Villányban és környékén megkezdődött a korai szőlőfajták szüretelése. Ahogy közeleg az ősz, a jó borok szezonja, a figyelem is egyre inkább neves borvidékeink felé fordul. Nézzünk körül ezúttal Villányban!

Ötszáz éves múlt

A török idők után, Villány szinte teljes elnéptelenedését követően vállalkozó kedvű német telepesek ültek tutajba, hogy a Dunán leereszkedve megállapodjanak Villányban és környékén. A svábok szorgalmának és szakértelmének köszönhetően ekkor kezdődött a villányi borok első aranykora, és egyes források szerint ezek a kiváló italok a 18. század közepére eljutottak New Yorkba, sőt Dél-Amerikába is.

A 19. század végi filoxéravész aztán mindennek véget vetett – nem csak itt, de egész Európában megtizedelve a szőlőállományt. Az „ellenszert” az egész kontinens egy villányi szőlőnemesítőnek, Teleki Zsigmondnak köszönheti, ő állította elő azt az oltványt, amellyel ki lehetett védeni e veszedelmes kártevő újabb megjelenését. A filoxéra utáni újratelepítés aztán olyan gyors volt, hogy 1914-re a szőlőterület elérte korábbi nagyságát – ám ez a másodvirágzás nem tarthatott sokáig. A második világháború után a német lakosság egy részét bűnösnek nyilvánították és kitelepítették, majd az államosítás és a földreform is megtette a magáét. A kommunista időkre jellemző epizód, hogy a legjobb bort adó Kopár-dűlőben például kivágták a szőlőt, és borsót (!) ültettek ide. Ma már a magyar abszurd legendáriumhoz tartoznak a magyar citromültetvények, amelyek szintén ezen a vidéken pompáztak.

A nyolcvanas évek végén aztán megjelent a privát szféra, és hosszú idő után a borvidék újra fejlődésnek indult. 1988-ban megalakult a Villányi Borrend, 1997-ben pedig Villány egy nemzetközi zsűritől megkapta a „szőlő és bor városa” címet.

Azok a tüzes vörösek

A jó borhoz állítólag négy dolog kell: klíma, talaj, borász és fajta. Nos, a klíma és a talaj adott, az egy négyzetméterre jutó neves borászok száma pedig talán itt a legmagasabb az országban. Még a borászatban kevéssé járatosak is találkoztak már a Gere, Bock, Tiffán vagy Malatinszky névvel, de rajtuk kívül közel kétszáz család foglalkozik ezzel a nemes tevékenységgel. Ami a fajtát illeti, a villányi sajátosságokra sem lehet panasz, Haas Mihály szavaival élve: a vörösborok között „a villányi úgy tűnik elő, mint százados agg tölgy a bokrok fölött”. A borvidéken inkább Siklósra és környékére jellemzők a fehérborok, Villány térségében pedig valóban a vörös fajták vannak túlsúlyban. Ezek között is a kékoportó jellemzi legjobban az itteni pincészetek arculatát, talán nem is találhatni olyan gazdát, aki ne kínálhatna meg egy pohár jó portugieserrel.

A két elnevezés – a kékoportó és a portugieser – ugyanis egyazon fajtát takarja. A boltok polcain ma már mégiscsak elvétve találunk Kékoportó feliratú címkét, mivel az oportó megnevezés földrajzi névre utal, és az EU-előírásnak megfelelően a portugieser a hivatalos megszólítás (mintha ez nem utalna földrajzi névre). Hogy ennek a fajtának mi köze Portugáliához, azt ma már nehéz megmondani, csak az biztos, hogy a 18. században került Magyarországra, és a szőlő bogyóinak hamvaskék színe miatt kapta a kékoportó nevet. Bár az országban több helyen termelik, itt, Villányban vált igazán népszerűvé ez a mélyvörös, lágy, zamatgazdag bor, olyannyira, hogy a helybeliek főleg csak becézett alakján, kékopinak hívják. A legtöbb hazai borvidéken megtaláljuk, gyakran más borokkal társítva kerül a palackba. Villányban kiváló minőségű Portugiesert találunk önálló fajtaként palackozva, sőt kiváló rose borokat is készítenek belőle.

Villányi hétvége

A Villányba érkezők elsősorban a hétvégi turizmust erősítik, legtöbben egy-két, borkóstolással színesített estére térnek be ide. Pedig nem csupán Villány, hanem a borvidék egyéb települései is (Villánykövesd, Kisharsány) érdemesek egy látogatásra, nem is beszélve a környékbeli látványosságokról. Talán nemcsak az osztálykirándulások célpontjaként említhető Siklós, Szigetvár vagy Mohács, de érdemes átruccanni akár Pécsre vagy a harkányi fürdőbe is.

Villányhoz köthető Magyarország első borútja, a Villány–Siklósi Borút, amely 18 településen kanyarog keresztül. A települések vállalkozói borversenyek, fesztiválok szervezésével, bortúrákkal és egyéb kulturális rendezvényekkel próbálják jó hírét kelteni a vidéknek, így nincs is olyan évszak az évben, amikor ne kínálnának valamilyen borkedvelőket vonzó programot.