Messziről hozhatta képességeit Sebestyén Diána, hiszen családi gyökereit az Andrássy-ágon egészen a krasznahorkai vár falán látható festményen megörökített Petronelláig vezeti vissza. A „kékvérűségből” annyi biztosan maradt, hogy nem szeret korán kelni... Igaz, bokáig érő sárban taposni sem szeret, sem ötfokos vízben járni, vagy esőben nekifutni az emelkedőnek. Mégis, egy különleges sportág különleges képviselőjeként mindezt újra meg újra vállalja. Miközben azt vallja: lelkileg és fizikailag soha nem érezte ennyire egyensúlyban magát.

Kiútkeresés

Története akkor kezdődött, amikor kisebbik fia elhívta egy Spartan versenyre. Nemcsak nézőnek, hanem sportoló társnak is. „Anyukám, te ezt meg tudod csinálni!” – mondta a fiú. A hat gyerek közül az egyik, ugyanis már ennyi gyereke volt, mi több: 50 évesen már három unoka nagymamájának is mondhatta magát.

Az is lehet, hogy a történet még korábban kezdődött, akkor, amikor öt gyerekkel kilépett a visszahúzó családi kötelékből. Ezzel szakított az elődök hagyományaival: a család asszonysorsaiban nem volt példa az önálló újrakezdésre. Onnan számolja második életének indulását, amikor ott állt egyedül, öt gyerekkel, állás nélkül, lakás nélkül, albérletet keresve... Aztán a harmadik sorsfordulót, amikor – immár hat gyerekkel – az újabb kapcsolatból is kikerülve megint az önállóságot választotta. Ebben a kiútkeresésben érte a fia hívása.

Új életrend

A Spartan Race elnevezésű, akadályok sorozatából álló verseny nehézsége sokakat eltántorított volna. De fia bíztatására Diána nekifogott a kemény edzéseknek. Az első futásoktól, az alkalmatlan cipőtől ínhüvelygyulladása lett. A húzódzkodás egyáltalán nem ment, s elsőre egyetlen fekvőtámaszra sem volt képes... De nem adta fel, ott edzett, ahol tudott: munka közben – cigiszünet helyett – tíz fekvőtámaszt végzett vagy otthon a szemöldökfába kapaszkodva húzódzkodott, s az unokák felügyelete mellett is elvégezte a magára kiszabott napi penzumot. A megoldatlan problémák helyét átvette az edzések, versenyek megszabta új életrend.

Aztán jött az első verseny élménye, amikor úgy érezte, szinte átröpül az akadályokon... Időközben az OCR nevű, terep-akadályfutásnál kötött ki, sportolás közben bővítve élettapasztalatait. Például, hogy az akadályokat nemcsak a pályán, hanem a való életben is könnyebb átvinni akkor, ha az ember lendületből indul neki.

Balinéz boldogság

Sebestyén Diána Balin szerezte megújuló életének döntő élményét, ahova kint élő nagyobbik fia meglátogatására utazott. Nem csupán azért, mert a szigeten meg kellett tanulnia motorozni, s mert itt hagyta el végleg a dohányzást, hanem mert teljesen megújulva tért haza az útról. A helybeliek életéből tapasztalhatta a balinéz hitvallás boldogságértelmezését, amelynek a három alappillére (Tri–Hita–Karana) az ember-ember, az ember-természet és az ember-Isten közötti egyensúly. Azt a felénk már régen eltemetett szemléletet, hogy az igazi homo sapiens a szükségletei szerint él, nem szolgáltatja ki magát a munkának, és nem halmoz fel fölösleget.

A helyi szertartások élménye: az arcmosás a forrásokban, az ivás a szent vízből, s az alámerülés – amelynek révén megtisztulhatunk a testet ért negatív hatásoktól illetve kigyógyulhatunk a betegségekből – tovább erősítette meditációs képességét. Akár egy félórás elmélyüléssel képes teljesen felfrissülni, s egy-egy lelki találkozáson már bátrabban mer szembenézni a „belső gyermekkel” – egykori önmagával...

Minden befektetett energia visszajön

Hat gyermeke közül az ötödik, Emma, Down-szindrómával született. A kezdetben enyhe fokúnak ítélt, ám utóbb mégiscsak súlyosnak bizonyuló kromoszóma-eltérés által meghatározott sors is az anya bátor újrakezdésének egyik fő mozgatója lett. Sebestyén Diána ma a Down Alapítvány programkoordinátora: pályázatokat ír, szakmai programokat, táborokat tervez és vezet, s a Fotóterápiás művészeti műhelyben barátnőjével, Bege Nórával együtt művészeti foglalkozásokat tart értelmi fogyatékos embereknek és gyerekeknek.

Emma lánya pedig magától értetődő természetességgel részt is vesz a hasonló gyerekek számára kíírt próbákon. Mindemellett Diána könyvet is ír: Adventi mesenaptár címmel megjelent művét legkisebb lányának, Mirának esténként mesélt történetekből állította össze. A készülőben lévő Füge naplója Emma kutyájának szemével láttatja a világot.

A sportoló anya-nagymama azt vallja: minden eddigi közül a mostani a legboldogabb élete. Ezért szeretné ösztönözni barátait, ismerőseit is a mozgásra. Nem fogadja el azt a gyakori választ, hogy „nincs időm”. Szerinte, ha ki-ki csak egy fél órával kevesebbet töltene a kütyüje előtt, máris jutna ideje a mozgásra. Nem mindegy, mire szánunk energiát! Az a jó, ha megszabadulunk attól, ami csak viszi az erőnket, s felváltjuk valami olyan tevékenységgel, ami visszahoz belőle, gyakran többszörösen is. Aki pedig egyszer is belekóstol a test edzéséből fakadó adrenalinszint-emelkedésbe, többé abba sem tudja hagyni a sportot.