Gabi történetében az újrakezdés a kötés. „Lehet, hogy ez nem valami különleges, de én nagyon szeretem” – mondja. Reméli, hogy más is magáévá tudja tenni az ötletet, ha magányosnak vagy bezártnak érzi magát. Gabi a kötést csodás alkotásnak tartja. 

Hatvanöt éves, eredeti végzettsége építésztechnikus. Negyvenkét éve házas, három gyermek édesanyja, négy unoka nagymamája. Tizenöt évig különböző vállalatoknál dolgozott, majd huszonnyolc évig családi vállalkozásban férjével, később kisebbik fiával közösen. Hat évvel ezelőtt ment nyugdíjba.

Sapka, sál a játékbabának

Minden a Covid alatt kezdődött, amikor nem volt szabad meglátogatni az unokáit. Jött az idő, amikor a Mikulás ajándékot ad, és neki az jutott eszébe, hogy miért ne köthetne sálat meg sapkát a kislány unokája babáinak. Hátha megy még! Réges-régen, a múlt évezredben, még mielőtt családi vállalkozók lettek, nagyon sokat kötött lánykorában, meg ifjú asszonyként: főleg pulóvereket a gyerekeinek és magának. Simát meg norvégmintást, mozaikmintásokat, egyszerűbb csipkemintákat is.

Amikor vállalkozni kezdtek, minden idejüket kitöltötte a munka. Szinte varázsolni kellett, hogy a háztartásra és a gyerekekre is jusson valamennyi idő. Gabi már nem is érti, hogyan sikerült mindig tiszta ruhát adni a gyerekekre, vasalt inget a férjére, mindennap főzni. Ez az idő elmúlt.

Aztán jött a nyugdíj, az unokák. Segítség a gyerekeinek az unokák körül, hogy legyen egy kis „énidejük”: mozi, sport, új tanulmányok, fodrász. És akkor kitört a járvány. Kicsit már lazultak az elzárások, kijárási tilalmak, és megbeszélte a lányával, hogy szabad téren, pontosabban egy játszótéren, de még mindig maszkban találkoznak, ott ajándékozzák meg a gyerekeket. Így jött az ötlet a kötésre. Látta, hogy megy ez neki, ugyanúgy nem lehet elfelejteni, mint a biciklizést.

Hideg étel a fiúknak

„Akkor lássunk valami bonyolultabbat” – idézi fel a gondolatát Gabi. Kellene neki egy meleg sál vagy kendő, mert a boltokban nem talált kedvére valót. Megnézte az internetet, és csodák csodája: rengeteg gyönyörű csipkeminta borult rá, alig tudott választani. Egy kecskeméti webshopban még fantasztikus moherselyem fonalakat is lehetett hozzá kapni.

Kössünk próbát: letöltötte a mintákat, maradék fonalból próbálkozott. Úgy érezte, minden leírás kicsit érthetetlen – mi lesz ebből? Hát a nagy újrakezdés lett! Habkönnyű csipkestólák és kendők.

A férje és a fia már tudja, hogy ha „őrült tekintettel” mered a számukra teljesen érthetetlen jeleket tartalmazó papírra, és azt motyogja: „ezt a sort még befejezem, és főzök vacsorát”, akkor jobb, ha valami hideg étel után néznek a hűtőben.

Egy fiókra való szépség

Az első kendőt megtartotta magának. A másodikat búcsúajándékként a könyvelőjüknek adta, amikor nyugdíjazás miatt megszüntették a vállalkozásukat. A könyvelő nagyon meghatódott. Azóta már tíz különböző színű stólát és két nagy kendőt adott ajándékba testvéreknek, unokatestvéreknek, barátnőknek. Születésnapra, nászajándékba, aranylakodalomra és csak úgy, az újra találkozásra kaptak egy kis boldogságot. A legtöbben visítottak a gyönyörűségtől, ezzel persze Gabinak is hatalmas örömet szerezve.

Mindenesetre egy fiókra való szépség Gabinak is maradt, és persze állandóan újakkal gyarapodik a gyűjteménye: új minták, új színek... Természetesen köt pulóvereket meg egyéb dolgokat is, de az igazi szerelem: a csipkekendők és a stólák. Azt vette észre, hogy nincs egyedül. Több kötőklubra talált, úgy látszik, újra divat a kötés.

Gabi a jövőben sem akar ebből üzletet csinálni, csak a maga kedvére köt. Még nagyon sok minta van, amit szeretne kipróbálni, például az orenburgi kendőét. Az igazi orenburgi kendő egy nagyon finom, az Ural vidékén lévő Orenburg környékéről való kecskeszőrből készül. Ezt a finom „pelyhet” nem nyírják, hanem egy sűrű kefével nyerik a kecskékről. A finom szálakat aztán általában vékony pamutszállal együtt kötik a helybéli asszonyok nagyon szép mintákkal. Csak kötés után mossák ki, és léckeretre feszítve szárítják. Némelyik olyan finom, hogy a kelmét egy jegygyűrűn át lehet húzni. Emiatt persze rendkívül ritka és drága.

Gabinak annyit sikerült kiderítenie, hogy a kötés maga nem bonyolult, mert csak sima sorok vannak, de az orosz nyelvű leírásokból még nem érti a sorrendet. Itthon moherselyem fonalat tud beszerezni, amiről úgy látja, hogy csak hasonlít. Emiatt sem lesz soha a kendő ugyanolyan, mint az igazi.

A belső hang

Hogy kik inspirálták a kötés újrakezdésére? Apukája a nyugdíjba vonulása után fafaragással foglalkozott. Van egy barátnője, aki szintén kötni kezdett nyugdíjas korában, egy másik ismerőse olajképeket fest. Gabi nem tudja, hogy ezek után honnan jött a „sugallat”, hogy kötni kezd a babáknak sapkát–sálat. De miért pont akkor talált rá a csipkemintákra és a csodás fonalra? „Vannak az ember életében ilyen véletlenek: jókor jó helyen” – véli. Úgy gondolja, ez a válasz arra is, hogyan élte meg az újrakezdést: „Azt hiszem, erre mondják, hogy flow élmény.”

Az újrakezdésén a környezetéből néhányan meglepődtek. Volt, aki megjegyezte, milyen sok szabadideje van. Volt, aki hitetlenkedett, hogy Gabi ilyet tud készíteni. Nem hitte el, hogy ez kötés, azt hitte, hogy csipkét csak horgolni lehet.

Kortársainak azt üzeni, ne féljenek attól, mit fog szólni a környezetük. Csinálják azt, amihez kedvük van, szakítsanak rá időt. Meglátják, egyre több lesz belőle, mert a többiek tudomásul fogják venni, hogy nekik most ezt kell tenniük. És amit már egy kedves, magára maradt ismerősének mondott: gondoljon arra, mit szeretett régen csinálni, ami egyszer csak abbamaradt! Szeretne-e valami újat kipróbálni? Figyeljen magára, a „belső hangra”: lehet, hogy egyszer csak be fog villanni valami, egy újrakezdés vagy egy újat kezdés ötlete...