A Magyarországon található tájházak rendszere igazi időutazást kínál az érdeklődőknek. A hagyományos épületekben korhűen berendezett enteriőrök a kiegyezést követő időszaktól az 1950-es évekig ábrázolják a paraszti kultúra változását. Csak rajtad múlik, hogy utazásaid során feltűnnek-e a réges-régi házikók, amelyekbe belépve felfedezheted a különböző tájegységekre, az ott jellemző társadalmi rétegekre, nemzetiségekre jellemző szokásokat, életmódkülönbségeket, belefeledkezel-e néhány rég elfelejtett mesterség rejtelmeibe. A műemléképületben kialakított tájházban nemcsak a kiállított tárgyak, életszerű enteriőrök alkotják a kiállítást, hanem maga az épület is a múzeum szerves részének tekinthető. Egy „igazi” tájház egyszerre állít emléket az ábrázolni kívánt korszak, valamint társadalmi réteg kistájra jellemző építészeti hagyományainak, mindennapi életének, különleges esetben gazdálkodásának és mesterségbeli tudásának.

Ma Magyarország legkülönbözőbb településein több mint 300 tájház várja szépen felújított vagy omladozó állapotban a mai kor időutazóit.

Egy módos gazda háza

A Hajdú-Bihar megyei Csökmő település tájháza egy a magánkézben lévő parasztház, amely korábban elnyerte az „Év tájháza” díjat színvonalas kiállításaiért és programjaiért.

A házat egy módosabb gazda 1870 körül építtette, két szobából és egy pitvarból áll. Az eredetileg nádtetős épület mindkét szobájában volt kemence (egy kerek és egy szögletes), mára csak a kemence szája, a beépített tűzhely és az egyik helyreállított kemence látható. A házhoz hatalmas udvar és melléképületek (ólak, istállók, góré, szín stb.) tartoztak. Az udvar közepén gémeskút állt, ezt a hetvenes években temették be.

„Az épület berendezése a két világháború közötti időszakot jeleníti meg. Berendezési tárgyai nagyrészt Csökmőről kerültek elő. A felső szoba bútorai jórészt eredetiek, a szekrények ugyanazon a helyen állnak, ahol a legutolsó lakó életében. Látható itt vetett ágy, több mint százéves bölcső, valamint paraszti ruhadarabok. A padló földes, kézi szőttesek borítják. Ez volt a tisztaszoba, itt fogadták a vendégeket, ezt használták ünnepnapokkor. Itt kerültek elhelyezésre azok tárgyak is, melyek a család életében kiemelkedő jelentőségűek voltak, több nemzedéken át öröklődtek, például a gyékényfonatú ülőkéjű karosszék, a gondolkodószék” – olvashatjuk a tájház honlapján.

A házba belépve szinte magad előtt láthatod a főzéssel foglalatoskodó háziasszonyt, aki csak egy pillanatra hagyta abba a munkát. Felfedezheted a kerti munka eszközeit, már ha tudod, mi az a kákó, vetőfa, gereben, kendertörő, lőcsös szekér. Persze akkor sem kell szégyellned magad, ha a háttértudás hiányzik, itt mindent megkérdezhetsz!
Ha pedig te magad is kedvet kaptál a munkához, októberben elmerülhetsz a csuhéfosztás és a csuhétárgykészítés rejtelmeiben, amikor a tájház fenntartói régi összejövetelek hangulatát elevenítik fel.

Ahol ki is próbálhatod

A néphagyományok persze akkor a legérdekesebbek, ha ki is próbálhatjuk őket, egy pillanatra mi magunk is a falubeli élet részesei lehetünk. Ebben bőségesen dúskálhatsz a Zselicben eldugott icipici falu, Magyarlukafa tájházában, ahol külön néprajzi műhely is működik.

Az ódon talpasház valamikor az 1820-as évek körül épülhetett, belépve azonban ne számíts arra, hogy egy csaknem kétszáz éves háziasszony nyomaira bukkansz: az egyes szobákban műhelyeket alakítottak ki. Az egykori tisztaszobában textilműhely, a konyharészben szerszám- és anyagraktár, a hátsó lakószobában pedig fazekasműhely látható.

Hogy mindez miként működik, magad is kipróbálhatod, ha ellátogatsz a falu legnagyobb ünnepére, a Vendel-napi búcsúra. (A rendezvény tavaly elmaradt.) Az immáron hagyományos eseményen kezdetben lelkes kézművesek, zenészek, táncosok, bábosok, no meg persze a falu lakosai voltak jelen. Az idők során aztán a búcsú szépen növekedni kezdett, híre egyre messzebbre jutott. Ennek oka az, hogy nemcsak a mesterek portékáiban jelenik meg a minőség, hanem a látogatók érdeklődési köre is garantálja a rendezvény családias jellegét. A tájházról és a búcsúról bővebb információkat a falu honlapjáról tudhatsz meg.

Kettő az egyben

Ha pedig hagyományos enteriőrre és autentikus kézművességre vágysz, legjobb, ha nyakadba veszed az országot, és Matyóföldre, Mezőkövesdre utazol, ahol is a Kisjankó Bori Emlékház a népművészet mestereként elismert, híres mezőkövesdi rajzolóasszony életének, tevékenységének, a korabeli népművészetnek állít emléket.

A tájház amellett, hogy bemutatja egy átlagos parasztasszony lakását, konyháját, szobáját, kamráját, különleges hely. A ház lakója, Bori néni amellett, hogy a hagyományos matyó életvitel képviselője volt, művészetével országos hírnévre tett szert: „százrózsásként” emlegették, mivel talán ő rajzolta a legtöbb variációt, mintát. „A szobát ma is nagyjából úgy találjuk, mint Bori néni életében volt. Az ajtó mellett a búbos, körülötte a rongyszőnyeggel letakart padka. A sutnál ott található az ülcsik, melybe a még járni nem tudó gyermeket ültették.

Az ágy Bori nénié volt, s mivel ő 1891-ben ment férjhez, ennek az időszaknak a divatját követi. Az ágyban ún. pipi ágynemű van, ez szintén a század végének felel meg. Az ilyen ágyneműt természetesen  sohasem használták. Ha az ágyba akartak feküdni, akkor gondosan ügyelve, hogy ne törjön, leszedték, vagy ún. bebúvósra csinálták meg a fekvőhelyet. A bebúvós ágynál a párnákat és a dunyhát egy léckeret tartotta, és ezalatt volt egy alacsony hely, ahova be lehetett bújni aludni” – olvashatjuk a múzeum honlapján, a tájház ismertetőjében.

Ha pedig Bori néni otthonából kilépünk, a házat körülölelő mezőkövesdi Hadas városrész apró telkeivel, a szabálytalanul kanyargó utcákkal, 150-200 éves házaival, múzeumaival komplex képet fest a matyóság építészetéről, az egykori életformáról.