Kevesebb grízes tészta, több zöldséges vagy ázsiai fogás, teljes kiőrlésű lisztből készült alapanyag, esetleg durumtészta, néhány apró konyhai trükk, és a tésztaételnek is ott a helye az egészséges ételek repertoárjában. Gyorsan elkészül, és a maradék is jól hasznosítható, nem is beszélve arról, hogy minden gyerek kedvence – túrósan, mákosan, diósan vagy sajttal. Tippjeink segítségével meggyőződhetsz arról, hogy néhány apró trükkel a tésztaételek elkészítését is egyszerűbbé, vagy éppen változatosabbá, érdekesebbé teheted.

Fő a tészta

A durumtészta általában hamarabb megfő, mint a tojásos tészták, erre ügyelni kell a főzési időnél. Érdemes megfogadni, hogy eltérő gyártók azonos típusú tésztáit sem jó összekeverve főzni, hisz sokkal hamarabb megfő egy vékony falvastagságú tészta, mint az ugyanolyan formájú, ám vastagabb falú. Enyhén forrásban lévő, sózott-olajos vízbe rakjuk.

Olajozottan

Ha szűrés után a tésztát azonnal az asztalra adjuk, 1-2 evőkanál olajjal keverjük el, hogy ne ragadjon össze. Ha nem azonnal tálaljuk, tanácsos szűrőbetétben folyó hideg víz alatt leöblíteni, lecsöpögtetni, s eztán összekeverni az olajjal. Ha a tésztához olajat keverünk, csak az olaszos tésztákhoz használjunk olívát, mert se a magyaros, se például a távol-keleti ízvilághoz nem illik.

Vízben az igazság

Általánosságban elmondható, hogy a száraztészta a súlyának kb. dupláját szívja magába főzővizéből a főzés során. Így érdemes egy kicsit számolgatni, mennyi vízbe és mekkora edénybe tegyük föl főni. Ha például 50 deka tésztát főzünk, kb. 1 liter vizet szív magába, így érdemes kb. 2 liternyi vizet forralni neki, hogy kényelmesen főzhessük, s így a tésztával együtt ehhez már minimum egy 3 literes főzőedény szükséges. A vékonyabb falú tészták kevesebb vizet vesznek fel, mint a nagyobb, vastagabb tészták.

A durum titka

A durumtészta – akárcsak a vékony falú tészták – kevesebb vizet vesz föl, mint a tojásosak, ezért könnyebben szétfőzhető, így érdemes többször kóstolgatni! Illetve: a vékony falu durumtészta esetében a legtökéletesebb a következő főzési módszer: a tészta mennyiségéhez képest 1,5-1,75-szörös (50 deka tésztához 7,5 deci vizet, ami nagyjából 75 dkg) vizet forralunk, enyhén megsózzuk, a tésztát beleszórjuk. Letakarjuk, kis lángon kb. 5 percig, pontosabban addig főzzük, amíg a lé el nem párolog róla. Ekkor megkeverjük, a fedele alá egy duplán hajtogatott konyharuhát fektetünk, s a tésztát így hagyjuk, hogy a gőzben kb. 5 perc alatt teljesen megpuhuljon. 1-2 evőkanál olajjal összekeverjük, s már tálalhatjuk is, még leszűrni se kell. Ez a módszer csak akkor működik, ha pontosan kimértük a vizet, az nem jó, ha bő vízben félig megfőzzük a tésztát, azután félrehúzva a vízben áztatjuk, hogy megpuhuljon. Így nem puhul meg, viszont szétázik.

4 vagy 8 tojásos?

Az elnevezés, hogy 4 vagy 8 tojásos a tészta, azt jelenti, hogy 1 kiló liszthez hány tojást kevertek. A házi gyúrt tészta ízére az emlékeztet a legjobban, amelyik sok tojással készül.
A 8 tojásos tészta minden esetben extrább minőséget takar, és kóstolva finomabb, mint a 4 tojásos társai. Érthető módon a 4 tojásos tészta olcsóbb, mint a 8 tojásos, így laposabb pénztárcával az előbbit válasszuk, illetve aki koleszterindiétára szorul, szintén a minél kevesebb tojással gyúrt vagy a tojás nélküli durumtésztát helyezze előtérbe.

Megy a levesbe

Klasszikus levestésztáink közül – csigatészta, eperlevél, cérnametélt – tulajdonképpen bármelyiket belefőzhetjük a kész levesbe, de mindig csak annyit, amennyi el is fogy. Ha például főztünk egy nagy adag húslevest, akkor abból vegyünk ki annyit, amennyi egy étkezésre elegendő, s ebben főzzük ki a tésztát, személyenként kb. félmaréknyit.
Miután a tészták pár perc alatt megfőnek, nem érdemes többet főzni belőlük az éppen szükségesnél, de ha mégis maradna, leszűrve külön tároljuk a levestől. A megfőtt tésztát letakarva, hűtőszekrényben 3 napig tárolhatjuk.