Első felvonás, első jelenet

Budapest, Székesfehérvár, Marcali, Eger – 1967-ben Budapesten világra jött egy fiú. Élt a szüleivel Székesfehérváron, tizennyolc évesen pedig annak rendje s módja szerint gimnáziumi érettségit szerzett. Nem tudta, mihez kezdjen vele. Imádta az orosz nyelvet – a nyolcvanas évek derekán járunk! –, mellette a matematikát találta esélyes tárgynak, és felsőoktatási tanulmányokra oda jelentkezett, ahol e két tárgy párosításával indult tanári szak. Fölvették Egerbe. Az ifjú Tövisháti András főiskola előtt letöltötte Marcaliban tizenegy hónapos, előfölvételis, katonai szolgálatát. Megkezdte tanulmányait, de – valamely matekos tárgy miatt – félévet kellett ismételnie.

Első felvonás, második jelenet

Székesfehérvár, Zichyújfalu, Eger, Székesfehérvár, Pécs, Veszprém – Hazaköltözött a szüleihez. A tanítás továbbra is érdekelte, autóstoppal bejárta a környéket. Egy közeli faluban orosztanárt kerestek, idővel matematika-, majd énektanítással is megbízták, sőt testnevelésórákat is tartott! Addig, ameddig. Még visszament Egerbe, de egy év elteltével végleg szakított főiskolai tanulmányaival.

Világok gyorsan össze tudnak dőlni.

Két évig idegen nyelvi külkereskedelmi levelőnek tanult heti húsz órában, ahhoz gépírást magyarul is, németül is. Ment a német, ment az orosz. A nyelvtudásával bejutott egy szállodába; beiskolázták, hogy legyen minden lepapírozva. Vendéglátós végzettséget is szerzett, így lett vállalkozó. Közben megnősült, és Pécsett élő feleségéhez költözött. Gyorsan gyarapodott a cége, de rövid stagnálást követően odaveszett minden. Akkor, harmincévesen, elvált.

Újra nősült, fia született. A srác hatéves korában ért véget a szülei házassága.

Megnősült harmadszor is. Az volt a legrövidebb ideig tartó próbálkozása a házassággal. Kísérletezett később párkapcsolatokkal, de a legutolsónak – akkor Veszprémben éltek – az lett a vége, hogy az asszony kirakta a lakásból. A szüleihez nem mehetett vissza, mert orroltak rá, hogy nincs családja, nincs fix munkája, állása… Mit tehetett? Pécsre költözött vissza, mert egy ismerőse legalább fedelet adott a feje fölé.

Lassan ötvenhez közeledett.

2016-ban tudatosult benne, hogy ki kell keverednie. A helyzetéből. Már azt is csodának tekintette, hogy egyáltalán idáig kitartott: nem fagyott meg, nem halt éhen… „Kicsit megérintett a halál jeges lehelete” – néz vissza azokra az időkre. „Azt mondtam magamnak, ha most megúszom, nem engedhetem meg magamnak, hogy még egyszer hibázzam.”

Második felvonás, első jelenet

Pécs, Vázsnok – 2016-ban talált egy hirdetést, amely lakhatási lehetőséget ajánlott egy Baranya megyei zsákfaluban, 2017 februárjában pedig megegyezett a tulajdonossal, hogy az bejelenti őt arra a lakcímre, élhet ott, csak ne hagyja teljesen lepusztulni a házat, a kertet. 2017. március 18-án költözött ki Vázsnokra.

Áprilisban betöltötte az ötvenet.

Amikor városból faluba tette át székhelyét, eldöntötte, hogy párkapcsolati szinten behúzza a féket. Ő, aki húszéves kora óta fél évig sem volt egyedül! „Most meg fogsz tanulni egyedül élni, mondtam magamnak. Mert ezen a ponton már nem érdekelt, ki mennyire volt hülye meg aljas velem, csak egyetlen dolog érdekelt: én hogyan jutottam odáig, ameddig. Nem, mondtam, én mostantól senki életét nem mentem meg, hanem… újracsinálom magam. Eddig keresgéltem, kapálóztam, de már tudom, hova tartok.”

Egy 1967-ben született férfi, aki ötvenévesen egy lepusztult házban egymagában élt egy zsákfaluban, nem volt semmije, és arra gondolt: innen kétfelé vezet az út. „Egy: meghalok. Kettő: összeszedem magam, és vagy beledöglöm a kínba, vagy megcsinálom!”

2017 márciusa óta él Vázsnokon, de az anyagi helyzete csak három év kínlódás múltán, 2020 nyarára vált megnyugtatóvá. Stabil munkát kapott: fagylaltot árul a környéken. Viszont, mert a munkáltatója kürtőskalácsot is süt, a szállításhoz pedig nyolc autóból álló flottát üzemeltet, hát végre rendeződni látszik körülötte minden.

Időközben pedig fölépített magának egy otthont, a kertben nyulat, kacsát tart.

Második felvonás, második jelenet

A vázsnoki varázsnok – Amikor András Vázsnokra költözött, újraindította az életét – „restartot csinált”, ahogyan nevezi –, mert addigra, azt érezte, körülötte minden tönkrement. „Olyan életet éltem, amikor az ember már nem azért aggódik, hogy a fürdővízzel együtt kiönti a gyereket is, hanem azért, hogy előbb-utóbb magát a lavórt dobja ki. Eldöntöttem hát, hogy mostantól olyan életet élek, amilyet szívből akarok.”

Két bőrönddel költözött Pécsről a semmibe, ismerősök gyűjtöttek neki bútort, ő meg dokumentálni kezdte a változásokat. Fényképeket készített, és a világhálón számolt be az élete alakulásáról. És szembesült avval, hogy az emberek kíváncsiak rá! Egy ismerőse megkérdezte, miért nem indít blogot. Mert nem ért hozzá, mondta, a ház körül egyébként is sok a tennivaló… Egy másik ismerős csinált neki blogtervet. Ő meg? Ráérzett, mi tetszik az embereknek! Elővett régebbi történeteket is, és fölfedezte magában, amit eddig még soha: van írói vénája! Könyvbe is fogott, csak pillanatnyilag leállt vele, mert lehetetlen körülmények között próbál életben maradni egy ócska házban…

Mindenesetre a vázsnoki eredményei jóvoltából a szüleivel is helyreállt a kapcsolata. Az öregek látták, hogy a fiuk, ötvenen túl, végre végig viszi, amibe belefog!

Megszületett a blog, folyik a párbeszéd az olvasókkal. Írta is neki valaki, hogy bizonyára ő a varázsnok, mert a varázsnok megy olyan dolgokon keresztül, amibe más belebolondulna, de a varázsnok a jég hátán is megél.

Így lett vázsnoki varázsnok. Azaz – az ő szavaival – szórakoztatóipari szakmunkás!

Merthogy időközben küldetéstudat alakult ki benne. Három és fél éve folyamatosan kapcsolatokat épít, immár háromezernél többen követik. Rájött, hogy azért nincs kapcsolatrendszere, mert idáig nem épített! Arra jött rá, hogy azt kell építeni! Azt meg eldöntötte, hogy ő márpedig őszinte lesz. Egy nincstelen alak, nagyon rozoga élettel. Ám ha az ember elindul valamerre, lesznek, akik követik.

A mai napig támogatják ismeretlenek.

Harmadik felvonás, első, egyben befejezetlen jelenet

Vázsnok, Tarrós – Három év kínlódás után fordulatot vett az élete. Eddig nem volt ereje, hogy rendet tegyen maga körül. Most, úgy néz ki, sikerül.

A szomszédos faluban családi összefogással házat vett, nemsokára tehát tarrósi varázsnok lesz. Az új házat már a szülei finanszírozták. Most az a kérdés, mi lesz a kialakult imidzsével… Így vagy úgy, de emberi számítás szerint az ősszel költözik.

Be akarja fejezni a félbehagyott könyvet, mert szerinte az ötvenes korosztálynak igénye van arra, hogy egy hiteles ember mondja el, mi történhet veled, ha elhagyod magad. Talán sokan meghallják, amikor egy igazi varázsnok azt mondja, hogy: „Gyerekek, szedjük össze magunkat, és csináljuk meg!”