Foglalkozott Nagy Valéria például közvélemény-kutatással is, sikereket ért el egy time-sharing ügynökségnél, továbbá egy pályázatírással foglalkozó cégnél, de – úgy fogalmaz – egy idő után elege lett az emberekből, a jövés-menésből, a nyüzsgésből.

Vissza a természetbe!

Vidéki lányként nevelkedett, visszavágyott a természetbe. Úgy döntött, hogy felvirágoztat egy dánszentmiklósi tanyát…, illetve nem is annyira a tanya a lényeg, hanem a hozzá tartozó 3500 négyzetméteres telek.

„Csend, nyugalom, békesség, fák, madarak, virágok vesznek körül, teljesen újjá születtem itt. Eleinte a magam örömére, kedvtelésből kezdtem el zöldségekkel, gyümölcsökkel foglalkozni, de aztán sok lett a termés, valamit kezdeni kellett vele” – mesél Nagy Valéria a kezdetekről olyan magától értetődő természetességgel, hogy az ember hajlamos azt gondolni, erre bárki képes, de mint látni fogjuk, a sikerhez rengeteg türelem, munka és elszántság kell.

Kézműves élelmiszerfeldolgozó tanfolyamot végzett, levizsgázott és sokat kísérletezett. Ha nem sikerült valami, újra kezdte. Az első paradicsomokat szétégette az erős UV sugárzás, de rájött, hogy miként lehet elkerülni a bajt, ma már 15 fajta paprika, paradicsom, krumpli, levendula mellett 5 fajta szilva, körte, őszi- és sárgabarack, három különböző meggy, szőlő, málna, szeder, birs, cseresznye, dió és alma is megterem nála. Ahogy fogalmaz: a házi termés az igazi.

Összesen negyvenhét gyümölcsfát ültetett, lassan árnyékot adnak. Még nem mind fordult termőre, de Valéria igazi jó gazdaként minden egyes fáról, növényről, levendulasorról tudja, hogy mennyit fejlődött, mire van szüksége. Pedig a talaj rossz adottságú, öntözéssel, komposztálással, marhatrágyával, vegyszermentes kezeléssel javítja. A kártevők ellen természetes módszerekkel, például a csalánleveléből készült permettel védekezik.

Valéria hisz az egészséges életmódban, aminek az alapja a vegyszermentesen előállított élelmiszer.

Gyerekkori emlékek

Valéria egy szép napon elhatározta, hogy kipróbálja, tud-e minőségi fűszerpaprikát termelni. Kiderült, hogy nem is akármilyen lett a termés. Olyannyira, hogy az ebből készült paprikakrémet, gulyáskrémet, zakuszkát, piros aranyat minden különösebb hírverés nélkül elvitték a barátok, ismerősök. „Előjöttek a gyerekkori emlékek, és sokat segítettek az ismerős gazdák. A régi életemből jól jött az, ami egyébként is jellemző rám: szívesen beszélgetek emberekkel, jó vagyok a kapcsolatteremtésben, mindenkivel megtalálom a hangot” – válaszolja arra a kérdésre, hogy kitől kér tanácsot, de a munka javát egyedül végzi.

Amikor a júliusi rekordkánikulában sokakat a hőguta kerülgetett, Valéria hajnali háromkor már ment ki az ültetvényére, hogy mire berobban a rekkenő hőség, már be tudjon menni egy kicsit sziesztázni. Esténként szokott utánaolvasni, hogy miként tudná feldolgozott formában értékesíteni a megtermelt növényeket. Több földet nem szeretne magának, azt mondja, hogy azt már kényszerként élné meg, de keresi a módját, hogy könnyebben végezhesse el a munkát, illetve olyasmit tudjon előállítani, ami szállítható és tovább eltartható. A levendulaszörpjét például mindenki dicséri. Ez adta az ötletet a következő lépéshez: jövőre egy olyan kisüzemet tervez megvalósítani, ahol lepárlással olajat tud készíteni a levendulából.

Valéria 60 éves elmúlt, amikor belevágott a gazdálkodásba, de nagyon határozottan állítja, hogy nem hiányzik a régi élete.

Munka és kikapcsolódás

Azok a fák persze a gyerekeinek, unokáinak hozzák majd a termésük javát. Valériának a férje alkalmanként besegít, és minden jel arra mutat, hogy a most gyesen lévő lányának is tetszik ez a világ, lehet, hogy egyszer átveszi a kis birtokot. Próbálgatja a szárnyait, a babázás mellett nagyon finom savanyúságokat készít.

„Hogy mit üzenek az olvasóknak? Merjenek belevágni új dolgokba! Én megtaláltam a világomat, szeretem ezt az életformát, energiát kapok tőle. Mindennap másfél-két órát kell locsolnom, de egyáltalán nem bánom. Nekem ez munka és kikapcsolódás egyben, nem is tudom igazán megfogalmazni. Egyszerűen élvezem. Amikor véget ér a tél, az első tavaszi napsütés már a szabadban talál. Alig várom, hogy éledjen a természet, aminek nap mint nap én is a részese lehetek. Mi a boldogság, ha nem ez!?”