Akár meleg van, akár hideg, ma már szinte mindenütt állítanak karácsonyfát, mindenütt ajándékoznak. Míg nálunk az „ünnepelt” Jézuska hozza a meglepetést, addig más országokban mástól, más időpontban várják a gyerekek az ajándékot.

Ausztriában a Christenkindl, Németországban a Weihnachtmann, Angliában a Father Christmas, Svédországban a Jultomten, egy manó az ajándékozó. Dél-Európában a karácsonyi ünnepkör végén, vízkeresztkor kedveskednek ajándékkal egymásnak az emberek. Spanyolországban a háromkirályok, Olaszországban La Befana lepi meg a gyermekeket. A szokások variálódása, egyedisége csak fokozódik a karácsonyi asztal körül.

A lengyeleknél párosan szerencsés a karácsony

Lengyelországban december 24-én este azon vetélkednek a családtagok, hogy ki pillantja meg az első csillagot. Aki először észreveszi az elsőként felragyogó égitestet, felkiált, majd mindenki köszönti karácsony ünnepét és egymást. Ezzel a szokással a betlehemi csillag feltűnésére emlékeznek.

A katolikus hagyományok szellemében szenteste a pasterkáig, azaz az éjféli miséig a legtöbb lengyel böjtöl, nem iszik alkoholt, és nem eszik húst. Mint minden népnél, náluk is keverednek a szigorú keresztény hagyományok és a babonás szokások. Az ünnepi asztal alá szalmát és szénát szórnak, hiszen a világ megváltója is jászolban született. A vacsorát megelőző imádság után a családfő ostyát tör, amelyből minden családtag kap egy pici darabot. Mindenki a másikéból tör, és közben jókívánságokkal halmozza el az ostyadarabka birtokosát. A karácsony jó alkalom, hogy a haragos, megbántott családtagtól bocsánatot kérjenek.

A karácsonyi asztalnál páros számú embernek kell ülnie, ellenkező esetben valaki szerencsétlen lesz közülük. A legnépszerűbb tradicionális fogás a céklaleves, a mákos kalács, a pirogi és a hal. A karácsonyi kompótot 12-féle gyümölcsből komponálják, megemlékezve Jézus 12 apostoláról. A tizenkettes számnak különös jelentősége van, aki teheti, 12-féle ételt készít. Ha befejezték az étkezést, a házigazda jelére várva még az asztalnál maradnak, mert ha nem egyszerre állnak fel, a babona szerint a legfürgébb családtagra halál vár a következő évben.

A lengyeleknél nem titok a karácsonyi ajándék. Már a vacsora előtt a fa alatt vannak az ajándékok, amelyeket asztalbontás után lehet megnézni. A lengyel karácsonyfát hagyományos ízlés szerint mogyoróval, almával, papír- vagy tojáshéj díszekkel ékesítik.

Karácsonykor énekesek járnak házról házra, szerencsét kívánva a háziaknak, akik megvendégelik őket. Az éjféli misére a családtagok együtt mennek, és nem mulasztják el, hogy megcsodálják a betlehemi jászolt, a szopkát.

A szerbek badnjakot égetnek

A pravoszláv egyház a nálunk általánosan használt Gergely-naptártól eltérően, az ókori Julianus-naptár szerint jelöli ki az ünnepnapokat. Ezért a görögkeleti rítusú keresztények, a románok, szerbek, bolgárok és oroszok majdnem két héttel később ünneplik a karácsonyt. Karácsony böjtén, hajnalban a szerb édesapa legidősebb fiával együtt elindult az erdőbe, hogy badnjakot vágjon. Olyan fára volt szükségük, amelyen még rajta vannak a levelek. A fejszével csak egyszer lehetett rácsapni, s amikor a fa kidőlt, nem eshetett rá más fára. Ha mindez sikerült, hazavitték a badnjakot, otthon megszentelték, bevitték a házba, és este a tűzre dobták.

Este, az első látogató a parázsló fatönkből jósolt. A modern fűtés elterjedése miatt egyre ritkábban találkozunk a családi házakban tűzhellyel. Hogy a szokásra ne boruljon feledés, a legtöbb szerb városban a főtéren raknak tüzet.

Akárcsak a katolikusok, a pravoszláv vallásúak is böjtölnek. Természetesen az ő asztaluknál is találkozhatunk pogány szokásokkal. A háziasszonynak páratlan számú ételt kell készítenie. Hittek abban, hogy karácsonykor az elődök szellemei is ellátogatnak a családhoz. Az ünnepi csesznicába ezüstpénzt tesznek, és azt tartják, hogy aki ezt megleli, gazdag lesz a jövő évben. Az éjféli mise előtt várják az első látogatót, akinek mindenképp jobb lábbal kell a házba belépnie. A következő napra, karácsony napjára malacot, kecskét, birkát sütnek. A jó előre kiválasztott, hibátlan malacot nyárson sütik meg, és a szájába almát tesznek a termékenység szimbólumaként.

Manók bosszantják a görögöket

A görögök karácsonya december 25-től január 6-ig tartó ünnep. Ezt az időszakot Dodekameronnak, azaz 12 napnak nevezik. Ebben benne foglaltatik mindhárom ünnep, a karácsony, az újév és a vízkereszt.

A hosszan tartó ünnephez az amúgy is rengeteg mágikus rítust, régi hiedelmet megőrző görög hagyomány számtalan legendát, mesét, babonát köt. Azt tartják, a Föld mélyén gonosz manók, kalikandzaroszok élnek, akik év közben azzal foglalatoskodnak, hogy a Földet tartó fa törzsét elfűrészeljék. Karácsonykor előbújnak a Föld gyomrából, és az óvatlan családoknak rengeteg bosszúságot okoznak: törnek-zúznak, eleszik az emberek elől az ennivalót. Ezért távol kell őket tartani a háztól, s mivel a tűztől nagyon félnek, a házi tűzhelyben a lángnak mindig égnie kell. Vízkeresztkor aztán a pap által megszentelt víz bűvös ereje visszaűzi őket a Föld gyomrába.

A karácsonyi ünnepkör népszokásai – sok más népéhez hasonlóan – a görögöknél is arra szolgálnak, hogy az eljövendő évre bő termést, egészséget, gazdagságot hozzanak a családoknak. A manók elűzésére szolgáló tűz hamuja szántáskor termékennyé teszi a talajt. Vaszilopitát sütnek, egy kenyérfélét, amelybe a szerbekhez hasonlóan fémpénzt rejtenek, hogy aki megtalálja, szerencsés legyen.

A finnek glöggöt isznak

A finn szülők, december 23-án, amikor a ház már elcsendesedett, kitakarítják a lakást, és elkészítik a karácsonyi ételeket. Másnap reggel gyönyörű rend várja a család tagjait, akik nagy várakozással ülnek a reggelizőasztalhoz. Az ilyenkor kötelező fahéjas tejberizsben ugyanis egy szem mandulát rejt el az édesanya. Aki megtalálja, nagyon szerencsés lesz a jövő évben.

Igazi finn szokás, hogy karácsony napján megvendégelik a velük élő háziállatokat, illetve megetetik a fészkelő madarakat. Napközben a felnőttek glöggöt (fűszeres forralt bor) isznak, amelyet mazsola és mandula tesz izgalmassá. Természetesen a szaunázás sem maradhat ki ilyenkor.

A karácsonyi vacsora, mint mindenütt, Finnországban is minden háziasszony (rém)álma. A heringet „üvegfúvó módra” általában rozskenyérben sült sonka követi, sült krumplikásával, és a vacsorát mézes, gyömbéres sütemények fogyasztásával fejezik be. Máshol a karácsonyi menü lazac, sajtleves, sült rénszarvas, majd desszertnek tejszínes szilvakrémet fogyasztanak. Finnországban az asztalt éjszakára nem szedik le, hogy a karácsonyi manóknak is jusson valami csemege.

Karácsony első napja szigorúan a családé, ilyenkor nem illik szomszédolni, de még telefonálni sem. A rokonlátogatásokra, barátok köszöntésére 25-én kerítenek sort. Este a legtöbben elmennek a templomba, és gyertyát gyújtanak elhunyt szeretteik sírjánál. Régi hagyomány szerint 24-én délben Turkuban, Finnország korábbi fővárosában kihirdetik a karácsonyi békét.

Az angoloknál nincs szenteste 

Angliában a gyerekek december 24-én este hosszú, piros harisnyákat készítenek ki. Hitük szerint karácsony éjjelén Santa Claus vagy Father Christmas a kéményen át a kandallóba ereszkedik, hogy a zoknikat megtöltse ajándékokkal.

Az angolok nem ismerik a szenteste fogalmát, protestánsok lévén náluk nincs szentmise. Az ünnep emiatt 25-én kezdődik, ekkor mennek templomba, ekkor bontják ki az ajándékokat.

December 25-e a Christmas Day, ez az ajándékozás napja, ilyenkor jön össze a család is, és ekkor tálalják a hagyományos karácsonyi ebédet, a Christmas dinnert. A karácsonyi ebéd sült, töltött pulykából vagy valamilyen szárnyasból áll, sült krumplival, kelbimbóval, Christmas pudingból és aprósüteményből. A pudingot brandyvel flambírozva tálalják. A pudingba kerülő, alkoholba áztatott gyümölcsöket már hónapokkal karácsony előtt elkészítik, és így érlelik.

Nyári karácsony

Természetesen a déli féltekén is megemlékeznek a keresztények Jézus születéséről, ahol decemberben javában tombol a nyár. Bár itt kevéssé érezhető a sötétség uralma, a mindennapok embere nem sóvároghat a napfény után, mégis számos európai szokást megőriztek, átvettek.

Új-Zélandon a keresztény családok a tengerparton piknikeznek, hideg sört isznak, és sonkás szendvicset majszolnak. Jellemző, hogy az ausztrál Mikulás szánját 8 kenguru húzza. Az ausztrálok is a szabadban fogyasztják el a karácsonyi vacsorát, otthon műfenyőt állítanak, és aki teheti, részt vesz a karácsonyi misén.

Dél-Afrikában a karácsonyi ebéd igazi családi ünnep, kiadós fogásokkal. Ebéd után baráti látogatásra indulnak, és karácsonyi dobozokban finom ételeket, süteményeket visznek egymásnak.

Az Egyenlítő országai sem maradhatnak ki a karácsonyi ünneplésből. A kenyaiak messze földről hazautaznak az ünnepekről. Náluk a zöld ág jelentése egészen más lehet, mint nálunk. Karácsonyfa helyett a templomot díszítik fel lampionokkal, szalagokkal, léggömbökkel. A karácsonyi étkeket, melyeket nyílt tűzön készítenek el, Kenyában is a szabadban fogyasztják el.