Ömlik belőle a szó. Nagyon elszánt. „Azt érzem, nekem most indul az életem. Valami teljesen új. 2020-ban az újrakezdés, az újjászületés folyamatát élem meg. Azt az érzést, hogy túl az ötvenen valamit most meg merek tenni” – mondja Sipos Ágota.

Államigazgatási főiskolát végzett annak idején, igazgatásszervező lett, egy évet Kenesén dolgozott, ahol birtokháborítási, szabálysértési ügyekkel foglalkozott, amit meglehetősen nehezen viselt, visszatért hát Fűzfőre, talált új munkahelyet. Közben elvégezte a pénzügyi főiskolát, ledolgozott csaknem harminc évet a számok világában. „Nagyon beragadtam a komfortzónámba. Ma már különlegesnek tűnik, hogy egy embernek hosszú éveken át egy munkahelye legyen. Én csaknem három évtizede dolgozom ugyanott. Recepciósként kezdtem; mára a cég pénzügyi vezetője lettem.” Nehéz eldönteni, hogy most panaszkodik vagy dicsekszik.

Egy karcsú, sudár, magas nő

„Szóval… van, amit nem lehet meggyógyítani, ilyen például a párkapcsolat. Mi a volt férjemmel békés körülmények között váltunk el…” Ez a magánélet. De tartogat meglepetést.

„A nyáron olvastam a pályázatot bátor újrakezdőknek.” És elmondja, hogy céges pénzügyi vezetőként jött rá, ideje megvalósítania az álmát. Hogy valaha manöken szeretett volna lenni. Hiszen már kislányként anyukája magassarkú cipőjében topogott… Most is karcsú, sudár, magas nő. Kifejezetten manökenalkat. Ma is sokan kérdezik tőle, sétált-e végig valaha kifutón.

„Tehát a nyár közepén beadtam a pályázati anyagomat. Hogy én bizony bátor újrakezdő volnék! Aztán, a már beadott pályázatommal a hátam mögött, meghoztam egy régóta érlelődő, szívből jövő döntést: elbúcsúzom a munkahelyemtől.” Tényleg nagyon bátor. De ötven fölött kitanulni egy új szakmát, a manökenséget? Bár… van szükség korabeliekre. Csakhogy nyilván a régi profik, Schmidt Bea. Pataki Ági, foglalják el a szabad helyeket. Köztük egy kezdő…? És egyáltalán: meg lehet ebből élni…?

„Elindult bennem valami változás. A jelei persze már korábban is ott voltak…” Augusztus elején bejelentette a cégnél, hogy el szeretne jönni tőlük. Megértették az indítékait, ő pedig hálás nekik, mert kapott kilenc hónapot arra, hogy a feladatai átadása-átvétele korrekten megtörténhessék, és neki is jusson ideje a jövője kiépítésére. „Kilenc hónap! Ennyi idő alatt fejlődik ki a magzat az anya méhében! Nekem meg? Újjászületés! Gyönyörű, nem?” Gyönyörűnek gyönyörű az elképzelés romantikája, viszont élnie csak kell valamiből. De… ő tudja. Valóban bátor. Már-már merész.

Egy ajtó és egy ablak

„Ha egy ajtó becsukódik, kinyílik egy ablak. Ott van bennem a bizonyosság, hogy az irány jó. Meg kell lépnem ezt a lépést! Álmodtam valaha valamiről, csak… nekem lenyesegették a szárnyaimat.” A kezdeményezés elhalt, beállt a sorba, és vitte a sodor. Csakhogy… az utóbbi években erősödött benne az érzés, hogy neki más az útja, ő pedig nincs igazán a helyén. Ötvenévesen beiratkozott hát egy tanfolyamra, ahonnan új barátokat is kapott, és részt vehetett a divat nagyasszonyának, Vámos Magdának egy bemutatóján. Mint manöken! Vagyis nem csupán bátor, hanem kifejezetten vakmerő. Egy elvált nő, aki igazából csak magára számíthat.

„Mostanra elcsitult ez a vonal. Megtapasztaltam belőle ennyit, aztán, ha netán ismét lesz dolgom vele, legyen. Sokat tanultam magamról, a stílusomról, de…” Talán minden ember legfontosabb leckéje, hogy önmagát tanulja ki. És ha az egyik házi feladatot megoldja, máris kapja a következőt. „Nekem jókor és jól jött 2020! A karantén ideje alatt elkezdhettem bioenergiával, öngyógyítással foglalkozni. Adatott idő, hogy elvégezzek egy online tanfolyamot!” Immár járnak hozzá bioenergetikai kezelésekre, sőt tart motivációs beszélgetéseket is. Egyáltalán nem „lila nő”. Merthogy rájött, valójában mindig beszélgetni szeretett. Szerettek hozzá beülni a kollégák, szerették elmondani neki, mi történt velük, és megkérdezték tőle, ő mit gondol az elmondottakról. „Ha csak egyetlen mondatomon el tudtak indulni, hálásak voltak érte. Szóval ahol most tartok, annak a nyomai tíz-húsz éve ott vannak bennem.” A nyomok? Kolléganőjével addig is szervezett Mikulás-ünnepségtől vállalati kirándulásokig mindenféle céges rendezvényt, hiszen szeret szervezni. És a szálak most összekapcsolódtak az életében. Egy pénzügyes, aki egyben manöken is, rendezvényszervező is.

Jólét helyett jóllét

„Hallotta már a kifejezést, hogy jóllétmenedzsment? Nem egy l-lel: jólét, mert az teljesen mást jelent, hanem kettővel: jóllét. Ezzel szeretnék foglalkozni.” Nem tudta, de már korábban is kacsintgatott erre… „Hallotta Tilesch Anna nevét? Ő Magyarország első hivatalos mood managere. Egyfajta boldogságmenedzser. Hangulatfelelős. Aki olyan munkahelyi környezetet teremt, amelyben az ott dolgozók jól érzik magukat, eredményesebben, hatékonyabban dolgoznak. Munkahelyi »boldogságmenedzser«! Aki segít, ha gond van, aki meghallgat, aki csapatot épít, akár tréninget tart…” Örömmel foglalkozna evvel mostantól ő is. Manökennek lenni: az a kíváncsiság területe. Mood managernek: az a tetteké.

Ajánlja még sokak figyelmébe Bagdi Bellát és az ő tevékenységét. Aki kitalált egy programot a boldog munkahelyek létrehozására. Az ő munkásságát is követi. Ezen a területen képzeli el magát a jövőben. Szerződést kötne emberekkel arra a szolgálatra, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. „Ha elmondhatom valakinek a problémámat, aki tud nekem segíteni, sőt motiválni tud, mi több, inspirálni, akkor beállíthatok magamnak célokat, építhetek hozzá utat!” Szeretné úgy – ez az ő kifejezése önmagára – megfejlődni a saját útját, a „jóllétmenedzserségét”, az „emberépítőségét”, hogy a tudásával, a tapasztalatával, a képességeivel együttműködhessék hasonló szellemiségű vezetőkkel, vállalkozókkal, akiknek szintén érték a „humán erőforrás”. Hogy a kollégáik olyan munkavállaló- és ügyfélbarát környezetben dolgozhassanak, ahol tényleg mindenki jól érzi magát. Erre jött rá. Hogy ez a mindennapokban a lényeg. „Ezt szeretném adni az én térségemnek, a Balaton-felvidéknek. Mert, tudja, én Balatonfűzfőn születtem, Balatonfűzfőn élek. Nekem ez nagy szerelem.”

Sokszínű nő. Még minimum hatvan évet kíván magának egészségben, bőségben, szerelemben.