A médiakampányok kreatív munkatársai és a televíziók műsorszerkesztői ritkán hatolnak egy-egy szlogen mélyére, nem igazán foglalkoztatja őket, mit jelent valójában Jézus születése, a szeretet ünnepe. Úgy érzik, ilyenkor kötelező tökéletes családokkal, hibátlan fogsorú mosolyokkal kibélelni, teletömni az egész világot. A tökéletes boldogsághoz mi kínáljuk a tökéletes hozzávalókat! – harsogják.

Ki előbb, ki később nemet tud mondani a reklámokban hirdetett „nélkülözhetetlen” árucikkekre, kevesen vannak azonban, akik a karácsonyi kampány lelki hatása alól képesek kivonni magukat. Különösen a magányos emberek amúgy is sebzett lelkén üthet még nagyobb rést a családi boldogság, anyagi jólét mindenünnen áradó látványa. Mindenki együtt, boldogan, meghitten ünnepel, csak én nem! – A magányos ember bárhová fordul, karácsonykor és az ünnepi előkészületek idején mások családi örömeivel szembesül, amelyekből úgy érzi, őt kizárták.

Vannak, akik régi emlékeikkel veszik körbe magukat. Szerencsések azok, akik az egykori meghitt pillanatokat újra át tudják élni ezekben az órákban. Sajnos a legtöbben inkább a múltbeli sebeket szakítják fel ilyenkor. Az elveszített szülők, családtagok emlékének fájdalma, a régi boldog karácsonyok nosztalgiája, az előtörő sérelmek, elrontott dolgok kapcsán érzett lelkiismeret-furdalás még több gyötrelmet okoz.

Karácsony környékén néha azok is szenvedhetnek lehangoltságtól, akik egész évben jó kedélynek örvendenek. A pszichológusok, pszichiáterek az ilyenkor megfigyelhető depressziós hullámot „karácsonyi zavarnak”, angolul „Christmas blues”-nak nevezték el.

A decemberben fellépő lelki zavarok okait nemcsak a magányban, a lázas ünnepi készülődésben vagy a szűkre szabott anyagi lehetőségekben kell keresnünk. A lehangoltságnak sokszor egyszerű biológiai oka van: a kevés fény fiziológiai hatása miatt is kialakulhat depresszió.

Nem véletlen, hogy a görög néphagyomány szerint karácsonykor folyamatosan égnie kell a tűznek, hogy a lángok távol tartsák a föld (vagy a lelkünk) mélyéről előbújó rosszindulatú manókat.

Lelki segély telefonon

A közhiedelem szerint karácsonykor megnő az öngyilkosságok száma és a telefonos lelkisegély-szolgálatok forgalma. Dr. P. Tóth Béla református lelkipásztor, pszichológus, a református telefon-lelkigondozás hazai megteremtője szerint mítosz, hogy az ünnepek közeledtével többen hívják a lelkigondozókat. Az igazság az, hogy kevesebben telefonálnak, viszont annál súlyosabb gondokkal fordulnak hozzájuk.

A segélyt kérők többsége olthatatlan magányt érez ilyenkor. Szeretnének máshogy élni, de nem tudják hogyan. Foltozgatják az életüket, amelyet pedig alapjaiban kellene megújítaniuk. Sokan közülük a magány szentimentális értelmezése miatt belelovalták magukat a társtalanságba, elidegenedésbe.

Az ünnep kapcsán két dolgot nem szabad elfelejtenünk. Egyszer azt, hogy az ünnep maga a „sűrített élet”, amikor tömörítve jelentkeznek mindennapjaink. Másrészt az ünnep irányt szab, indítást, lendületet ad az ember fejlődésének.

A karácsony az inkarnáció, a testet öltött lélek ünnepe, ami azt jelenti, hogy az isteni szeretet beleszülethet az emberbe. A születés profán üzenete pedig az, hogy valaki elnyeri a helyét. Nemcsak helyet kap, hanem szülei és otthona is van. A magányosok számára azért problematikus a karácsony, mert felhívja figyelmüket arra, hogy senkihez sem tartoznak, nincs családjuk.

P. Tóth Béla ezt az érzést a barcelonai Sagrada Familiához, a Szent Család-templomhoz hasonlítja. A templom egy hatalmas betlehemre emlékeztet, és ha a „Krisztus születése” nevet viselő homlokzatra nézünk, a tornyok tobzódásában az emberi közösséget látjuk. Óriásokat vehetünk észre, akik mi is lehetnénk.

A református telefon-lelkigondozáshoz fordulóknak (06 1) 201 0011 az ügyelő lelkészek azt javasolják, hogy keressék meg saját lelki családjukat, amelyet megértenek és gazdagítani tudnak. Ezen nemcsak a keresztény egyházakat értik, hiszen nem akarják kihasználni az elesett emberek állapotát, nem szeretnék őket világnézeti nyomásnak kitenni. Minden emberi léleknek megvan a nyitja, mint ahogy minden zárhoz kulcs is tartozik. Megfelelő érintés alatt valamennyi lélek ki tud nyílni.

A magányos emberen épp ezért a környezete segíthet a legkönnyebben. A szeretet minden élethelyzetben kötelező. Annak is jár, aki ezt esetleg – úgy véljük – nem szolgálta meg.

Menjünk közösségbe!

Az ország legtöbb pontján éjjel-nappal, ingyenesen hívható lelki elsősegély-telefonszolgálatok (Bizalom Lelki Elsősegély Telefonszolgálat 06 80 505 505) munkatársai hasonló tapasztalatokról számolnak be. Tárcsázásunk után a veszprémi központban veszik fel a telefont. A mindig név nélkül dolgozó ügyelőtől megtudjuk, hogy irodájukba nemcsak a Dunántúlról érkeznek hívások: ha a budapesti szolgálat vonalai foglaltak, automatikusan hozzájuk irányítják a hívásokat.

Sok-sok magányos, elkeseredett ember nekik önti ki a lelkét, hiszen úgy érzik, nem számíthatnak senkire, s nem tudják egyedül megoldani a problémáikat. Panaszkodnak a családjukra, a barátjukra, hűtlen élettársukra. A magánytól szenvedő telefonálók túlnyomó többsége nő, a férfiak inkább betegségekkel kapcsolatos problémák miatt hívják a szolgálatot. Az ünnepek közeledtével szaporodnak a hívások, az emberek ilyenkor sokszor kerülnek súlyos lelki válságba. Számos telefonáló friss vagy régi, de feldolgozatlan gyász miatt szenved.

Ha tanácsot nem tudnak is adni a lelki elsősegély-szolgálat munkatársai, meghallgatják a hozzájuk fordulókat, és arra biztatják őket, keressenek valakit – egy szomszédot, egy ismerőst –, akivel közvetlenül oszthatják meg a problémáikat, akinek elmondhatják, hogy elveszített hozzátartozójuk mekkora űrt hagyott életükben. Időnként az is segít, ha leírják, amit már nem mondhattak el, vagy megfogalmazzák, amit most üzennének neki.
A veszprémi központ anonim munkatársa szerint a magány legfontosabb ellenszere az, ha kimozdulunk otthonról. Az adventi időszakban és karácsonykor nagyon sok ünnepséget szerveznek, ezeken az egyedülállóknak is érdemes részt venniük.

– Aki teheti, ilyenkor menjen közösségbe. Az itt szerzett pozitív élmények átsegítik a karácsony nehéz pillanatain! – javasolja a lelkisegély-szolgálat tapasztalt munkatársa.

Társsal – magányban

A magányosság nemcsak az egyedül élőket sújthatja. A társas, családi kapcsolatokban nem új jelenség az elidegenedés. Az egy lakáson, egy ágyon osztozó párok időnként külön világokban élnek, amelyek közös metszéspontja már elveszett. A karácsony számukra is üzenet lehet, hiszen a kis gyermek születése mindig a megújulás lehetőségét hordozza magában. A Bibliában számos idős párral találkozhatunk, akik már a reményt is elveszítették, hogy utóduk legyen, a biológiai korlátokon túl mégis csodát élhettek meg. Az Ószövetségben Ábrahám és Sára, az Újszövetségben Zakariás és Erzsébet számára a kisbaba megérkezése egy új jövő ígéretét is elhozta. Jézus születése, akár hívők vagyunk, akár nem – a megújulást, a szeretet csodáját, az összetartozás örömét hirdetheti számunka.

Az ünnephez hasonlóan a magányosság is lehet kétarcú. Sokan másokért vállalják a magányt. A szerzetesek, a szenteste ügyelő mentősök vagy a közüzemek, erőművek dolgozói mind a közösségért vállalják a magányos karácsonyt. Az olyan magány, amely nem önsajnálatból, szeretetlenségből fakad, az emberi lélek számára kifejezetten építő állapot lehet. Az ünnepek felfokozott érzelmi töltete nemcsak pusztítóan hathat a magányos emberre, hanem felemelő is lehet.

Rainer Maria Rilke így írt magányosan eltöltött karácsonyáról 1914-ben: