Egy háztól, egy épülettől általában állandóságot, stabilitást, statikusságot várunk. Az építészet azonban már réges-rég bebizonyította, hogy a lendület, a dinamika, a mozgás éppúgy meghatározó eleme lehet a jó épületnek, mint a statika. Az építőanyagok, a technika fejlődésének köszönhetően táncoló, hullámzó vagy akár spirálisan áramló házak tündökölnek egy-egy város emblematikus épületeként.

Sea Ranch-i kápolna

A San Franciscótól nem messze található Sea Ranch rendhagyó település. Nemcsak azért rendhagyó, mert a közelmúltban, az 1960-as években alapították, hanem beépítési terve miatt is. Itt ugyanis minden épületnek harmonizálnia kell a természettel.

Az organikus stílusban tervezett Sea Ranch-i kápolna szintén ezt az elvet követi. Az 1984-ben készült épület első ránézésére olyan, mint amikor egy manó sapkáját lobogtatja a szél. Pedig az óceánhoz közel álló kápolna betonlemez alapozású, falait betontömbök alkotják. Az indiai tölgyből készült külső burkolat viszont a hajóépítésből nyert technikának köszönhetően rendkívül mozgalmas benyomást kelt. Az ablakok ugyancsak szabadon ívelnek, miközben az aszimmetrikus felső szerkezet alatt szabálytalan alakú, terméskő fal hangsúlyozza az épület természetességét.

Guruló kockák Rotterdamban

Piet Blom építész azt a feladatot kapta Rotterdam városától, hogy tervezzen lakóházakat a Blaak állomástól kiinduló és egy teret átívelő gyalogoshíd fölé. Az építész 38 kockaházból álló terve elképesztő látványt nyújt. Házai sarkukra állított, 45 fokos szögben megdöntött kockákat formáznak, és hatszögletű pilléreken állnak. A tervező úgy gondolta, hogy egyfajta absztrakt erdőt hoz létre faházakból a város közepén.

Az 1984-re megvalósult terv azért meglepő, mert a házak belső tere nem ferde, igaz, a kockák belsejében a lakótér háromszög alakú. A kockák csúcsain gúla alakú, remek kilátást nyújtó tetőablakok vannak. A járókelők számára viszont a kockaházak inkább olyannak látszanak, mint ha úgy hajtanának fejet az utcának, ahogyan a fák hajladoznak a szélben.

Táncoló Ház Prágában

Frank Gehry és Vlado Milunić posztmodern, dekonstruktivista épülete ma már Prága és egyben a cseh fejlődés egyik szimbóluma. A kilencemeletes épület a digitális kor terméke, számítógépes tervezés nélkül lehetetlen lett volna megvalósítani a minden irányba csavarodó formákat. Nem véletlen, hogy amikor szóba kerül Budapest és a kortárs építészet nem túl meghitt kapcsolata, pozitív példaként sohasem marad ki a prágai táncoló irodaház.

Pedig mielőtt 1994-ben letették az alapkövet, óriási vitát kavart az épület terve Prágában, és a kész épületet is sok támadás érte: megbontja a Vltava-parti tömb struktúráját, nem tiszteli az utca vonalát, belelóg az úttestbe. Ez valóban így van, hiszen ez volt a terv lényege. Az épületen azonnal megakad az arrajárók szeme, hiszen üvegtornya alul-felül kiszélesedik, a betonlapokkal burkolt ikertornyot pedig áttört gömb koronázza. A főhomlokzaton hullámzó vonalak, esetlegesen elhelyezett ablakok fokozzák az érzést: az egyik torony „riszál”, miközben a párjához simul.

Experience Music Project

A Seattle-i dekonstruktivista épület rendkívüli üzenetet hordoz: az interaktív zenei múzeum az építészet tisztelgését fejezi ki a zene előtt. Paul G. Allen, a világ egyik legnagyobb Jimi Hendrix-relikviagyűjteményének tulajdonosa, eredetileg gyűjtemény céljaira alapította az Experience Music Projectet, amelyet azonban ma már az amerikai zene szentélyeként tartanak számon.

Az épület Hendrix szellemiségét tükrözi mind színeiben, mind formavilágában. A tervező, Frank Gehry több elektromos gitárt is szétszedett, s ezek alapján tervezete meg a múzeum alapformáit. Az áramló architektúrával a zene hullámzását akarta érzékeltetni. Az épület tervezésekor haditechnikai módszereket is alkalmaztak, a kivitelezéskor pedig a burkolólemezeket egyenként vágták ki és formázták. Így nem meglepő, hogy a szabálytalan formák visszatükröződése, a fényviszonyokkal együtt változó színek folyamatosan mozgásban tartják az épület látványát.

„Hullámzó” ház Sopotban

Az észak-lengyel Sopotban épült fel az a többfunkciós ház, amely a mesekönyvek világát idézi. A város „bohémnegyedében” álló épület irodáknak, üzleteknek, éttermeknek, egy vásárcsarnoknak és egy múzeumnak ad otthont. A ház szerkezete és formavilága alkalmazkodik az utcaképhez, mégis minden szempontból formabontó: külső homlokzata olyan, mintha saját tükörképe fodrozódna a víz felületén.

Hajlékony vonalai, ide-oda mozgó ablak- és ajtóívei a szürrealista festmények világát idézik. A hullámzó felületek dinamikus látványt nyújtanak: mintha egy mozgásban lévő struktúra pillanatnyi mozdulatlanságát jelenítenék meg.