felhívni a figyelmet. Hiszen bár ma nem kötözzük a lábunkat, nem hordunk krinolint vagy fűzőt, helyette viszont itt van nekünk az ajakfeltöltés, a bordaeltávolítás, a ráncfelvarrás, a különböző implantátumok és a zsírleszívás.

szerző: M. Kovács Szilvia
Szépség 2019. DECEMBER Illattippek a lakás minden helyiségébe
Levendula, citrus, borsmenta. Mindegyiknek megvan a megfelelő helye a lakásban. Segítünk, hogy eligazodj az enteriőrillatosítás világában!
Szépség 2019. NOVEMBER Mire figyelj cipővásárláskor?
Jönnek az esős, hideg napok, hónapok. Ilyenkor igen gyakori, hogy új lábbeli után kell néznünk.
Egészség 2019. NOVEMBER 11 szuper ötlet, amely megszépíti a napodat
Mire jó a reggeli rituálé? Néhány trükk segítségével a reggeli rohanást a nap fénypontjává varázsolhatod.
éppen olvassák
01
Szépség 2020. AUGUSZTUS Segítség, örömanya leszek!
Esküvőre készül a család. Helyszín, meghívó, vacsora – hónapokig tartó szervezés. A főszereplő persze a menyasszony, de ki gondol az örömanyára? Mi segítünk!
02
Szépség 2020. JÚLIUS Küzdelem a pigmentfoltok ellen
A napfény felerősítheti a pigmentfoltokat. Okok és gyógymódok a barnaság eltüntetésére.
03
Szépség 2020. JÚLIUS Hány pohár vizet ittál már?
A legjobb bőrfiatalító módszer a megfelelő folyadékpótlás. Megmagyarázzuk, miért esküszik mindenki a víz éltető és szépítő erejére.
Menu