A kérdésre nem nehéz válaszolni, hiszen a mester hosszú élete során több mint 750 saját művet és 333 népdalfeldolgozást írt, méghozzá kiegyensúlyozott, magas színvonalon. A közismert Az évszakok és A teremtés oratóriumok mellett 104 szimfónia, 83 vonósnégyes (Kaiser és a Napfelkelte), misék, versenyművek, zongoraművek és operák sugározzák még ma is Haydn optimista, arányosságra törekvő zenei világát. Neki köszönhetjük a szonátaforma megszilárdítását, ő dolgozta ki és finomította a kvartett zenei formáját. Kimagasló jelentőségű oratóriumai mellett a népzene horderejét is felfedezte: szerzeményeiben bevallottan támaszkodott a magyar, az osztrák és a horvát népi dallamokra.

Amellett, hogy Haydn fantasztikus zenei örökséget hagyott az utókorra, kortársai emberi nagyságát is értékelték. Éppen ezért érdemes élete fontosabb állomásait áttekinteni.

Küzdelmes évek

Haydn egyszerű családból származott: 1732-ben született Rohrauban, az osztrák–magyar határon, édesapja kocsikészítő volt. A szülei lelkésznek szánták, így tanulmányai során felfigyelhettek zenei tehetségére: nyolcévesen már a bécsi Stephansdom kórusában énekel. (Érdekesség, hogy amikor mutálni kezdett, öccse vette át a helyét, aki később Mozartot is felváltotta Salzburgban, az érsek zenekarában.) Bár Haydn jól játszott zongorán és hegedűn, nem volt kimagasló tehetség. Így a Stephansdom után a nélkülözés évei következtek. Ebben az időszakban kötötte balszerencsés házasságát is: szerelmese helyett annak testvérét vezette oltár elé.

Hercegi szolgálat

Haydn életében a fordulatot az 1761-es év hozta el: elszegődött másodkarmesternek Esterházy Pál zenekarához, Kismartonba. Magyarország leggazdagabb családjánál mindent megkapott, amire egy zeneszerzőnek szüksége volt: jó zenészek, nyugodt környezet, elismerés és persze jó kereset motiválta munkáját.

Ráadásul Pál herceget 1762-es halála után az Európa-szerte ismert Pompakedvelő Miklós követte, aki négy év múlva Haydnt tette meg első karmesterré. Miklós nemcsak azt várta el Haydntól, hogy rendszeresen színvonalas koncertekkel emelje udvara pompáját, hanem azt is igényelte, hogy a mester képességeinek megfelelő műveket komponáljon kedvenc hangszerére, a barytonra.

Becslések szerint a zeneszerző 1780 és 1790 között 1026 előadást vezetett csak olasz operákból, munkaadójának pedig csaknem 200 darabot komponált. Elég, ha Mária Terézia császárnőt idézzük erről az időszakról: „Ha jó operára vágyom, Eszterházára megyek.”
Haydn zenei fejlődésére különös hatással volt az Esterházyak szolgálatában eltöltött idő. A környezet viszonylagos elszigeteltsége miatt a zeneszerző nem támaszkodhatott a zene egyetemes fejlődésére, mások tapasztalatainak hasznosítására, ezért teljesen egyedi utat taposott ki magának.

Karmester kicsit másként

Haydn korában a karmesterek nem úgy dirigáltak, ahogy a mai koncerttermekben szokásos: a karmesterpálcát a 18. században még nem ismerték, Haydn hegedűje vagy csembalója mellől, belülről irányította a zenekar munkáját. A neves karmestert kortársai többségével ellentétben jól megfizették, szolgálólánya, kocsisa, lovai voltak, kedvére vadászhatott. Szerénységére, saját státusa meghatározására azonban jellemző, hogy mindvégig a személyzettel együtt étkezett, és sohasem páváskodott főurak, királyok között.

Aki elismerte a konkurenciát

Bár a korszak zenészei között megszokott volt a művészek közötti nyilvános rivalizálás, Haydn ebben is kivétel volt. Mozarttal kölcsönösen csodálták egymás muzsikáját, az ifjú Beethovenről pedig azt vallotta, hogy idővel Európa legnagyobb zeneszerzője lesz. Mozartot egyébként már életében a világ elsőrangú zeneszerzőjének tartotta, sőt a forradalmi lelkületű zseni kifejezetten inspirálta Haydn nyugodtabb kompozícióit.

London

1790-ben Miklós herceg meghalt, utódja pedig nem lelte örömét a zenében, ezért Haydn nem mondott nemet, amikor Londonba hívták. Az angol főváros ebben az időszakban Európa egyik zenei központja volt, és a koncertek művelt közönsége örömmel fogadta Haydn műveit és koncertjeit. A mester remekül érezte magát Londonban, és ez munkájára is termékenyítően hatott. Londoni tartózkodásáról részletes naplót vezetett, amelyben a történelem egyik első lóversenyleírását is elolvashatjuk.

Újra Bécsben

18 hónap után Haydn visszatért Bécsbe, és tovább alkotott, ekkor írta az osztrák nemzeti himnuszt, a Császár kvartettet. Utolsó éveiben a legnagyobb művészekkel szemben nem várt rá méltatlan nélkülözés, hanem a Habsburg Birodalom egyik legünnepeltebb alakja volt. Bár sokat betegeskedett, panaszkodás helyett inkább vendégeket fogadott. 1809. május 31-én távozott az élők sorából.

Miért nem készült róla kép?

Haydn fizikailag kifejezetten hátrányos tulajdonságokkal rendelkezett: az alacsony, sötét bőrű ember arcát himlőhelyek borították, lába aránytalanul rövid volt. Az orrát polip torzította el, amely nagyon zavarta, ezért sohasem készíttetett magáról portrét.
Külső megjelenésére azonban még időskorában is ügyelt.

„Haydn egy karosszékben ült teljesen felcicomázva. Hosszú, rizsporos parókában; aranytűvel összefogott, fehér nyaksálban, nehéz selyemből varrott, gazdagon hímzett mellényben…” – emlékezett vissza Václav Jan Tomášek cseh muzsikus, hogyan fogadta Haydn halála előtt nem sokkal vendégeit.

Belső szépség

Joseph Haydn azok közé a művészek közé tartozik, akik kiegyensúlyozott életet éltek, és környezete egész életében nagyra értékelte emberi nagyságát. Bár házassága boldogtalan volt, és a művész időnként félre is lépett, derűs életfelfogása sohasem hagyta cserben. Ezt zenéjében is tetten érhetjük: művei mindig józanok és magas színvonalúak, igaz, hiányzik belőlük az a szenvedély, amelyet Mozart műveiben annyira élvezünk.

Sokáig elfeledetten

A 19. században Haydn zenéje feledésbe merült. A romantika kora nem szerette a klasszicizmus mértéktartó muzsikáját. A koncerttermek a Haydn-művek elevenségét, ötletgazdagságát az első, sőt inkább a második világháború után fedezték fel újra.

A Hoboken-katalógus

A mester elképesztően termékeny volt, és műveit sokszor nem is jelölte. A teljes Haydn-életművet egy rotterdami születésű zenetörténész, Anthony von Hoboken (1887–1983) foglalta jegyzékbe: a hatalmas munka 1934 kezdődött, a Hoboken-katalógus első kiadására pedig 1957-ben került sor.

Ha kutatás, akkor Magyarország

Nincs olyan Haydn-kutató, aki ne utazna Magyarországra. Nemcsak azért, hogy a zeneszerző életének hazai helyszíneit megnézze, hanem azért is, mert kéziratai egy részét Budapesten tanulmányozhatja: az Esterházyak egykori kottatárának javát és egyszersmind a Haydn-kéziratok világszerte leggazdagabb gyűjteményét ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.

Haydn évtizedekig állt a fertődi kastélyt építtető Esterházy Miklós szolgálatában. Ennek emlékét őrzi a komponista szobra a kastélypark egyik napsütötte sétányán.