A zajok, a hangok hozzátartoznak a hétköznapi életünkhöz akkor is, ha általában „tudat alatt” dolgoznak bennünk. A különféle hanghatások között vannak kifejezetten kellemetlenek, nyugtalanítók, de olyanok is – például a dallamok –, amelyek nyugalommal töltenek el, vagy éppen jókedvvel, energiával töltenek fel bennünket. 

Hangoljuk át magunkat!

Arról, hogy a nagyvárosban élő emberek többsége túlzott zajterhelésnek van kitéve – ami nem elsősorban a hallása épségét veszélyezteti, hanem folyamatos stressz alatt tartja –, meglehetősen sokat hallani, olvasni. Ezzel szemben arról, hogy a ránk zúduló, folyamatos hangözön elleni védekezésnek nemcsak az – időnkénti – csend megteremtése lehet a legjobb módja, hanem a tudatosan megválasztott zene hallgatása is, alig tudunk valamit.

Azt, hogy a hangok tudatos „elrendezése”, a különféle hangkombinációk, a ritmus, a dallam és a harmónia hatnak az érzelmeinkre, sőt a szerveztünk működésére is, már az ősi kultúrákban élők is tudták, és a hajdani gyógyítók éltek is ezzel a tudással. Platón szerint „a ritmus és a harmónia hatol be legjobban a lélek belsejébe”.

Mára már tudományos vizsgálatokkal igazolt tény, hogy az a muzsika, amelyet valaki kedvel (ez a klasszikusoktól egészen a rockzenéig bármilyen típusú lehet), nemcsak a lelket építi, de jótékony élettani hatásai is vannak. Míg például a klasszikus zene hallgatása közben egyenletessé válik légzés, lassul a szívverés, csökken a vérnyomás, addig az általában fiatalokra a rock- vagy akár a metál/gépzene (gondoljunk csak a diszkókra) éppen ellenkezőleg hat: izomfeszülést, szapora légzést és szívritmust, vérnyomás-emelkedést okoz, ami akár az eufóriáig vagy az eksztatikus állapotig is eljuttathatja hallgatóját).

A „dallamkúrától” a zeneterápiáig

A zenének szervezetünkre gyakorolt hatását befolyásolja a személyiségünk, az érzékenységünk, a lelkiállapotunk, a zenei ízlésünk és a zene hangereje, hangmagassága, ritmusa, előadásmódja, sőt a megszólaló hangszerek hangszíne is. Tapasztalati tény, hogy van olyan muzsika, amelynek hallgatása a szubjektív tényezőktől függetlenül is jókedvre hangolja, de olyan is, amely mélységes nyugalommal tölti el hallgatóját.
A zenei hangok azonban nemcsak az érzelmeket és az érzékeket „mozgósítják”, hanem a képzeletet, a képzettársítást is serkentik, sőt az emlékek felidézését (így a memóriai karbantartását) is segíthetik. A tudatos zeneválasztás és -hallgatás tehát hatást gyakorol a szellemi működésre is, sőt a „ráismerés” örömével is megajándékoz, amikor akár már másodjára hallunk egy zeneszámot, zenei motívumot.

A muzsika szellemi működésünkre gyakorolt hatásának az a magyarázata, hogy az emberi agy két, egymást kiegészítő féltekéből áll, amelyeket egybefüggő ideghálózat köt össze.

A bal agyfélteke felelős például a számolási képességekért és az elvont, logikai gondolkodásért, míg a jobb félteke általában az intuitív folyamatokért, többek között a művészi hatások befogadásáért, így ez a „helye” az érzelmek és a zenei élmény feldolgozásának is.

Ma már a gyógyítás és a rehabilitáció területen is sikeresen alkalmazzák terápiás eszközként a zenehallgatást, illetve az aktív muzsikálást (a hangszerek megszólaltatásától egészen az éneklésig). A zeneterápiát – mint kiegészítő gyógymódot – elsősorban a mentális zavarok, pszichés „elakadások” kezelésében használják föl az orvosok, pszichológusok, ám a legújabb terápiás eredmények azt igazolják, hogy az időskori emlékezetvesztés lassításában is fontos szerepe van ennek a művészi kifejezésmódnak.

A zene megválasztása a zenehallgatás céljától is függ. Aki nyugalomra, vagy éppen gondjaitól való megszabadulásra vágyik, forduljon bizalommal a zeneirodalom klasszikusainak műveihez. A lehangoltságtól, a túlstresszeltségtől segíthetnek megszabadulni a ritmusos és vidám dalok, amelyek fokozzák a szellemi aktivitást.

1. Fontos, hogy minden zenét a műfajának megfelelő környezetben és hangerővel hallgassunk. A zenehallgatás feltételeinek megteremtése nélkül elveszhet a befogadás élménye és a testet, lelket érintő pozitív hatása.
2. Ha a zenétől feszültségoldó, relaxáló hatást várunk, soha ne állítsuk magas hangerőre a rádiót, a CD-lejátszót, a walkmant.
3. Míg a gyors ritmusú zeneszámok hallgatása közben a pulzus- és légzésszámunk is megemelkedik, addig a lassabb ritmusú, rendezett hangkombinációk harmonizálják szervezetünk egészének működését, de az érzelmeinkre is pozitívan hatnak.
4. Egyes hangszerek (pl. a zongora, a cselló, a hegedű, az orgona, a hárfa) hangja békességet, nyugalmat sugároz, a gregorián vagy éppen barokk dallamok pedig transzcendens élményekhez is hozzásegíthetik hallgatójukat.
5. A mentális és testi egészségünk megőrzésében sokat segíthet naponta legalább 15 percen át valamilyen tudatosan választott muzsika, amikor lehetőséget teremtünk arra, hogy teljes figyelmünkkel a dallamok világa felé fordulhassunk.