„A 18 éves, legifjabb fiam is azt szokta kérdezni, hogy akkor most mit is mondjon a barátainak, amikor arról kérdezik, mivel foglalkozom… A válaszom: digitális andragógus, vagyis felnőttképzéssel foglalkozó szakember vagyok, aki mentorál, tréningeket tart, embereknek segít előre jutni az életükben, legyen az karrier, álláskeresés vagy digitális biztonság. Ezt a munkát végzem a főállásomban és a vállalkozásom keretei között is, de ott ezt megkoronázza a gyerekek oktatása is” – mesél magáról, hozzátéve, hogy a képzeletbeli névjegykártyájára mindez persze nem fér ki. Azon ez áll: mentor és tréner.

A TEDxMetu színpadán 2020-ban (Fotó: Benkő M. Fanni)

A digitális világban fő célja a szülők és a gyerekek, családok digitális egyensúlyának segítése, hisz öt gyermek anyjaként a szülői szerepben van a legnagyobb gyakorlata. Mivel gyermekei már fiatal felnőttek, és az egyik lányának már egyéves kisbabája is van, szerető családja biztonságából most már vissza tud tekinteni a gyereknevelés kihívásaira.

Öt gyerek – öt szakma

Hajnalka főállásban munkavállalási tanácsadóként egy civil szervezet munkatársa, álláskeresőknek segít; a funkcionális analfabétától a többdiplomás karrierváltóig mindenki kaphat tanácsot, és természetesen ebben a szerepkörében is használja, illetve tanítja a digitális készségeket és írástudást.

Hajnalka 1998 óta gyűjti az internettel kapcsolatos tapasztalatot, tudást, az első netes felfedezéseit bő huszonöt éve még a betárcsázós, modemes korszakban kezdte. Mire az első kamasz gyerekei a 2000-es években elkezdték használni a világhálót, már képben volt, és az iwiwet, az első közösségi oldalt már közösen fedezték fel. „Akkor debütált pl. a Youtube, később a Facebook, érdekes volt megélni a berobbanását. Izgalmas felfedezés volt látni a kamaszok és az internet párhuzamos fejlődését. Annyiban voltam más, mint a legtöbb szülő, hogy engem a világháló mögötti technológia is nagyon érdekelt, szerettem tudni, hogy „egy eszköz, ami gondolkodik, hol tartja az eszét?”

„Szóval ezért végeztem a gyerekek mellett, a családom segítségével informatikai képzéseket – ECDL, rendszerinformatika –, konferenciákra jártam, szakemberekkel ismerkedtem, faltam a tudást. Tudni akartam, mi történik azt követően, hogy lenyomom az entert. Akkoriban oktatással foglalkozó újságíróként is aktív voltam, ezt a sok tudást meg is osztottam, innen jött a felnőttképzés. A lelkes érdeklődés, a kíváncsiság az alaptulajdonságom és a mai napig az is maradt.”

Amikor a Covid „ránk rúgta az ajtót”

Hajnalka a 30-as éveinek elején járt, amikor látta, hogy „nyílik az olló”, a rohamsebességgel teret hódító mobilinternet és az okostelefonok világa megváltoztatja az életünket. Tanúja volt, ahogy a szédítő sebességgel zajló változásokat a szülők éppúgy sokszor nehezen tudták lekövetni, mint ahogyan az oktatási rendszer is. És – ugorjunk az időben – ha ez nem lett volna elég, megérkezett a járvány is. Amikor a Covid „ránk rúgta az ajtót”, még nem tudtuk, hogy az egész társadalomra markáns hatást gyakorol majd, és egy teljes nemzedéknek épül be a kollektív tudatába.

Azt, hogy az oktatást fenekestül fordítja fel, Hajnalka saját bőrén is megtapasztalta. „Az oktatási rendszer irányítói sokáig azt kommunikálták, hogy a pandémia ellenére minden megy a maga útján. Én viszont március 12-e körül úgy döntöttem, hogy a hetedikes, akkor legifjabb gyerekemet nem engedem hétfőtől iskolába. Majd tanul itthon, online... De hogy? Létrehoztam egy, az online otthon oktatás lehetőségeivel foglalkozó Facebook-csoportot, hogy remek, általam tisztelt innovatív pedagógus kollégáimmal tanácsot tudjunk adni egymásnak, megosszuk a tapasztalatainkat.

Pillanatokon belül lett kétezer tagunk, de ez nekem még szinte „családias”, kezelhető méretet jelentett. Ez volt csütörtökön. Péntek este bejelentették, hogy hétfőtől online oktatásra áll át az ország. Bumm…! Elkezdtek özönleni a tagok a csoportba. Hétfőn 53 ezer, szerdán már 87 ezer ember volt a csoportomban, egy Szombathely méretű tömeg. De én nem kvázi „polgármester” akartam lenni, hanem anyukaként a hetedikes fiamnak és szülőtársaimnak akartam segíteni. Meghökkentett...Tapintani lehetett a feszültséget, szülők, pedagógusok és szakemberek között, kihívás volt a javából.”

Kütyüjogsi, a program

„Természetesen” nem nyolc órában dolgozik, hiszen a főállás mellett a saját „start-upja”, a Kütyüjogsi-program keretei között is oktatja, segíti a digitális világban, a nevelésben elakadó, kihívásokkal szembesülő szülőket úgy, hogy közben folyamatosan figyeli a változó igényeket, a célcsoportja vágyait. Gyakorló szülőként – a legifjabb gyereke még középiskolás – jól ismeri a szülők gondolkodásmódját, empatizál velük, tudja és érzi, hogy a digitális korszakban felnövő generációk más problémákkal küzdenek; sok esetben olyanokkal, amelyek néhány éve még nem is léteztek.

A World Robot Olimpia (WRO) önkéntes bírájaként, Horváth Ádám digitális pedagógiai szakértővel (Fotó: Ákos Péter, 2024)

„A Kütyüjogsi abból indul ki, hogy a digitális világ egy óriási térképként is elképzelhető, amin el kell igazodnunk. A különböző appok, felületek, vonzó és sokszor vonzó de veszélyes elemek közötti »közlekedési szabályaihoz« és sokszor trükkös megoldásaihoz képességek szükségesek és önismeret, ezt nyújtja a Kütyüjogsi program. A fő cél a biztonság, amit élményszerű tanulással érünk el. A vállalkozásom másik fontos része a gyerekek digitális kultúrára oktatása, ezért nyári táborokban, játékos élményprogramok keretében és egy magániskolában digitáliskultúra-oktatóként is tanítom őket például programozni, videókat készíteni, digitálisan biztonságban lenni. Hívnak civil- és közművelődési szervezetek, könyvtárak, iskolák, konferenciaszervezők. Sokan ismernek újságírói életemből, rendszeresen posztolok, és persze tudatosan alakítom a digitális lábnyomomat olyan platformok segítségével, mint a Kütyüjogsi – tudatos digitális szülő program oldalam a Facebookon” – említi azzal kapcsolatban, hogy a sokak által veszélyként definiált digitális kor számtalan lehetőséget is rejt magában.

Friss információk első kézből

Hajnalka azon méri a tréningjei sikerességét, hogy pozitív visszajelzéseket kap (például: megnyugtató, inspiráló volt), vagy hogy visszahívják; szerinte ez azért történik, mert meg vannak vele elégedve. Elismeri, hogy egy tréning hatására a nevelési szokások nem változnak meg egyik pillanatról a másikra, nem kerül az univerzális megoldókulcs az ember kezébe, de egy jól felépített kurzus új nézőpontot, perspektívákat mutat, amellett, hogy érzékenyít és rávilágít egy már nem működő rutin elavultságára.

Hajnalka a gyerekektől sokszor első kézből értesül arról, hogy mi foglalkoztatja őket, ismeri a gondolkodásukat, milyen videójátékokat játszanak, kiket követnek, mitől félnek, minek örülnek, mire van szükségük. Neki is örömet okoz, ha látja, hogy a szülők felszabadulnak a tréningek, előadások során. „Egyrészt megnyugtatóan hat rájuk az információs csomag, amit kapnak tőlem, másrészt a digitális családi kalandokról szóló történeteken sokszor nevetnek, a megoldásokat látva pedig ellazulnak. Önmagában már ez utóbbi is komoly érték, hiszen a nevelés egy sor szorongató helyzettel is együtt jár. Egy kicsit mindig meghatódom, amikor látom, hogy a szülők felszabadulnak, megnyugodnak, a gyerekek pedig bent akarnak maradni az órán, nem akarnak hazamenni a táborból.”

Egy gyerekprogramos kitelepülésen
„A dolgok fejben dőlnek el.., vagy épp a fejünkre nőnek..?”

Hajnalka ezen a nyomvonalon szeretne maradni a jövőben: arra a kérdésre, hogy mivel szeretne foglalkozni, mondjuk öt vagy tíz év múlva, azt válaszolja, hogy a Kütyüjogsi programot videókkal, online tananyagokkal, mesterséges intelligenciára alapozott megoldásokkal akarja fejleszteni. Így több ideje marad arra, amiben igazán elemében érzi magát: személyes tréningekkel, egyéni konzultációkkal, gyerekeknek tartott foglalkozásokkal járja az országot, de tervbe van véve az is, hogy eljut a határon túli magyarokhoz és az angoltudására alapozva a „nemzetközi vizeken” is megméretteti magát.