A 19. illetve korai 20. században a kávéházak az európai értelmiség, valamint az irodalmártársadalom kedvelt törzshelyévé váltak. Kulturális intézményeknek számítottak, melyeket fejedelmi belső terek és élénk intellektuális viták jellemeztek. Szerencsére néhány még ma is fennmaradt közülük, így bármikor felkereshetjük őket, ha inspirációra van szükségünk, netán szeretnénk egy kellemes helyen eltölteni baráti vagy üzleti találkozóinkat. A nagynevű kávézók mostanra múzeumszámba mennek, falaik között pedig magas áron kínálják a finomabbnál finomabb süteményeket és karakteres feketéket. Íme, néhány a világ legszebbjei közül!

New York Kávéház, Budapest

Nem is kell messzire mennünk, ha különleges kávéházi élményre vágyunk! Néhány éve egy internetes útikalauz a budapesti New York Kávéházat választotta a világ legszebbjének. Az itt kapható süteménykreációkat talán csak a pazar enteriőr szárnyalja túl. A 19. század elejétől egészen a második világháborúig a kávékultúra fénykorát élte Budapesten, a kávéházak a társasági élet elsődleges helyszínei voltak. Ebben az időszakban több mint 500 kávézó várta a vendégeket a fővárosban.

Ekkor született meg többek között a patinás Café New York is, mely 1894-ben nyitotta meg a kapuit Hauszmann Alajos terveinek köszönhetően. A 20. század elején ez a kávéház volt a művészek, írók, zenészek és költők találkozóhelye, többek között 1908-tól itt működött a Nyugat szerkesztősége is. A rendszerváltást megelőzően hosszú ideig a Pallas Lap- és Könyvkiadó központjának, szerkesztőségeknek adott otthont az épület, majd az 1990-es években bezárták, és „lakóit” kiköltöztették. 2006-ban nyitott meg újra, miután Tihanyi Ádám tervei alapján felújították, és régi motívumait megtartva kifinomult kávézót varázsoltak belőle.

Café Central, Bécs

Bécsi életstílushoz szervesen hozzátartozik a kávé, nem véletlen, hogy a várost gyakorta emlegetik a világ kávé-fővárosaként. Az UNESCO szerint az itt található nagy múltú kávéházak felbecsülhetetlen részét jelentik a város építészeti és kulturális örökségének.

A legszebbek között egyike a Café Central, amely 1876-ban nyílt meg, és hamarosan a bécsi intellektuális élet találkozóhelye lett. A visszatérő vendégek között volt például Stefan Zweig, Vlagyimir Iljics Lenin, Sigmund Freud, Hermann Bahr, Peter Altenberg és Lev Davidovics Trockij is. A krémes melange, a mennyei házi készítésű Altenbergtorte, valamint a fejedelmi csillárok és gótikus márványoszlopok uralta belső tér még ma is turisták tömegét vonzza a kávéházba, ahol pillanatokon belül úgy érezzük magunkat, mintha visszarepültünk volna a 19. századba.

Caffè Florian, Velence

A velencei Caffè Florian Olaszország legrégebbi kávézója, 1720-ban nyitotta meg kapuit a jómódú vendégek előtt. A kávéház tökéletes azok számára, akik kedvelik a történelmet, és szívesen gyönyörködnek kávézás közben a lenyűgöző panorámában. A múltban itt gyűltek össze nem csupán a művészek, hanem a filmsztárok, az előkelőségek és a politikusok is, egyszóval mindenki, aki vágyott a figyelemre, vagy azt szerette volna, hogy észrevegyék.

Állítólag itt fogyasztotta el délelőttönként reggelijét Lord Byron, és ide járt kávézni Charles Dickens, valamint Marcel Proust is. Caffè Florianban tehát jó mélyen kell a zsebünkbe nyúlnunk, ha itt szeretnénk ejtőzni. A vendégek nemcsak a csésze kávét kell megfizetniük: az olaszok az egyedülálló történelmi hangulatnak, a kilátásnak és a zenének is megkérik az árát.

Café de la Paix, Párizs

A párizsi Café de la Paix 1862-ben nyitott meg a Grand Hôtel de la Paix épületében. Pazar Opéra Garnier-ra nyíló kilátásával felejthetetlen élményt nyújt vendégei számára. Köztudott, hogy az 1890-es években a királyi előkelőségek is szívesen jártak ide. Gyakran tért be a kávézóba az iráni sah, a walesi herceg, valamint XIII. Alfonz, Spanyolország királya. A visszatérő vendégek sorában persze akadtak írók is szép számmal, így például Zola, Maupassant, valamint Oscar Wide is gyakran tiszteletét tette a Café de la Paix-ben. Bár a kávéházat 2002-ben felújították, a hely megőrizte régi báját és egyedi hangulatát.