A szakemberek vizsgálata szerint ugyanis a rendszeres horkolás és a tartós hörghurut gyakran együtt jelentkezik, és kialakulhat alvás közbeni légzéskimaradás is.
Az Archives of Internal Medicine folyóiratban korábban megjelent kutatásban közel 5 ezer, 40 és 69 év közötti férfi és nő egészségi állapotát dokumentálták, négy éven keresztül.

A vizsgálat kezdetén egyik résztvevőnél sem jelentkeztek a krónikus bronchitisz tünetei. A négy éven át tartó vizsgálatban a betegség kialakulását 314 betegnél igazolták, majd azt is elemezték, hogy ez milyen életmód- vagy egyéb tényezőkkel hozható összefüggésbe. Ezek alapján úgy találták, hogy a kort, dohányzást, egyéb demográfiai és rizikófaktorokat is figyelembe véve egyértelműen a horkolás az a tényező, amely a betegség kialakulásával összefüggésbe hozható, sőt a kockázat a horkolás súlyosságával, gyakoriságával egyenes arányban nőtt.

Esélyek, veszélyek

A krónikus bronchitisz kialakulásának veszélye 25 százalékkal volt magasabb azok között, akik 5 alkalommal, vagy kevesebbszer horkoltak hetente, mint a nem horkolók körében. A hetente 6, vagy 7 alkalommal horkolóknál e kockázat is lényegesen megnőtt, esetükben már 68 százalékra emelkedett a krónikus bronchitisz kialakulásának veszélye. A horkolás jelenléte a nemdohányzók körében 39 százalékra, dohányosoknál viszont már 86 százalékra emelte a betegség rizikóját.

A hörghurut típusai, kialakulása

A bronchitisznek két típusa létezik: akut vagy krónikus. Az akut hörghurut általában légúti fertőzések kapcsán jelentkezik, viszonylag rövid időn belül magától is, vagy kezeléssel gyógyul. A krónikus bronchitisz ezzel szemben tartós panaszokat okoz, a tünetek legalább 2 éven át 3 hónapig fennállnak, és évről évre kiújulnak. A betegséget a légutakban vagy a hörgőkben kialakult gyulladás okozza, melyet a különböző vegyi anyagok, levegőben található szennyeződések tartós belélegzése – például dohányfüst vagy munkahelyi ártalom – idéz elő. Emiatt a légutakban fokozott váladékképződés jön létre, ami a beteget gyakori köhögésre ingerli

A krónikus bronchitisz, a horkolás és az alvási apnoe valóban gyakran társul, de ez a kapcsolat jóval komplexebb, minthogy mindent a horkolásra vezessünk vissza. Valószínűbb, hogy inkább a krónikus bronchitis, valamint annak gyulladásos és megváltozott légúti áramlási körülményei, a kísérő elhízás, felső légúti izomtónus-csökkenés és még számos egyéb tényező – például reflux, krónikus nátha – vesznek részt a horkolás és alvási apnoe kialakulásában.

Az alvásvizsgálat jelentősége

A krónikus bronchitiszes, horkoló betegeknél tehát ajánlatos alvásvizsgálatot végezni, mert esetükben magas az alvás közbeni légzéskimaradás kockázata: nagy valószínűséggel apnoéjuk is van, vagy lesz. Mindez azért nagyon fontos, mert a horkolásról tudjuk, hogy számos betegség kialakulásának rizikóját megemeli, és jelentősen növeli a közúti balesetek okozásának kockázatát.

Aki horkol, vagy alvás közbeni légzéskimaradással küzd, nappal is kimerültebb, rosszabbul teljesít, emellett esetében megnő a szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, cukorbetegség kockázata is. Korábbi kutatások azt is kimutatták, hogy az alvási apnoe elhanyagolása az egyéb, krónikus betegségeket is súlyosbíthatja. Megfigyelték, hogy a légzéskimaradások kezelésével az asztmás betegek panaszai is javultak, az asztmás rohamok száma jelentősen csökkent.