Az újrakezdés folytatása, írhatjuk, hiszen hét évvel ezelőtt már bemutattuk Sándor Mónikát a La femme magazin különszámában, aki 2014-ben, 51 éves korában változtatott addigi életén, és felépítette lovardáját, a Cavallo Lovasudvart a Fejér megyei Csabdi Vasztélypusztán.

Fotó: Oroszvári-Szabó Péter

Már kisgyermekkorában vonzódott a lovakhoz, először négyévesen szeretett volna egyet venni magának. Kamaszkorában hétvégente képes volt 120 kilométert vonatozni a lovaglás kedvéért, és nemcsak mondta, de komolyan is gondolta, hogy ha az érettségit követően nem veszik fel főiskolára, elmegy lovásznak. Szülei legnagyobb megkönnyebbülésére felvették a tanárképző főiskolára…

Aztán messzire került a lovaktól. A fővárosban kezdett tanítani, majd öt éven át külföldön vállalt munkát. Hazatérve tolmács lett egy nagykereskedelmi cégnél, később értékesítéssel is foglalkozott. Majd férjhez ment, megszületett kisfia, akivel együtt élesztette fel gyermekkori szenvedélyét: felkerestek egy lovardát, és ettől kezdve már nem volt megállás. Lovat, majd lovakat vásárolt, s elvégezte a Testnevelési Egyetem lovaskultúra-oktató szakát. Éppen 50 éves volt, amikor megszerezte második diplomáját.

Egy nő a férfiak uralta világban

Hogy miként valósult meg lovardája, mennyi munkával és élménnyel járt együtt kialakítása, arról 2016-ban olvashattunk. De hogy mennyi további gonddal és örömmel járt az elmúlt csaknem egy évtized, arról Mónika most számol be.

A Cavallo Lovasudvar létrehozása valóságos újrakezdést jelentett, folyamatos tanulással és sok-sok tapasztalattal, új emberi kapcsolatokkal. Mónika nem gondolta volna, hogy nagyon nehéz jó lovászt találni, így kénytelen volt megtanulni minden munkafázist. „Két diplomával kiválóan tudok boxot, karámot, beállót kitrágyázni és bealmolni. Traktort vezetek, billenős utánfutót kezelek. Pályát boronálok, széna-, szalmabálát hozok-viszek, és képes vagyok szénahálót is tömni.” Közben minden munkafolyamatot racionalizált, hogy a lovarda kevés emberrel is magas színvonalon tudjon működni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az állattartásnál nincs hétvége és ünnepnap…

Mindennap valami újat tanul

Minden lovardában örök kérdés: hány ló az ideális? Mennyi a kevés és mennyi a sok? Mónika úgy ítéli meg, három éve végre sikerült a megfelelő létszámot beállítani. „Szinte minden évben születik nálunk csikó, ami nagyon nagy élmény, a csikók nevelése pedig lélekemelő feladat – mondja lelkesen. – A létszám felét idős, nyugdíjas életüket boldog legeléssel töltő lovak alkotják. Jelenleg hat saját lovam van. Felnőtt lovaim tréningekben is kiválóan közreműködnek, hároméves csikómat pedig most készítem fel a lovaglásra.”

Mindehhez hozzáteszi: igazi kikapcsolódás velük az együttműködés. Közöttük minden egyes nap fel kell vállalni a hiteles vezető szerepét, cserébe állatai mindennap valami újra tanítják. „Lovaim nagyban segítik személyiségem fejlődését.”

Fotó: Oroszvári-Szabó Péter

Mónikát mindenben támogatja családja: férje és fia. 2017-ben kiköltöztek a lovarda mellé épített családi házukba, hiszen, mint mondja: „egy lovardát nem lehet „home office-ban csinálni”.

Más a világ itt, a dombtetőn

Amióta nem találkoztunk, területüket tíz hektárról 12,5 hektárra bővítették, több száz fát, bokrot ültettek, és aszfaltút vezet fel a Cavallo Lovasudvarhoz. A korábban nekünk felvázolt tervek egy részét sikerült megvalósítania, másik részéről le kellett mondania, miközben váratlan lehetőségek is adódtak. Nem épült meg a panzió. A Covid, az elszálló építőanyag-árak felülírták az elképzeléseit. Ellenben a lovarda emeletén 50 négyzetméteres modern, jól felszerelt tréningtermet alakított ki, valamint tíz személynek szállást is tud adni. A lovarda földszintjén már a kezdetek óta egy nagy konyha-társalgó, kint pedig egy fedett grillező-bográcsozó várja a főzni vágyókat.

Sikerrel beindultak a ló asszisztálta tréningek cégeknek és magánembereknek.

Fontosnak tartja a színvonalas és példamutató lovas munkát, ezért magas szinten képzett edző–kiképző foglalkozik csikók és lovak, lovasok képzésével, edzőtáborok és versenyek szervezésével. Tervben vannak ismeretterjesztő előadások és tematikus napok szervezése is (ilyen lehet a „csikók napja”).

Az évek során divat- és reklámfilmforgatásnak, kaszkadőrképzésnek és színészek lovas képzésének is helyett adott a lovasudvar. A mai napig Mónika tanítja a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem lovaskultúra-szakos hallgatóinak a „Lovas létesítményvezetés és gazdálkodás” tantárgyat.

Tréningközpont – a legújabb projekt

Mónika azt vallja: csak úgy lehet valamit jól csinálni, ha lehetőségünk van messzebbről rálátni az életünkre, átgondolni dolgainkat. Ezért pár éve, tavasszal és ősszel, egyedül megy el egy-egy nyolc–kilenc napos túrára. A maga ritmusában gyalogol napi 18–24 kilométert, például a magyar El Camino útvonalán.

A szellemi munka és a tanulás azonban már nagyon hiányzik életéből, ezért ősztől három éven át a Személyiségfejlesztő Akadémia tanulója lesz. „Már alig várom, és biztos vagyok abban, hogy azt ott tanultakat jól fogom tudni hasznosítani a tréningközpont munkájában is.”

Mert itt van a legújabb projekt, a Tréningközpont munkájának elindítása, ahol magánembereknek és vállalkozó szellemű, megújulást kereső cégeknek nagy tapasztalatú szakemberekkel innovatív önismereti programokat állítottak össze. A ló asszisztálta tréning (egyéni és csoportos magánembereknek, vezetőfejlesztés és csapatépítés cégeknek) mellett családállítás, szervezetállítás, jóga, coaching, well-being, táplálkozási tanácsadás és az asztrológia is helyet kapott. A programokra jelentkezőknek nemcsak kikapcsolódást nyújthat a fantasztikus környezetű lovasudvar, hanem komoly segítséget is mindennapi gondjaik megoldásában. „Tréningközpontunkhoz szorosan fog kapcsolódni egy alapítvány tevékenysége is, amelyben lovainkkal segítünk a mentális egészség megőrzésében.”