Bátor Újrakezdők

Női minőség és családi harmónia
Nehéz egy-két szóval meghatározni, hogy Fülöp Hajnalka pontosan mivel is foglalkozik. Egy biztos: nyitott, érdeklődő és szabad szellem, nem lehet és nem is kell kategorizálni.

„A 18 éves, legifjabb fiam is azt szokta kérdezni, hogy akkor most mit is mondjon a barátainak, amikor arról kérdezik, mivel foglalkozom… A válaszom: digitális andragógus, vagyis felnőttképzéssel foglalkozó szakember vagyok, aki mentorál, tréningeket tart, embereknek segít előre jutni az életükben, legyen az karrier, álláskeresés vagy digitális biztonság. Ezt a munkát végzem a főállásomban és a vállalkozásom keretei között is, de ott ezt megkoronázza a gyerekek oktatása is” – mesél magáról, hozzátéve, hogy a képzeletbeli névjegykártyájára mindez persze nem fér ki. Azon ez áll: mentor és tréner.

A TEDxMetu színpadán 2020-ban (Fotó: Benkő M. Fanni)

A digitális világban fő célja a szülők és a gyerekek, családok digitális egyensúlyának segítése, hisz öt gyermek anyjaként a szülői szerepben van a legnagyobb gyakorlata. Mivel gyermekei már fiatal felnőttek, és az egyik lányának már egyéves kisbabája is van, szerető családja biztonságából most már vissza tud tekinteni a gyereknevelés kihívásaira.

Öt gyerek – öt szakma

Hajnalka főállásban munkavállalási tanácsadóként egy civil szervezet munkatársa, álláskeresőknek segít; a funkcionális analfabétától a többdiplomás karrierváltóig mindenki kaphat tanácsot, és természetesen ebben a szerepkörében is használja, illetve tanítja a digitális készségeket és írástudást.

„Egész életemben igyekeztem megtalálni a munka–magánélet egyensúlyt. Akkor szereztem meg a diplomám, amikor a gyerekeim felnőttek, a legkisebb akkor volt hetedikes. Öt gyerek, öt szakma. Mindig tanultam valamit, hogy jobban tudjak alkalmazkodni: szakápoló, újságíró, számítástechnikai szakmák, felnőttképző... Dolgoztam nővérként állandó éjszakásként, részmunkaidőben és később projektekben rugalmas munkaidőben. Most is tanulok, persze. Jelenleg a mesterséges intelligenciával kapcsolatos dolgokat, autodidakta módon. A digitális átalakulásban egy folyamat közepén vagyunk. Meg vagyok győződve arról, hogy a mesterséges intelligencia (AI) át fogja rendezni a mindennapjainkat, amihez lehet és kell is alkalmazkodni. Hogy egy személyes példát mondjak: az AI alapú digitális asszisztenseknek egyre több feladatot adok át, legyen az levélírás, ügyintézés, videók összegzése, prezentációkészítés, képgenerálás, ezekkel időt, pénzt, energiát takarítok meg, amit a gyerekekkel, mozgással, a szabadban tölthetek, vagy ügyfelekre, az emberi kapcsolataim és tudásom fejlesztésére tudok fordítani” – mond példát arra, hogy miként segítheti a technológiai fejlődés a jóllét növelését.


Hajnalka 1998 óta gyűjti az internettel kapcsolatos tapasztalatot, tudást, az első netes felfedezéseit bő huszonöt éve még a betárcsázós, modemes korszakban kezdte. Mire az első kamasz gyerekei a 2000-es években elkezdték használni a világhálót, már képben volt, és az iwiwet, az első közösségi oldalt már közösen fedezték fel. „Akkor debütált pl. a Youtube, később a Facebook, érdekes volt megélni a berobbanását. Izgalmas felfedezés volt látni a kamaszok és az internet párhuzamos fejlődését. Annyiban voltam más, mint a legtöbb szülő, hogy engem a világháló mögötti technológia is nagyon érdekelt, szerettem tudni, hogy „egy eszköz, ami gondolkodik, hol tartja az eszét?”

„Szóval ezért végeztem a gyerekek mellett, a családom segítségével informatikai képzéseket – ECDL, rendszerinformatika –, konferenciákra jártam, szakemberekkel ismerkedtem, faltam a tudást. Tudni akartam, mi történik azt követően, hogy lenyomom az entert. Akkoriban oktatással foglalkozó újságíróként is aktív voltam, ezt a sok tudást meg is osztottam, innen jött a felnőttképzés. A lelkes érdeklődés, a kíváncsiság az alaptulajdonságom és a mai napig az is maradt.”

Amikor a Covid „ránk rúgta az ajtót”

Hajnalka a 30-as éveinek elején járt, amikor látta, hogy „nyílik az olló”, a rohamsebességgel teret hódító mobilinternet és az okostelefonok világa megváltoztatja az életünket. Tanúja volt, ahogy a szédítő sebességgel zajló változásokat a szülők éppúgy sokszor nehezen tudták lekövetni, mint ahogyan az oktatási rendszer is. És – ugorjunk az időben – ha ez nem lett volna elég, megérkezett a járvány is. Amikor a Covid „ránk rúgta az ajtót”, még nem tudtuk, hogy az egész társadalomra markáns hatást gyakorol majd, és egy teljes nemzedéknek épül be a kollektív tudatába.

Azt, hogy az oktatást fenekestül fordítja fel, Hajnalka saját bőrén is megtapasztalta. „Az oktatási rendszer irányítói sokáig azt kommunikálták, hogy a pandémia ellenére minden megy a maga útján. Én viszont március 12-e körül úgy döntöttem, hogy a hetedikes, akkor legifjabb gyerekemet nem engedem hétfőtől iskolába. Majd tanul itthon, online... De hogy? Létrehoztam egy, az online otthon oktatás lehetőségeivel foglalkozó Facebook-csoportot, hogy remek, általam tisztelt innovatív pedagógus kollégáimmal tanácsot tudjunk adni egymásnak, megosszuk a tapasztalatainkat.

Pillanatokon belül lett kétezer tagunk, de ez nekem még szinte „családias”, kezelhető méretet jelentett. Ez volt csütörtökön. Péntek este bejelentették, hogy hétfőtől online oktatásra áll át az ország. Bumm…! Elkezdtek özönleni a tagok a csoportba. Hétfőn 53 ezer, szerdán már 87 ezer ember volt a csoportomban, egy Szombathely méretű tömeg. De én nem kvázi „polgármester” akartam lenni, hanem anyukaként a hetedikes fiamnak és szülőtársaimnak akartam segíteni. Meghökkentett...Tapintani lehetett a feszültséget, szülők, pedagógusok és szakemberek között, kihívás volt a javából.”

„Végül jól jöttem ki a szokatlan helyzetből; szerveztem egy admin csapatot, együtt vittük a vezetést, kerestem a kapcsolatot szakemberekkel, készítettem egy kutatást is ebből, amiből írtam egy szakdolgozatot a felnőttek informális tanulásáról, majd diplomát szereztem andragógusként. A hirtelen jött drámai fordulatot a csapattal sikerült mederbe terelni” – mesél arról, hogy milyen erős „inspirációt” kapott arra vonatkozóan, hogy mivel is kellene foglalkoznia.


Kütyüjogsi, a program

„Természetesen” nem nyolc órában dolgozik, hiszen a főállás mellett a saját „start-upja”, a Kütyüjogsi-program keretei között is oktatja, segíti a digitális világban, a nevelésben elakadó, kihívásokkal szembesülő szülőket úgy, hogy közben folyamatosan figyeli a változó igényeket, a célcsoportja vágyait. Gyakorló szülőként – a legifjabb gyereke még középiskolás – jól ismeri a szülők gondolkodásmódját, empatizál velük, tudja és érzi, hogy a digitális korszakban felnövő generációk más problémákkal küzdenek; sok esetben olyanokkal, amelyek néhány éve még nem is léteztek.

A World Robot Olimpia (WRO) önkéntes bírájaként, Horváth Ádám digitális pedagógiai szakértővel (Fotó: Ákos Péter, 2024)

„A Kütyüjogsi abból indul ki, hogy a digitális világ egy óriási térképként is elképzelhető, amin el kell igazodnunk. A különböző appok, felületek, vonzó és sokszor vonzó de veszélyes elemek közötti »közlekedési szabályaihoz« és sokszor trükkös megoldásaihoz képességek szükségesek és önismeret, ezt nyújtja a Kütyüjogsi program. A fő cél a biztonság, amit élményszerű tanulással érünk el. A vállalkozásom másik fontos része a gyerekek digitális kultúrára oktatása, ezért nyári táborokban, játékos élményprogramok keretében és egy magániskolában digitáliskultúra-oktatóként is tanítom őket például programozni, videókat készíteni, digitálisan biztonságban lenni. Hívnak civil- és közművelődési szervezetek, könyvtárak, iskolák, konferenciaszervezők. Sokan ismernek újságírói életemből, rendszeresen posztolok, és persze tudatosan alakítom a digitális lábnyomomat olyan platformok segítségével, mint a Kütyüjogsi – tudatos digitális szülő program oldalam a Facebookon” – említi azzal kapcsolatban, hogy a sokak által veszélyként definiált digitális kor számtalan lehetőséget is rejt magában.

Friss információk első kézből

Hajnalka azon méri a tréningjei sikerességét, hogy pozitív visszajelzéseket kap (például: megnyugtató, inspiráló volt), vagy hogy visszahívják; szerinte ez azért történik, mert meg vannak vele elégedve. Elismeri, hogy egy tréning hatására a nevelési szokások nem változnak meg egyik pillanatról a másikra, nem kerül az univerzális megoldókulcs az ember kezébe, de egy jól felépített kurzus új nézőpontot, perspektívákat mutat, amellett, hogy érzékenyít és rávilágít egy már nem működő rutin elavultságára.

„Mivel tanítok és szülő is vagyok, hitelesen tudok beszélni arról, hogy az Alfa- és Z-generációs gyerekek miként élik meg a folyamatos változást, a digitális kor hullámait. Ennek el-, illetve befogadása már csak azért is rugalmasságot követel a szülők részéről, mert még egyazon családon belül sincsenek univerzális receptek. Ami az egyik gyereknél beválik, az a másiknál lehet, hogy teljesen hatástalan. Mára már van annyi tudásom, hogy sok olyan eszközt tudok mutatni, amitől a szülő-gyerek kapcsolat kiegyensúlyozottabb lehet.”


Hajnalka a gyerekektől sokszor első kézből értesül arról, hogy mi foglalkoztatja őket, ismeri a gondolkodásukat, milyen videójátékokat játszanak, kiket követnek, mitől félnek, minek örülnek, mire van szükségük. Neki is örömet okoz, ha látja, hogy a szülők felszabadulnak a tréningek, előadások során. „Egyrészt megnyugtatóan hat rájuk az információs csomag, amit kapnak tőlem, másrészt a digitális családi kalandokról szóló történeteken sokszor nevetnek, a megoldásokat látva pedig ellazulnak. Önmagában már ez utóbbi is komoly érték, hiszen a nevelés egy sor szorongató helyzettel is együtt jár. Egy kicsit mindig meghatódom, amikor látom, hogy a szülők felszabadulnak, megnyugodnak, a gyerekek pedig bent akarnak maradni az órán, nem akarnak hazamenni a táborból.”

Egy gyerekprogramos kitelepülésen
„A dolgok fejben dőlnek el.., vagy épp a fejünkre nőnek..?”

Hajnalka ezen a nyomvonalon szeretne maradni a jövőben: arra a kérdésre, hogy mivel szeretne foglalkozni, mondjuk öt vagy tíz év múlva, azt válaszolja, hogy a Kütyüjogsi programot videókkal, online tananyagokkal, mesterséges intelligenciára alapozott megoldásokkal akarja fejleszteni. Így több ideje marad arra, amiben igazán elemében érzi magát: személyes tréningekkel, egyéni konzultációkkal, gyerekeknek tartott foglalkozásokkal járja az országot, de tervbe van véve az is, hogy eljut a határon túli magyarokhoz és az angoltudására alapozva a „nemzetközi vizeken” is megméretteti magát.

Hajnalka mottója: „A sokak által veszélyként definiált digitális kor számtalan lehetőséget is rejt magában.”
szerző: Rozsnyai Gábor
Bátor Újrakezdők 2024. SZEPTEMBER És a tüllszoknya újra divatba jön…?
Stroke gyanújával, egy szirénázó mentőautóban tette fel magának a kérdést Molnár Krisztina, a sikeres banki szakember: hogyan jutottam el idáig? Felismerte, hogy feszített élettempóján változtatnia kell.
Bátor Újrakezdők 2024. SZEPTEMBER A trambulinról nemcsak leesni lehet
Cikkünk főhősének története egy álommal kezdődött, és álomként folytatódott. Hranyczka Pamuki Andrea eredetileg tanár akart lenni: a magyar irodalom, a testnevelés és a biológia érdekelte. Ám az élet úgy hozta, hogy végül mégsem a pedagógusi pálya felé indult el.
Bátor Újrakezdők 2024. SZEPTEMBER Életútkonzulens
Kovács Mártával beszélgetve az ember rájön, hogy az ötven felettiekre sokszor jellemző attitűd – csak valahogy húzzuk ki a nyugdíjig – zsákutca. Azért, mert így alacsonyabb szinten éljük az életünket annál, amit a bennünk szunnyadó képességek lehetővé tennének.
éppen olvassák
01
Bátor Újrakezdők 2024. SZEPTEMBER Merészen egyedi bohémság
A bohémság, az új utak keresése, a régiség tisztelete és a föld szeretete tökéletesen megférhet egy emberben. Kiváló példa erre Törő Attila élete, aki kenyérkereső foglalkozását tekintve személyi sofőr, újonnan választott hivatását nézve: kárpitos, szenvedélyét látva: kertész.
02
Bátor Újrakezdők 2024. SZEPTEMBER Mindennap kell valamit csinálni!
Mindennek egy régi tálalószekrény az oka – mondja Békefi Katalin. S valóban, az egykor Kanadából érkezett régi bútordarabnak döntő szerepe lett riportalanyunk újbóli pályára találásában. Ám a háttérben feltűnik egy állandóan szorgoskodó, horgoló, kötő, hímző nagymama, s a talán tőle kapott útravaló: mindennap kell valamit csinálni!
03
Bátor Újrakezdők 2024. SZEPTEMBER A világ olyan színes, amilyenné varázsoljuk
Egy dunántúli „kétutcás kis falu” szülöttjeként Máté Beáta gimnáziumi magyartanára biztatására örömmel ment volna pedagógusi pályára, később pedig fényképészként képzelte el magát. De végtelenül prózai okokból végül gyógyszertári asszisztensnek tanult: akkor ebben a szakmában volt ingyenes a képzés...
Menu