Hímzett Igricek – van-e olyan gyermek az országban, aki ne ismerné ennek az együttesnek a nevét? Bizonyára van, de a csapat két lelkes tagja, Martinka Krisztina és férje, János folyamatosan járják műsorukkal és bőröndjükkel az országot: már sok-sok iskolában, óvodában, művelődési házban, gyerektáborban, utcazene-fesztiválon és más rendezvényen léptek fel, és a kicsik rendre örömmel fogadták őket.

Nem akármilyen az a bőrönd: ha kinyitjuk, hímzett, interaktív mesefigurák találhatók benne, festett hátlapja pedig a mesék hátteréül szolgál. Krisztina még a pandémia alatt írt négy mesét, azt adják elő közösen. János mandolinon szolgáltatja az aláfestő zenét. Mivel nincs gyermekük, a meséket először barátoknak, ismerősöknek küldték el, s a visszajelzések alapján finomítottak a történeteken.

Nem ezek az első meséi, ám történetével érdemes élet- és újrakezdés-sorrendben haladni.

Megjárta a ranglétrát

Első tapasztalatait gyerekek között 1982-től, érettségijét követően szerezte. Egy általános iskolában lett képesítés nélküli napközis nevelő. Három év elteltével azonban gyökeresen megváltozott az élete. Egy családi ismeretség nyomán a Magyar Televízió külpolitikai főosztályának főgyártásvezetője próbaidőre dolgozni hívta a „királyi televízióba”. Ott ragadt, húsz esztendőnyi munka lett belőle.

Olyan ismert személyiségekkel dolgozott együtt, mint Baló György, Benda László, Chrudinák Alajos, Árkus József. Ám ahogy visszaemlékezik, a kilencvenes évektől megváltozott a televíziózás, mind házon kívül, mind házon belül. Műsorok, vezetők jöttek és mentek, alkotói csapatok estek szét, így megváltás volt, amikor férjével úgy döntöttek, elköltöznek párja gyerekkori otthonába, Erdélybe.

Zöldségzenekar

Újabb újrakezdés következett. Kitalált és alapított egy kultúrával foglalkozó egyesületet, ez lett az E.R.Sz.I. (Erdélyi Rendezvényszervező Iroda), mellyel férjével életre keltették Romániában az utcazene-fesztivált, máig nagy siker Sepsiszentgyörgyön. Számos gyerekfoglalkozást szervezett, melyek költségeit sikeres pályázatok révén teremtette elő. Megalapította első együttesét, zöldségzenekarát, a Minestrone Bandet. A máig létező csapat különlegessége, hogy valamennyi hangszere zöldségből áll (melyek jellemzően ütős hangszerek), s gyerekdalokat „zöldségesítenek”. És az erdélyi évek egyik szép szellemi terméke a Zsili mesél című mesekönyv.

Kapunk egy jó tanácsot: „Mindenkinek megvan az erőssége, azt kell előtérbe helyezni, akár ötven év fölött is, ami szellemi frissességet is ad.”

Gyermekeknek örömöt

Amikor néhány évvel ezelőtt családi okok miatt férjével visszaköltöztek Budapestre, újabb kényszerű váltás következett. Elvégzett egy eladói–boltvezetői tanfolyamot, majd a kereskedelemben helyezkedett el: három éven át dolgozott pékségben, cukrászdában. De nem találta a helyét. Ezért aztán újra körbenézett a foglalkozások között, és rátalált egy kutyakozmetikusi tanfolyamra, sikeres vizsgát tett, s máig örömmel végzi ezt a munkát is.

Emellett szellemi frissességet, remek kikapcsolódást jelent a Hímzett Igricek is, mert boldogság gyermekeknek örömöt adni. De az is igaz, hogy abból megélni nem lehet. Rendezvényszervezésből sem, azt szintén nem adta fel a Martinka-házaspár, sem Magyarországon, sem Erdélyben. Jánosnak még saját zenekara is van, mellyel Nyugat-Európát járja. Autentikus ír zenét játszik a 2011-ben alakult Selfish Murphy együttessel, melynek nevét jobban ismerik Olaszországban, Németországban és Svájcban, mint Magyarországon.

Millióan nézték

Hogy mit hoz a jövő? Krisztina szívesen írna egy könyvet izgalmas televíziós korszakából. Nem mindennapi emlékei vannak arról, hogy születtek az ország legnépszerűbb műsorai, például a közéleti kérdésekkel foglalkozó Ablak, mely péntek délután egymillió embert is a képernyők elé vonzott, milyen volt együtt dolgozni Déri Jánossal, Feledy Péterrel vagy Bálint gazdával. De ma már az emberek nemigen olvasnak – panaszkodik, bár az a generáció, amely a nyolcvanas években azokat a legendás műsorokat nézte, melyekben ő is tevékeny részt vállalt, talán még kezébe venne egy erről szóló könyvet. Meg is írná, ha találna rá könyvkiadót.

Könyv helyett azonban inkább újabb meséken gondolkodik. Egy már el is készült, egy a fejében van, mint mondja, már csak papírra kell vetni.

Jól érzi magát a bőrében ötven fölött: meseíró, előadó, rendezvényszervező, kutyakozmetikus egy személyben. A sokféle tevékenység pedig jól kiegészíti egymást. De lesz-e még következő? Erre így felel: „Érzem, hogy nagy kreativitás lakozik bennem: az embert az hajtja előre, hogy alkosson. Hogy mindig kitaláljon valami újat. Ez engem nagyon motivál.”