A havazás, a síkossá vált járdák, járdaperemek, átkelőhelyek, a rossz látási viszonyok elsősorban az idősebb korosztály tagjait veszélyeztetik. Ennek sokféle oka lehet, a reflexek lassulásától a nehézkes mozgáson át a mozgásszervi problémákig, a csontritkulástól az egyensúlyzavarokig. Sok áldozatot szednek a szabadidős tevékenységek is, a  sízés, a szánkózás az unokákkal, vagy akár csak egy téli kirándulás.

Lassan a testtel!

Az ötven felettiek elesésének, elcsúszásának következményei lehetnek – attól függően, hogy melyik testrészük ér legelőbb talajt – a csukló- és könyöktáji, vállízületi sérülések, törések, a bokaficam, a bokaszalag-szakadás, a bokatörés, súlyosabb esetekben a combnyak- vagy tomportáji törés, illetve akár a koponyatörés is. Ez utóbbiak halálos veszélyt jelenthetnek.

A traumatológusok – azon túl, hogy a hóban, lefagyott járdán lehetőleg megfelelő (csúszás- és botlásmentes, tehát ne magas sarkú, ne bőrtalpú és ne is simára kopott, hanem lehetőleg recézett sarkú, talpú) lábbelikben vágjunk neki az útnak – arra is figyelmeztetnek, hogy a síkos, havas utakon lassabban, körültekintőbben közlekedj. Alaposan nézd meg, hová lépsz, ne cipelj a válladon, a kezedben csomagot (amely el is húzhatja a testedet, illetve esés közben további lendületet adhat az anyaföld irányába), illetve ha már elveszítetted az egyensúlyodat, próbáld meg irányítani, hogy melyik testrészedre esel. Szerencsés esetben – és jól irányzott mozdulattal – a „nadrágfék” segíthet, hogy ne szenvedj el nagyobb sérülést.

Láss, ne csak nézz!

Ausztrál tudósok egyszerű és hatásos megoldást javasolnak az időskori utcai elesések kockázatának csökkentésére: azt ajánlják, hogy a szemüvegesek bifokális vagy multifokális lencse helyett viseljenek az utcán szimpla távollátó szemüveget. Különösen azokra érvényes ez, akik rossz útviszonyok, rossz látási körülmények (köd, szürkület) között kénytelenek utcára menni. A bifokális okulárét viselők – a tudósok vizsgálatai szerint – azért vannak veszélyben, mert az úgynevezett progresszív típusú szemüvegekkel romlik a távolsági mélységérzékelés, ami – különösen az idősebbeknél – egyensúlyvesztéshez, a járás elbizonytalanodásához, így gyakori elesésekhez vezethet.

Ha egyenes testtel esünk előre, többnyire az arcunkat, térdünket, könyökünket ütjük meg. Mivel általában ez az eséstípus sem jár súlyosabb következményekkel, a baleseti sebészek azt tanácsolják, hogy ha már az anyaföld vonzásába kerültünk, igyekezzünk minél puhábban „landolni”. A bokaszalag szakadása, a boka rándulása vagy törése legtöbbször egy rossz lépés (például csúszós hóbuckára lépünk) következménye, tehát nézzünk a lábunk elé.

Síelők figyelmébe!

Bár még kétséges, hogy a járványkorlátozás idején lesz-e és ha igen, milyen lesz az idei síszezon, mindenesetre ellenőrizd a kötést, mert a síelés közben elszenvedett térdsérülések 30 százalékát a rosszul megválasztott és beállított kötés okozza. A jó kötés kiold, még mielőtt a nyomás a lécről a kötésen és a cipőn keresztül a lábra hatna, és sérülést okozna. Kerüld az elöregedett vagy használt kötéseket, nemcsak mert már nem elég korszerűek, hanem a karbantartásukkal is lehetnek problémák.

A sícipőd tartsa jól a bokádat, ugyanakkor legyen kényelmes. Vigyázz a használt bakanccsal! Ha valahol töri a lábad, nem jó megoldás, ha kilazítod, mert elveszítheted uralmad a léc fölött, ami ugyancsak növeli a baleset(ek) lehetőségét.

Vigyázni kell a lécek hosszával, élével is, az összes sérülés 7–15 százaléka a fejen vagy az arcon ezek helytelen megválasztásából ered. Ha a síbotot esés közben szorosan fogod, megsérülhet a hüvelykujjad. Válassz olyan botot, amely azonnal elválik a kezedtől, ahogy elengeded. Ne tedd bele a kezed a hurokba, mert ez is növeli a balesetek kockázatát.

Fokozatosan járasd be magad!

A rendszeres testmozgás kiváló élettani hatásaihoz nem férhet kétség. Bármilyen intenzív mozgásformát választasz is, a hideg évszakban – amikor az izmok, ízületek „bemerevednek” – különösen fontos, hogy betartsd a két legfontosabb alapelvet: kezdd bemelegítéssel és fejezd be lazítással a mozgást, edzést. Sokan mindkettőt felesleges időpazarlásnak tekintik, pedig ezek a „rákészülő” és „levezető” mozdulatok elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy sérülés nélkül „úszd meg” a futást, edzőtermi edzést, vagy akár a téli erdei sétát, az első lesiklást a havas lejtőn.

„Hideg” izmokkal, ízületekkel tehát veszélyes bármilyen testmozgást elkezdeni. Az izmok bejáratását olyan gyakorlatokkal érdemes indítani, amelyek rugalmassá teszik őket.

A jól végzett „rákészülés” az inakat is ellazítja, mintegy beolajozza az ízületeidet, és felkészíti egész testedet/szervezetedet a rá váró terhelésre. Az aktív sportolók tudják, hogy a test felkészítésében fontos szerepe lehet az „agymunkának” is. Először is gondolatban kell ráhangolódni az előtted álló, izzasztó percekre, órákra, majd néhány perces helyben ugrálás vagy futás következhet az izzadásig (addig, amíg úgy nem érzed, hogy minden porcikád átmelegedett). Ezután nyújtózkodásokkal, nyak-, derék- és csípőkörzésekkel hozd mozgásba az izmaidat.

Hideg időben hosszabb „felvezetésre” lehet szükség. Sokat segíthet mind a fel-, mind a levezetésben a váltott hideg-meleg zuhany is. Az edzőtermi mozgások, otthoni testedzési gyakorlatok között ne röstellj megállni egy-egy percre, tehát nyugodtan lazíts.

Érdemes arra is figyelni, hogy az intenzív mozgás közben felmelegedett izmok, ízületek ne hirtelen hűljenek le. Az edzőtermi edzés vagy az otthoni tornagyakorlatok után azonnal húzz melegítőt vagy teríts (jó nedvszívó) törölközőt magadra, majd meleg-hideg zuhannyal tusolj le.

A téli testmozgáshoz (sízés, kirándulás) ne sajnáld a pénzt a megfelelő ruházatra, cipőre. A sízés szerelmesei figyeljenek a lécek, botok minőségére, a cipő méretére, a zokni anyagára, szóval mindarra, ami biztonságossá teszi a lesiklást a hófedte hegyek, völgyek között.