Mindketten 1971-ben születtek. Viki pedagógus és három felnőtt gyermek édesanyja, huszonkét évig külföldön élt német férje oldalán, de nem egy helyen; legalább tíz pontján a világnak Ázsiától Afrikáig, és ahogy visszaemlékszik, mozgalmas és izgalmas évek voltak ezek, de egy idő után vágyott egy otthonra, amihez a föld közelsége és a gazdálkodás is hozzátartozik. Végül ez is hozzájárult ahhoz, hogy elváltak. A letelepedés, a hazatérés és a gyökeret eresztés gondolatmagja ott volt benne, ám csak akkor szökkent szárba, amikor harminc évi szünet után – „annak idején katasztrofálisan rosszul sült el a megismerkedésünk”, mondják mindketten nevetve – újra összefutottak. Attila egyik facebook-bejegyzése kíváncsivá tette Vikit, 2020 nyarán meglátogatta Attilát Győr melletti hobbikertjében.

Attila közgazdász, két felnőtt lánya van, sokáig tényleg „csak” hobbija volt a permakultúra és a biokertészkedés.

De amikor Vikit kérdezzük, gyakorlatilag ő is ugyanígy mondja el a közös életük első fázisát. Ekkor már mindketten túl voltak a saját válásukon, meggyőződéssel állítják, hogy kellettek a maguk mögött hagyott évtizedek tapasztalatai, örömei és csalódásai ahhoz, hogy ma boldogok legyenek együtt.

Stüble? Stüble!

Mindketten nyitottak voltak a vidéki életre, vonzotta őket a fenntarthatóság és az önellátás ideája, és volt bennük annyi bátorság, elszántság és akaraterő, hogy belevágjanak valami teljesen másba. Olyasmibe, amit a legtöbb ismerősük, rokonuk, gyerekük „őrültségnek” gondolt. (Erre még visszatérünk.) Viki és Attila viszont nem hagyta magát, de óvatosan kezdtek. Az első felújított ingatlan költségeit kordában tartották, és kipróbálták, milyen az élet egy apró zselici településen. „2021 őszére nagyon megszerettük a falut, és a hozzánk látogató családtagok, barátok és ismerősök visszajelzései alapján úgy döntöttünk, hogy nemcsak maradunk, hanem vendégházakat fogunk üzemeltetni, mert másokkal is szeretnénk megosztani azt a csodát, amit találtunk” – jelölik meg az álom valóra váltásának első, de nagyon meghatározó mérföldkövét.

2021 végén magasabb fokozatba kapcsoltak: Somogyhárságy Rózsahegyén (ami valójában egy szőlőhegy) tíz egymás mellett fekvő szőlő-pince-présház ingatlant vásároltak meg és kezdtek el felújítani, illetve a kapcsolódó 2 hektáros, 2-3 évtizede alig művelt dűlőket rendbe tenni. Elsőként a terület déli részén elhelyezkedő présház került sorra, azt Stüble Présház néven tavaly márciusban meg is nyitották a vendégek előtt (ők maguk leköltöztek a faluba), majd három hónap múlva megnyitották a Stüble Kabin vendégházukat, amely egy érintetlen zselici völgyre néz. „Mellékesen” kertet építettek, bioveteményeseket hoztak létre, megmentették a területen található gyümölcsöst és a szőlőket.

De mi az a Stüble? Sváb vidéken járunk, Stüble szobácskát, családias vendéglátóhelyet jelent. „A névvel arra kívántunk utalni, hogy magunknak, majd vendégeinknek egy apró, mégis otthonos és hangulatos lakot szeretnénk létrehozni, másrészt szerettük volna hangsúlyozni a falu, a szőlőhegy és az ott található épületek német gyökereit” – magyarázzák együtt, de nem egymás szavába vágva, inkább harmonikus összhangban:

Oké, de mi az a Zselic?

A világvége… Attila szerint tíz megkérdezett közül nyolc nem tudja, hogy merre fekszik ez a tájegység, és a maradék kettőből is csak egy tesz kísérletet arra, hogy leírja. Pedig érdemes utánanézni: meseszép vidék, és a Balatontól, Pécstől és az autópályától sincs igazán messze, ugyanakkor gyakorlatilag érintetlen. Órákig lehet sétálni a dimbes-dombos szelíd tájon anélkül, hogy bárki szembe jönne – kivéve néhány őzikét –, se autó, se stressz, de még egy, a táj harmóniáját elrontó villanyoszlop sem töri meg a varázst. Attila így emlékszik az első találkozására a vidékkel: „bár még soha nem jártam errefelé, a közeli kilátóból végigpillantva a tájon úgy éreztem, hazaértem. A Rózsahegy mindkét oldalán egy-egy völgy húzódik, a párhuzamos dombokat erdősávokkal tarkított szántók borítják. Halvány és markánsabb zöld foltok váltakoznak, a látványt pedig nem zavarja semmilyen, emberi kéz által létrehozott tárgy.”

Egy kicsit jobban marketingelt országban a Zselic olyan „menő” hely lenne, mint mondjuk Toszkána. De talán nem is baj, hogy nem szedik szét a turisták. Viki és Attila missziójuknak tekintik, hogy nemcsak a saját Stüble vendégházaikat, hanem magát a környéket is feltegyék a turisztikai térképre, de abban a formájában, amilyen most: ez itt az a hely, ahol nem lehet elugrani a közeli plázába egy új cipőért, itt egymással kell foglalkozni. A Zselic a legjobb stresszoldó – a gyógyszerek vagy az alkohol mellékhatása nélkül –, világvége abban az értelemben, hogy ez a hely a tömegturizmus ellentéte. Viki egyik legjobb élménye a vendégekkel kapcsolatban az, amikor fejben „összehasonlítja” ugyanannak a vendégnek az arcát érkezéskor és távozáskor: „túlzás nélkül mondhatom, kicserélődnek”

A magas vendégszám és a facebookon olvasható elragadtatott köszönő sorok mögött persze rengeteg munka, és a pár minőség iránti elkötelezettsége is ott van: a Stüblében nincsenek belsőépítészeti melléfogások, kivitelezési hibák, mert Viki és Attila hite szerint az ember csak akkor tud igazán kikapcsolódni, ha a részletek – legyenek bármilyen aprók is – a helyükön vannak. Ugyanez a gondosság köszön vissza minden munkájukban: olyan, ökológiai szempontból is fenntartható lakóhelyet teremtettek, amely természetközeli és takarékosan bánik az erőforrásokkal.

A kivitelezés, felújítás során végig környezettudatos módon jártak el; a Loft apartman minimális területen kínál maximális kényelmet egy akár négytagú családnak, a víz újrahasznosításával, megújuló energiaforrásokkal és sok, a helykihasználást javító hasznos ötlettel.

Boldogan élnek…

Onnan indultunk, hogy mindketten vágytak a föld közelségére, a saját termés örömére. Nos, ez az álom is megvalósult: 2021-ben és 2022-ben már maguk szüreteltek, mind a gyümölcsösben, mind a feltámasztott szőlőlugasokban, ennek eredményeit családtagjaik és vendégeik is élvezik helyi lekvárok, chutney-k, fehér és rozé borok, szőlő- és törkölypálinka, valamint verjus formájában. (Nevetve mesélik, hogy miután túlélték a peronoszpórát, az újbornak ananászíze lett, ez a jó értelemben vett amatőrizmus hozadéka.)

Apropó vendégek: említettük, hogy Viki és Attila családja, gyermekeik és barátaik kissé értetlenül fogadták terveiket 2020 végén, ám elszántságukat, majd sikereiket látva mindenki örömmel nyugtázta nagy váltásukat. Azóta a szüleik, és a gyermekeik is rendszeresen megfordulnak a Zselicben és a Stüblében.

„Igen, boldogok vagyunk” – mondják meggyőzően, mosollyal az arcukon. Úgy vélik, hogy egy hasonló projekt vagy nagyon összekovácsol egy párt, vagy végérvényesen és menthetetlenül elválaszt. Nincs kétség: Viki és Attila az előbbiek közé tartoznak.